Zenés színház

Traumatikus elbeszélések

2021.10.26. 13:55
Ajánlom
Vajda Gergely Fuharosok című, Esterházy Péter regényéből készült operáját és George Benjamin Into the Little Hill című művét játszották egyetlen este, október 21-én a Liszt Ünnepen, a Müpában.

Két egyfelvonásos kortárs operát láthatott a közönség a Liszt Ünnepen az UMZE Kamaraegyüttes és a Forte Társulat előadásában. Nagyon pozitív szándék, hogy az eseménysorozat szervezői megőriztek valamennyit a korábban az évnek ugyanerre az időszakára eső, kortárs művészeti fesztiválokból. Azt pedig el se lehet mondani, melyikre van nagyobb szükség: hogy a mai kiváló magyar szerzők operáit láthassa a közönség (ráadásul újra, hiszen sok mű él meg mindössze egyetlen alkalmat, netán egyetlen szériát), vagy hogy tágíthassuk a látókörünket, és külföldi kortárs szerzők darabjait is megismerhessük. Szerencsére ezen az esten mindkettőre sor került.

Ha egyetlen jellemző vonást kellene kiemelni, ami indokolja Vajda Gergely és George Benjamin operájának egymás mellé helyezését, szokatlan történetmesélésük lenne az,

mindkét műben összemosódnak a narrátori és a szereplői funkciók, valaki egyszerre megéli és elmeséli a történteket.

Ám míg a Fuharosokban egyetlen szereplő idézi fel az eseményeket, és szólaltatja meg saját magát, valamint a többieket, addig az Into the Little Hill esetében nincs körülhatárolva, kit is játszik a két énekesnő, legfeljebb pillanatokra helyezkednek bele egyik vagy másik figura bőrébe, sőt a megnyilatkozásaikat akkor is elidegenítő közbeszólásokkal szakítják meg (pl. “mondja a Miniszter”).

Stílusát, zenei világát és hangulatát tekintve azonban a két mű erősen eltér egymástól. A Fuharosok húsba vágóan kegyetlen és felzaklató darab, az opera talán még jobban, mint Esterházy Péter regénye, színpadon, szereplőkkel megtekintve pedig annál is nagyobb hangsúly kerül az emberi viszonyokra, mindazzal a szeretettel, fájdalommal és kegyetlenséggel, amely miatt olyan felkavaró ez a történet. Ezután a Benjamin-mű – a maga módján szintén elég nyugtalanító – absztrakt szatírája kissé száraznak hatott, mind a cselekményt, mind a zenei anyagot tekintve. Pedig Horváth Csaba rendezése finom utalásokkal összefűzte a két darabot, és valóban, a felnőtt világ mohósága vagy éppen félelmei miatt feláldozott gyermekek motívuma (amit Benedek Mari jelmezei is kiemeltek) kétségtelenül szoros kapocs közöttük.

247390902_175644414761708_7538287782906045752_n-130011.jpg

Into the Little Hill (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

A Fuharosok színreállításának egyik legnagyobb értéke az volt, hogy a rendező az eredeti darab üres helyeit a karakterek és a viszonyrendszer árnyaltabbá, megérthetőbbé és átérezhetőbbé tétele céljából töltötte ki. Bolondka a nyitójelenetben nem csupán a fuharos kocsiján kuporgott, hanem produkálta magát, már ekkor egyértelmű volt, hogy szeretne olyan fontosnak tűnni, mint az őt lenéző gazdája. Nagyon emlékezetes maradt a pillanat, mikor az Anya elrejtőzött Zsófi szoknyája alatt,

máskülönben talán bele se gondoltunk volna, mi vezethet valakit arra, hogy a saját kiskamasz lányát ajánlja fel férfiak számára.

