Ren (Szemenyei János) és édesanyja (Janisch Éva) Chicagóból Beaumontba, egy unalmas kisvárosba költöznek, ahol mindent és mindenkit Moore tiszteletes (Forgács Péter) irányít. Illetve majdnem mindenkit, mert lánya, Ariel (Szűcs Kinga) lázad ellene: egyetemre akar menni, és olyan fiúval jár, akit apja nem néz jó szemmel. (A Pörneczi Attila alakította Chucknak, a „helyi menő csávó” prototípusának valóban kevés lányos apa örülne). De Ariel figyelmét hamar felkelti Ren, aki egy sokkal pezsgőbb, érdekesebb világból érkezett, és természetesen egymásba szeretnek. A történet folyamán még egy pár talál egymásra: a nagyszájú Rusty (Csonka Tünde) és Willard (Nagy Balázs), aki kénytelen rejtegetni „szégyellnivaló” titkát, azt, hogy nem tud táncolni. A tánc egyébként is tiltott szórakozás a kisvárosban, mivel évekkel ezelőtt néhány tinédzser, köztük a tiszteletes fia is, egy buliból hazafelé tartva autóbalesetet szenvedett és a folyóba fulladt. Ren azonban meggyőzi Moore-t, aki belátja tévedését, és ismét szabad lesz a tánc.

A darab több helyszínen játszódik: benzinkútnál, templomban, iskolában, Moore-ék és Warnickerék házában (itt lakik Ren és anyja), folyó- vagy tóparton, folyón átívelő vasúti hídnál, a (pajtából átalakított?) Moondance diszkóban, a városházán. Ezeket a gyors váltásokat realista díszlettel nem lehetne megoldani. Bátonyi György néhány jellemző tárggyal jelzi, hol járunk, van itt papírmasé autó és igazi motor is. Jó szolgálatot tesznek a függönyök, amelyre felhőkarcolókat és kék eget vetítenek, szobabelsőt festenek, illetve a vasfüggöny, amely könnyedén alakul át magas híddá.

A jelmezekből (Kemenesi Tünde) nehéz megítélni, mikor játszódik a cselekmény. Moore tiszteletes öltözéke időtlen, feleségének ruhája inkább az ötvenes éveket idézi szabásvonalában, a lányok a hetvenes évek végének divatja szerint öltöznek. Nem mindennapi vizuális benyomást kelt Roger Dunbar edző (Fésűs Tamás) zokniba húzott, testhez tapadó melegítőalsójához felvett zakójában és nyakkendőjében.

Az SZFE-en tavaly diplomázott Szemenyei János színészi képességeit és rendkívüli muzikalitását már ismerhettük, tánckészségét megmutatta a Volt egyszer egy csapat-ban – ebben az alakításban ezeket csak megerősítette, sőt új oldaláról is megmutatkozott: rapperként. Az előadás másik kiváló énekes és színészi teljesítményét Forgács Péter nyújtja. Az ő Moore-ja nem egy Biblia-övezeti bigott tiszteletes, hanem egy apa, aki fia halálát követően bezárkózik, és ebből következik túlzott féltése. Nagy Balázs tutyimutyi Willardja, Mézes Violetta és Bende Ildikó köztiszteletben álló asszonyságai (akik azért még megnézik a kisportolt Baywatch-fiúkat) az előadás humorral teli karakterfigurái. (Valószínűleg az ifjabb generáció már nem érti, mi abban a vicces, hogy az egyik piros fürdőnadrágos fiú Forgács Péter hangján Mitch Buchananként mutatkozik be.) A lányokat játszók igencsak visszafogottak. Nekem egy hős kell – énekli Szűcs Kinga, egy hamburgerből Boticelli Vénuszához hasonlóan kilépve. A zsinórpadlásról több példányban ereszkedik le Pókember, feltűnik a színpadon Superman, a színésznőből azonban hiányzik a dalhoz illő dinamizmus.

A koreográfia a Bakó Gábortól már megszokott ötletességű, viszont Szemenyei John Travolta klasszikus, Szombat esti lázat idéző és indokolatlanul sokszor ismételt mozdulatai modorosak. Egyáltalán nem papírízűek a dialógusok, Zöldi Gergely dalszövegei hozzák a megszokott magas színvonalat.

Mindenképpen vegyenek jegyet az előadásra azok, akik szeretik a Szombat esti lázat, a Grease-t, a Flashdance-t; akik, ha meghallják a rádióban az I need a hero-t vagy a Footloose-t, azonnal feltekerik a hangerőt; vagy akik kedvelik az amerikaiközépiskolás-filmek humorát és könnyed romantikáját. De azok is, akik nem.

(2006. március 12. Győri Nemzeti Színház; Dean Pitchford – Walter Bobbie – Tom Snow: Rongyláb (Footloose); Ren McCormack: Szemenyei János, Ethel McCormack:Janisch Éva, Shaw Moore: Forgács Péter, Vivien Moore: Ajtai Beáta, Ariel Moore: Szűcs Kinga, Rusty: Csonka Tünde, Urleen: Nyári Darinka, Wendy Jo: Várkonyi Andrea, Willard Hewitt: Nagy Balázs, Lulu Warnicker: Mézes Violetta, Eleonor Dunbar: Bende Ildikó; díszlet: Bátonyi György; jelmez: Kemenesi Tünde; koreográfus: Bakó Gábor; vez.: Boldog Iván; rend.: Bőhm György)