Zenés színház

Történelmi naivitás

2022.12.01. 13:20
Ajánlom
Schubert, az operakomponista, alighanem azok számára is kevésbé ismerős, akik egyébként otthon vannak a zeneszerző életművében, pedig a szerző színpadi művei a dalaihoz hasonlóan lebilincselő zenével rendelkeznek. A Helsinki Barokk Zenekar előadásában az Alfonso és Estrella szólalt meg a Müpában, november 17-én.

Aki kedveli Franz Schubert műveinek, elsősorban a vokális alkotásoknak a zenei világát, az operáiban sem fog csalódni. A gyönyörű dallamok, a magával ragadó, még az előadás után is fülünkben maradó melódiák ezekben a darabokban is szép számmal előfordulnak. A komponista színpadi művei mégis mérsékelt népszerűségnek örvendenek, viszonylag ritkán nyílik lehetőség a közönség számára, hogy szcenírozva, vagy akár csak koncertszerűen, de élőben találkozhasson velük. Természetesen ezek az operák igen távol állnak a műfaj prototipikusnak számító, 19. századi, olasz képviselőitől,

a dramaturgia sokkal kevésbé kiélezett, a karakterek bájosan naivak, nem is feltétlenül értjük, hogyan alakul ki a konfliktus, amikor szinte mindenki a legjobbra törekszik.

Ám éppen ezek a vonások adják a darabok sajátos báját, amit a Müpában a Helsinki Barokk Zenekar előadásában színre kerülő Alfonso és Estrellában is felfedezhettünk.

Az opera középkorban játszódó cselekménye klasszikus alaphelyzetre épül, az elüldözött király és a trónbitorló gyermekei szeretnek egymásba. Ám ebből nemhogy tragédia nem lesz, hanem még különösebb probléma sem: a birodalmát vesztett Froila nagylelkűen megbocsát ellenségének, aki maga is gyengéd vonásokkal rendelkezik, lánya elvesztésének a réme hamar beláttatja vele, hogy helyre kell hoznia egykori vétkét. A legtöbb konfliktust talán még a visszautasított kérő, Adolfo okozza, aki fellázad uralkodója ellen, rá viszont a darab soha nem tekint komoly veszélyforrásként, Alfonso hamar le is győzi, de még a kedveséért aggódó Estrella is csatába vonulna ellene. Amilyen szerethetők (és naivan jó szándékaik miatt megmosolyogtatók) a szereplők, olyan édesen andalító a muzsika is.

Az 1822-ben írott operában a Schubert-rajongók sok ismerős dallammal találkozhatnak, egyes részletek a következő évben írott A szép molnárlány-dalciklusban köszönnek majd vissza,

de aki hallotta már a zeneszerző másik, valamivel gyakrabban színre kerülő operáját, a szintén 1823-as Fierrabrast, az is könnyen felfedezhet kapcsolódásokat.

2022-2023-Osz_221117_helsinkibarokk_kicsi_MUPA_helsinkibarokk_PJ_30-140625.jpg

Arttu Kataja (Adolfo) (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Az operát félig szcenírozott formában láthatta a Müpa közönsége, Vilppu Kiljunen rendező színrevitelében. A színpadot két oldalt egy-egy kifutószerű emelvény foglalta el, az azokat összekötő díszletelemen hátul a kórus tartózkodott, de a szereplőknek is lehetősége nyílt itt közlekedni. Egy nagy vetítővásznon a cselekményhez laza asszociációkkal kapcsolódó képek jelentek meg, a színpadi utasítások eredeti német nyelven, ám magyarul olvashattuk az opera elején megjelenő, meseszerű bevezetőt (a látvány Sampo Pyhälä munkája). A színpadkép másik meghatározó eleme egy középen, a zenekar előtt helyet foglaló asztal volt, melyen egy varrónő egy nagy fehér leplen dolgozott, csak az előadás legvégére derült ki, hogy

ez valamiféle hatalmas ruhadarab, melyet Alfonso és Estrella együtt vesz fel, így fejezve ki szimbolikusan a két kibékülő apa áldásával megkötött házasságukat.

A kötéseknek máskülönben is igen fontos szerepük volt a produkcióban, mivel a valamiféle múltbeli teherrel rendelkező szereplők jelmezük részeként kötelekből készült fonatot viseltek, és szintén kötélből készült a király koronája és a cselekményt megfordító nyakék is (a jelmeztervező Elina Ström volt). Ezzel szemben a két ártatlan fiatal fehér inget viselt, habár kissé szabálytalan, asszimetrikus alakút, ezekhez hasonlított a rájuk adott lepel is.