Ennek a jelenetnek a folytatása az egész előadás egyik érzelmi csúcspontja lett, miközben Zsófit odavitte az anyja a fuharosokhoz, ő idézte a szavait, amelyekkel különleges csemegeként kínálta fel („friss, mint a ma szedett eper”). Hangján azonban már érezni lehetett, hogy egyszersmind meg is bocsátott neki.

A visszaemlékező Zsófit az operaénekes Molnár Anna formálta meg. Könnyed, finom hangjával hitelesen és nagyon érzékenyen idézte meg a kislány naivitását, miközben képes volt arra az eltávolító magatartásformára is, amelyet a múltba tekintő pozíció indokolt.

Az opera leghátborzongatóbb részei azok voltak, amelyekben az érzelmi átélés megszakadt, és Zsófi mintegy felülről nézett a traumára,

az indokolt fájdalom helyett szenvtelenül mesélte a történteket, mintha nem is vele esett volna meg mindez, mintha megszakadt volna a folytonosság mesélő és szenvedő énje között. Az énekesnő mellett a Forte Társulat tagjai léptek színpadra, Földeáki Nóra alakította az Anyát, a férfiszínészek – Horkay Barnabás, Pallag Márton és Widder Kristóf – egyszerre több karaktert is: a fuharosokat, Bolondkát és a nővéreket, a jelmez kisebb, jelzésértékű változtatásaival elkülönítve. Ezek az eredeti operában csak megidézett karakterek helyenként saját hangot kaptak, az énekszöveg egy-egy részét prózában is elmondták, egy sor erejéig pedig énekeltek is.

246856309_175644301428386_4551850598389190471_n-130302.jpg

Fuharosok (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

A színpadképet két fekete-piros talicska és nagy, fekete labdák uralták ( Kalászi Zoltán és Kiss-Benedek Kristóf tervezte a díszleteket), előbbiek az eredeti történet falusi jellegét, valamint a dominanciaviszonyokat éreztették (talicskában állni/ülni egyértelműen alárendelt helyzetet jelentett), utóbbiak viszont ennél sokrétűbb jelentést képviseltek. Egyes helyzetekben a szexualitáshoz kapcsolódtak –

például amikor Zsófi a fuharos iránti első vonzalmáról számolt be, egészen belesüppedt a ruganyosan mozgó, legnagyobb labdák közé.

Máskor az Anyával összefüggésben a nőiséget, a gyermekszülést képviselték, de praktikus funkciókat is betöltöttek: a fuharosok szekerének mozgását mutatták vagy a két szereplő közötti kapcsolat képlékenységét. Az előadás egyik leghumorosabb jelenete a grófnénál tett látogatás volt, a zenéből élesen kiváló Haydn-allúzió közben a szereplők ezekkel a kellékekkel jártak el egy 18. századi táncot.

Benedek Mari jelmezei egyszerre jellemezték a figurákat és a köztük lévő viszonyrendszert. Az Anya ruhája elsősorban alakjának komikus vonásait emelte ki, ahogyan a zenében is egy nagyon torz motívum társul az ő alakjához. A fuharosok munkaruhát viseltek, és csak egy fejkendő, valamint a kesztyűjük színének változása alakította át őket a nővérekké. A látványt uraló négy színből (piros, kék, fekete, fehér) a piros inkább a nőkhöz, a kék inkább a férfiakhoz kapcsolódott, de egyik sem kizárólagosan. Zsófi pedig fehérben volt, ahogyan a szöveg is mondja, ám ennél is többet jelent, hogy ünneplője menyasszonyi ruhának tűnt.

Ő az ártatlan kislány, aki álmodozik, és öntudatlanul várja egy férfi érkezését. Ő az, akit bevezetnek a nőtársadalomba, és elveszti az ártatlanságát, de tekinthető áldozatnak is, a szó hagyományos értelmében.

A rendezés nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy milyen szituációból tekint vissza a történtekre, a ruha arra is utalhat, hogy valamilyen tisztességes asszonyi szituáció felé törekedve próbálja feldolgozni a gyermekkori traumát.

