A közös sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Magyar Állami Operaház és az Országos Széchényi Könyvtár együttműködésének első kézzelfogható eredményeként február 10-én vált nyilvánossá az István király című opera teljes forráskorpusza digitális formában. Az esemény apropóját a mű közelgő operaházi felvétele adta, egyben lehetőséget teremtve arra, hogy a két intézmény nyilvánosan beszámoljon a digitalizálási programról és a jövőbeni tervekről. Az együttműködés nyitányaként az OSZK Copia felületén közkincsként, szabadon hozzáférhetővé tették az István király valamennyi fennmaradt dokumentumát.
Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta: az utódok felelőssége az örökség ápolása és gondozása olyan korszerű eszközökkel, amelyek a jelen számára is értelmezhetők és hasznosak. Kiemelte, hogy a két kultúrstratégiai intézmény – az Operaház és az Országos Széchényi Könyvtár – képes beteljesíteni azt a küldetést, hogy a kevésbé ismert, de kiemelkedő jelentőségű dokumentumokat, így az István király kéziratát is feltárja, feldolgozza, majd újra kutathatóvá és használhatóvá tegye. Ennek fontos eleme, hogy az opera teljes forrásanyagának digitális változata az OSZK Copia tartalomszolgáltatási felületén szabadon hozzáférhető: itt elérhetők az autográf partitúra kötetei, a Nemzeti Színház és később az Operaház játszópéldányai, a kapcsolódó betétszámok, valamint az ősbemutató dokumentumai.
Az István király bemutatójának színlapja (Fotó/Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója arról beszélt, hogy az intézményben az elmúlt években nagyszabású digitalizálási projektek zajlottak, amelyek egyaránt érintik a tömeges digitalizálást és a legbecsesebb egyedi dokumentumok feldolgozását. Elmondta, tudatosan keresik azokat a kezdeményezéseket, amelyek a legnagyobb társadalmi hasznosulással járnak, és ebben kiemelt szerepet kapnak a zenetörténeti projektek. Ezek során több partnerrel működnek együtt, így a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal és a Zeneakadémiával is.
Az Operaházzal közös munka célja az OSZK-ban őrzött teljes Erkel-gyűjtemény digitalizálása és mindenki számára hozzáférhetővé, felhasználhatóvá tétele.
Részletesen ismertette a digitalizálás összetett folyamatát, amely egy ilyen dokumentumegyüttes esetében a tudományos feltárással és tudományos igényű újrarendezéssel kezdődik. Felhívta a figyelmet arra, hogy több mint 10 ezer oldalnyi anyagról van szó, amely nem csupán néhány száz oldalas partitúrákat foglal magába. Köszönetet mondott a projektben dolgozó csaknem harminc szakember munkájáért, majd jelezte: a következő időszakban a Sarolta és a Brankovics György című operák kerülnek fókuszba, amelyek digitális közzététele a következő években várható.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az Erkel-operaprojekt kapcsán kiemelte az intézmény elkötelezettségét amellett, hogy alapító fő-zeneigazgatójuk, a nemzeti opera műfajának megteremtője előtt kritikai kiadások alapján, a lehető legmagasabb művészi és szakmai minőségben készített felvételekkel tisztelegjenek, és a műveket hozzáférhetővé tegyék. Felidézte, hogy mintegy másfél évtizede készült el a Bánk bán hangfelvétele, majd a Hunyadi Lászlóé, ezt követően azonban a sorozat megszakadt a megfelelő kották hiánya miatt. Három koncertszerű előadás alapján rögzítették a Dózsa György és a Bátori Mária operák kivonatát, valamint az Erzsébet című opera Erkel által komponált második felvonását. Hosszabb szünet után a program folytatásaként, Szent István megkoronázásának 1025. évfordulója alkalmából 2026 februárjában készül el Erkel utolsó operája, az István király felvétele. Hozzátette: jövőre a Sarolta rögzítését tervezik, amelyhez szintén elengedhetetlen az OSZK-val való együttműködés. Kiemelte, hogy Erkel Ferenc teljes életművét először kottában, majd hangfelvételeken is rögzíteni és hozzáférhetővé kell tenni, és ezt a munkát 2033 márciusáig szeretnék lezárni, amikor éppen kétszáz éve lesz annak, hogy Erkel Ferenc Kolozsvárott először vezényelt nyilvánosan saját operabetét-szerű műveket.
Részlet az István király zongorakivonatából (Fotó/Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
Laskai Anna, az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtárának osztályvezetője az István király opera fennmaradt forrásanyagát ismertetve elmondta, hogy
Erkel operái bemutatóinak korabeli dokumentumai ma már kevés kivétellel a nemzeti könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárában találhatók, feldolgozott állapotban.
A zenei gyűjtemény nemcsak az operák szerzői partitúráit őrzi, hanem a Nemzeti Színházban Erkel Ferenc, majd az őt követő karmesterek – köztük fiai, Erkel Sándor és Erkel Gyula – által használt zenekari és énekkari szólamokat, zongorakivonatokat, valamint szöveges súgópéldányokat is. (Az anyag teljességének felmérésében kulcsszerepet játszott Kim Katalin zenetörténész, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese.) A Copián közzétett korpusz egyszerre dokumentálja a bemutató szerzői változatát és az azt követő átalakulási folyamatot, amelynek során a monumentális műből egy, a korabeli közönség számára befogadható, ugyanakkor a szerző által jóváhagyott, hiteles változat jött létre. Hangsúlyozta: a több mint tízezer oldalnyi dokumentum szabad hozzáférhetősége új korszakot nyit mind a tudományos közreadásban, mind pedig az Erkel-örökség iránt érdeklődő nagyközönség számára, és alapvető forrásként szolgál az előadóművészek, a zenetörténészek és az összkiadást előkészítő szakemberek munkájához.
Az OSZK Copia felületén elérhető, teljességre törekvő digitális korpusz első alkalommal teszi lehetővé, hogy az István király valamennyi fennmaradt forrásdokumentuma egységes rendszerben, online formában legyen hozzáférhető. A digitális gyűjtemény nemcsak a véglegesnek tekintett változatot mutatja be, hanem az alkotói és előadói folyamat különböző állomásait is láthatóvá teszi, érzékletesen megjelenítve az Erkel-műhely munkáját és a darab alakulástörténetét.
Fejléckép: Laskai Anna a sajtótájékoztatón (forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
hírlevél