2022-2023-Osz_221117_helsinkibarokk_kicsi_MUPA_helsinkibarokk_PJ_26-140625.jpg

Krešimir Stražanac (Froila) és Patrick Grahl (Alfonso) (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Az előadásban igen jó énekesgárda működött közre, szép hangokat hallhattunk, és a művészek nem túl bonyolult, de szerethető karaktereket jelenítettek meg. A legszínesebb egyéniségnek az Estrellát megformáló Lydia Teuscher bizonyult.

A hősnő az egész darab legaktívabb, legnagyobb kezdeményezőkészséggel rendelkező figurája, aki, szemben a romantika tipikus, a történéseket csak elszenvedő nőalakjaival,

egyáltalán nem esik kétségbe, bárhova is kerüljön, minden helyzetben nagyszerűen feltalálja magát. Az énekesnő igazi modern nőt formált, miközben üde és fényes, habár néha kissé vékony hangon szólaltatta meg Estrella szólamát. Partnere, az Alfonsót éneklő Patrick Grahl igazán szép, lírai tenorhanggal rendelkezik, akinek előadásában mintha egy ragyogó Schubert-dalestet hallottunk volna, olyan jó stílusismerettel, igényes frázisformálással és magával ragadó hangszínnel énekelt.

2022-2023-Osz_221117_helsinkibarokk_kicsi_MUPA_helsinkibarokk_PJ_06-140625.jpg

A Cantemus Vegyeskar (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Szintén remek volt a megtérő Mauregatót éneklő Johannes Weisser, aki a figura vadságát hangjának drámai erejével mutatta meg, ugyanakkor képes volt egészen finom pianókra is, mikor felszínre kerültek a királynak lánya iránti lágyabb érzései. Bár Froila szólama nem egyszerű, az igen magas baritonszólam néha a tenorfekvést közelíti, így sem lehet szemet hunyni afelett, hogy a szerepben Krešimir Stražanac borzasztóan megküzdött bizonyos csúcshangokkal. Kár érte, hiszen az énekes a számára kellemes lágéban örömteli teljesítményt nyújtott, és színpadi jelenléte is rokonszenves volt.

A vad katona, Adolfo szerepében régi ismerősnek örülhettünk, Arttu Kataja legutóbb Eötvös Péter Sleeplessében lépett a Müpa színpadára.

Bár a fiatal művész basszusa nem annyira sötét és telt, mint ami ennél a hangtartománynál ideális lenne, sokoldalú, stabil és kifejező hangja ebben a szerepben is nagyszerűen megmutatkozhatott. A Helsinki Barokk Zenekar, Aapo Häkkinen vezényletével, korhű hangszereken szólaltatta meg a Schubert-művet, ám így is képesek voltak visszaadni azt a dús, telt hangzást, amit a romantikus operákban igazán szeretünk. Hozzájuk csatlakozott a Cantemus Vegyeskar, akik a tőlük megszokott, magas színvonalon muzsikáltak.

Ahogyan hallgattuk az Alfonso és Estrella zenei világát, még a legzordonabb hangvételű áriában is érezhettük, hogy a történetnek csak jó vége lehet, a muzsika minden pillanatán átsugárzott a derű és a hit, hogy az ember inkább hajlamos a jóra, mint a gonoszra. Talán nem ez a fajta cselekménybonyolítás bilincseli le legjobban a közönséget, és az is meglehet, hogy nem Schubert operája adja a leglényeglátóbb képet az emberiségről. De azért nem rossz érzés elképzelni, hogy olyan is lehetne a világ, ahogyan ez a magával ragadó zenemű lefesti.

Fejléckép: Johannes Weisser (Mauregato) és Lydia Teuscher (Estrella) (fotó/forrás: Posztós János / Müpa)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Klasszikus

Túlvilági utazás a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával

Három 19. századi zenemű szerepel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és vezető karmesterüknek, Riccardo Frizzának február 8-i koncertműsorán, melyek mindegyike gyönyörű dallamokkal szól az elmúlásról.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.
Zenés színház interjú

Dinamikus, modern és mai – Beszélgetés Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel

Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is tiszteleg. A Budapesti Operettszínház készülő előadásáról Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Az Operettszínház eredeti verzióban mutatja be a Mária főhadnagyot

A férfiruhába bújt női forradalmár történetét a Magyar Operett Éve és az 1848-as események 175. évfordulója alkalmából állítják színpadra.