247345654_175644418095041_6299266588652456179_n-130423.jpg

Fuharosok (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

A Fuharosok végén öt egyszerű, stilizált ábrát mutató, emberméretű kártya állt Zsófi mögött a színen. Ezeknek a jelentése nyitott kérdés maradt, ám mindegyik motívum valamilyen módon az ember alapszükségleteivel függött össze (például az ágy). Az Into the Little Hill nyitóképében ugyanezek a kártyák látszottak, ám háttal a közönségnek, csak a rajtuk átvilágító fénytől lehetett egy rövid ideig kivenni a színükön lévő mintát.

Az opera játékterét kétfelé választó drótkerítés a köznépet zárta a színpad hátsó részébe, feléjük mutatta tehát a hatalom, hogy megkapják mindazt, ami a biológiai igényeik kielégítéséhez kell.

Bár George Benjamin operájában a két szereplő több karaktert is megszólaltatott, mindkettejük esetében kettő volt kiemelten fontos: a mezzoszopránnál a Miniszter és annak felesége, a szopránnál pedig az Idegen és a Miniszter gyermeke. A korrupt, megalkuvó, csak a látszat fenntartására törekvő Miniszter, a populista politikus prototípusa, a darab legösszetettebb karaktere. Károlyi Katalin hátborzongatóan formálta meg, ahogyan a műmosoly egyre jobban a férfi arcára fagyott, és a groteszk figurát végül saját nagyravágyása gyűrte maga alá. Ebben a darabban is apró jelzések utaltak a karakterváltásokra,

mikor az énekesnő a Miniszter után a feleségét szólaltatta meg, mindig meglazított vagy levett egy ruhadarabot, megmutatván a női szereplő emberközelibb voltát.

A másik szólista Esther-Elisabeth Rispens szoprán volt, aki magabiztosan szólaltatta meg szólamának helyenként igen szélsőséges effektjeit. Ő is fehér ruhát viselt, mint Zsófi a Fuharosokban, de egyszerűbbet, hiszen sokkal fiatalabb gyermekszereplőt formált meg. Két további figura volt még a színen, Horkay Barnabás és Widder Kristóf, a rajtuk lévő szőrös papucs utalt arra, hogy ők lehetnek a darabban kártevőként aposztrofált patkányok,

ugyanakkor csupasz felsőtestük és mozgásuk erősítette azt az értelmezést, amely valamilyen elnyomott népcsoporttal azonosítja a megsemmisíteni akart rágcsálókat.

248035163_175644288095054_4914438540649351054_n-124539.jpg

Into the Little Hill (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

Az előadáson az UMZE Kamaraegyüttes működött közre Vajda Gergely vezényletével, a zenekar a daraboknak mind az érzéki-hangulati, mind a mélyebb összefüggéseket megmutató, elsősorban az intellektusra ható vonásait érvényesülni engedte, még ha nem is egyenlő mértékben: a Fuharosokban inkább az előbbi, a Benjamin-operában az utóbbi felé billent a mérleg. A zeneszerző-karmester sziklaszilárdan tartotta kézben a zenei folyamatokat, ami – figyelembe véve a színpadon zajló folyamatok összetettségét és azt, hogy az énekeseknek sokszor bonyolult mozgásokat is végre kellett hajtaniuk – különösen nagy elismerést érdemel.

A kortárs operák esetében megszokhattuk, hogy gyakran nagyon súlyos, húsbavágó témákkal foglalkoznak. Ezeknek a műveknek az időbeli közelségből fakadóan lehetőségük nyílik a jelent közvetlenül érintő, aktuális témákat feldolgozni, jó esetben a puszta leképezésen túl, az általános emberi jellemzőkkel összekapcsolva, értő módon reflektálni azokra. Miközben nagyon mainak éreztük Vajda Gergely és George Benjamin operájában az emberek, különösen a gyermekek kihasználásának problematikáját,

nem fekete-fehér karakterek léptek a színpadra, a produkciók az emberi lélek és sors legbelsőbb összefüggéseiről is elárultak valamit, pont ezért voltak ennyire felzaklatók.

