Zenés színház

Tíz perc az örökkévalóság

2007.01.08. 00:00
Ajánlom
A Volt öt évünk ősbemutatóját a szerző, Jason Robert Brown ex-felesége le akarta tiltani, ugyanis túl sok hasonlóságot fedezett fel a darabbeli Cathy és Jamie, valamint az ő kettejük története között. Érthető: valószínűleg nem kellemes ily módon szembesülnünk saját elrontott életünkkel.

Malek Andrea és Kamarás Iván

A nézőtéren ülők nem mindegyike regényíró vagy színésznő, de biztosan átélték már a szerelmet. Az esküvőt is sokan. És vannak élményeik az eltávolodásról, a kapcsolat kihűléséről, a megcsalásról, a szakításról.

A színpadon hatalmas portrén a vőlegény csókolná a menyasszonyt, aki lefelé néz. Elmereng csupán vagy már ezen a képen sem boldogok felhőtlenül? Arany-ezüst fátyla elevenen lóg ki a képből. Ezüstszínű terítővel borított asztalon a lakodalom maradékai. A nagy nap és a későbbi közös élet romjai. Ahhoz, hogy ide jussunk, várnunk kell, és két, egészen más pontból kell indulnunk. A nézőtől folyamatos koncentrációt igényel a darab, amelynek másfél órája alatt egymásra rakható a felvétel pozitívja és negatívja.

A Nászinduló kellemetlen emlékeket idéz a mezítlábas, fekete kabátos nőben. Cathy befogja fülét, és leállíttatja a zenét. A lágy zongorafutamok kegyetlenebbé válnak, a nő egyre katatónabb állapotban énekel. Elhagyták, nem tudja, mihez kezd egyedül. Nézi a férfit, aki a nézőtérnek háttal ülve jegyzetel. Róla és hozzá énekel. A lazán öltözött Jamie megfordul. Neki megvolt már minden New York-i zsidó lány, és mindegy, ha az anyja nem éli túl, neki akkor is a szexi gój nő kell. Cathy ekkor már a színpad közepén áll, elegáns ruhájára egy piros-fehér csíkos, boával szegett pulóvert vett, és egyre monotonabb kézmozdulatokkal kitérő egyeneseket rajzol a levegőbe. Mintha valami össze lenne zavarodva: ha egymásról és egymásnak énekelnek, akkor miért hiányzik az érintés, miért nem érnek össze a tekintetek? A válasz a darab különleges dramaturgiájában rejlik. Bár a cselekmény lineáris, de a nő vissza-, a férfi előre halad a kapcsolatban. Tulajdonképpen azonos a kezdő- és végpont, ugyanazt élik át, csak mindig más idősíkban.


A rendező, Böhm György

A monológszerű dalok azonban ennek ellenére mégis rímelnek, és ezt a felelgetést a tartalmi utalások mellett erősítik a szereplők cselekvései. Amikor Jamie a klimovicsi szabóról, Smúlról énekel, Cathy épp ezt, a neki és róla szóló, ajándékba írt a mesét olvassa. Az utolsó dal a búcsúról szól. A nő számára a lehetőséget jelenti a viszontlátásra, a férfinak a lezárást. Abban, hogy Kamarás Ivánt zongorán Malek Andrea kíséri, semmi különleges nincs. Kivételesen bizarrá az teszi, hogy a már férj Jamie egy egyéjszakás kaland után van, a szöveg szerint pedig senki nem tud róla. (A történetet visszafelé megélő Cathy ekkor még boldog, alig van túl a megismerkedésen.) Böhm György rendező a két életfonalat az esküvői valcerben köti össze.

A nem szokványos musicalben a hangszerelés is különleges: hegedű, cselló, zongora, akusztikus gitár és basszusgitár, valamint dob olvasztja harmóniába a popos, jazzes, bluesos, rockos és klezmeres motívumokat. A darab komoly színészi feladatot ró a két szereplőre, hiszen nem bújhatnak el a látványelemek mögé, minden számot más, intenzív érzelmi állapotban kell megélniük.

Malek Andrea hatalmas energiákkal dolgozik. Egyszerre játszik testével, arcával, gesztusaival és hangszínével. A megzuhant, lelki mélyponton levő, kisugárzásától megfosztatott nőből kell sugárzó szerelmessé válnia. Fakósága eltűnik, a darabbeli színésznőt a kasztingjelenetben humorral, öniróniával ábrázolja, és mivel visszafelé haladunk az időben, öt év visszafiatalodásra is képes.

Bár Kamarás Ivánnak van zenés színpadi tapasztalata és jelent már meg lemeze, első hallásra szokatlan, már-már meghökkentő választás Jamie szerepére. Első dalában mintha még nem lenne elég magabiztos, keresgélné a hangerőt, ám ahogy nő az egó, riadó száll benne, rock and rollra vált a zene, amolyan bergeresen felugrik az asztalra és felkapaszkodik a csillárra – vége a néző kételyének. Az előadás során már nincs szükség ilyen külsőségekre, ám finoman, belülről építkezve is tud karcos, könnyelmű vagy épp kételyekkel küzdő lenni.

Az egyik reggeli televíziós műsorban feltették a két színésznek a kérdést, vajon van-e ebben az előadásban öt év. Az biztos, hogy a januári öt előadásnál nem fognak megállni.

2007. január 7. 16:00 Művészetek Palotája – Fesztivál Színház; Jason Robert Brown: Volt öt évünk; km.: Cathy: Malek Andrea, Jamie: Kamarás Iván; hangszeres kíséret: Révész Richárd (zongora), Bajka Krisztián (gitár), Vermes Gábor (basszusgitár), Bujtor Balázs (hegedű), Gaál Béla (cselló), Kaszás Péter (ütők); fordító: Zöldi Gergely; díszlet-jelmez: Túri Erzsébet; koreográfia: Venekei Mariann; zenei vezető: Malek Miklós; rendező: Böhm György)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.