Fejléckép: Fuharosok (fotó: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

Esterházy-regény és gyermekáldozatok – két kortárs opera elé

Kapcsolódó

Esterházy-regény és gyermekáldozatok – két kortárs opera elé

Október 21-én látható a Müpa Fesztivál Színházában Vajda Gergelynek Esterházy Péter regénye nyomán írt operája, a Fuharosok, valamint George Benjamin műve, az Into the Little Hill, Horváth Csaba rendezésében és a Forte Társulat közreműködésével.

A sokszínű kortárs zene – Beszélgetés Vajda Gergellyel

A sokszínű kortárs zene – Beszélgetés Vajda Gergellyel

Jazz, popzene, spanyol muzsika, opera-előadás és még számos különlegesség szerepel az UMZE Kamaraegyüttes új évadában, amelyre a kortárs zenét ritkábban hallgató közönség is felkaphatja a fejét. A BMC-ben rendezett koncertsorozatról és az októberi színpadi bemutatóról az együttes művészeti vezetője, Vajda Gergely mesélt.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A Hat hét nyerte a fődíjat, a Larry pedig tarolt a magyar filmkritikusok díjátadóján

Február 3-án délután adták át a 60. Magyar Filmkritikusok Díjakat, amelynek fődíját Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című drámája hódította el, Grunwalsky Ferenc pedig életműdíjat vehetett át.
Zenés színház

Az Éj királynője a levegőben

Az amerikai szoprán nem csupán virtuóz koloratúrkészségéről híres, hanem bravúros légtornászmutatványairól is, ráadásul képes ötvözni a kettőt: a levegőben lógva adja elő Az Éj királynőjének áriáját A varázsfuvolából.
Színház

„Soha nem kellett méltatlan dolgot elvállalnom” – Moór Marianna 80 éves

Bakfisként 8750 kislány közül választották ki egy filmfőszerepre, amit több mint harminc filmes alakítás és száznál is több színházi bemutató követett. Moór Marianna életműve gazdag és teljes. A színésznő február 5-én tölti be a 80. életévét.
Klasszikus

Hallgassa meg ön is a Szent Efrém Férfikar új lemezét!

Az együttes Kings & Queens címmel adta ki tizenhatodik albumát, melynek lemezbemutató koncertjére május 5-én kerül majd sor a Fonóban. A felvétel meghallgatható a nagyobb streamingplatformokon is.
Vizuál

Antal Csaba díszlet- és jelmeztervezői munkáiból nyílik kiállítás a Műcsarnokban

Eternal Yorick – Life Book Antal Csaba címmel nyílik kiállítás a Jászai Mari-díjas alkotó több évtizedes, gazdag életművéből. A tárlat február 3-tól látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Zenés színház videó

Az Éj királynője a levegőben

Az amerikai szoprán nem csupán virtuóz koloratúrkészségéről híres, hanem bravúros légtornászmutatványairól is, ráadásul képes ötvözni a kettőt: a levegőben lógva adja elő Az Éj királynőjének áriáját A varázsfuvolából.
Zenés színház hír

Áthelyezik a földrengésben megrongálódott színházépületből a pesarói Rossini Operafesztivál idei évre tervezett előadásait

Az opera-előadásokat a fesztivál által már korábban is használt sportcsarnokban, a Vitrifrigo Arénában rendezik meg, míg a koncertekre a város egy másik színházépületében kerül majd sor.
Zenés színház hír

Stephanie Blythe Gianni Schicchi szerepét énekli San Diegóban

Az énekesnő már korábban is énekelt férfi hangtartományban, egy koncertszerű Carmen-előadásban Don Joséként lépett színpadra. Most baritonszerepben debütál majd.
Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.