Zenés színház

Traumatikus elbeszélések

2021.10.26. 13:55
Ajánlom
Vajda Gergely Fuharosok című, Esterházy Péter regényéből készült operáját és George Benjamin Into the Little Hill című művét játszották egyetlen este, október 21-én a Liszt Ünnepen, a Müpában.

Két egyfelvonásos kortárs operát láthatott a közönség a Liszt Ünnepen az UMZE Kamaraegyüttes és a Forte Társulat előadásában. Nagyon pozitív szándék, hogy az eseménysorozat szervezői megőriztek valamennyit a korábban az évnek ugyanerre az időszakára eső, kortárs művészeti fesztiválokból. Azt pedig el se lehet mondani, melyikre van nagyobb szükség: hogy a mai kiváló magyar szerzők operáit láthassa a közönség (ráadásul újra, hiszen sok mű él meg mindössze egyetlen alkalmat, netán egyetlen szériát), vagy hogy tágíthassuk a látókörünket, és külföldi kortárs szerzők darabjait is megismerhessük. Szerencsére ezen az esten mindkettőre sor került.

Ha egyetlen jellemző vonást kellene kiemelni, ami indokolja Vajda Gergely és George Benjamin operájának egymás mellé helyezését, szokatlan történetmesélésük lenne az,

mindkét műben összemosódnak a narrátori és a szereplői funkciók, valaki egyszerre megéli és elmeséli a történteket.

Ám míg a Fuharosokban egyetlen szereplő idézi fel az eseményeket, és szólaltatja meg saját magát, valamint a többieket, addig az Into the Little Hill esetében nincs körülhatárolva, kit is játszik a két énekesnő, legfeljebb pillanatokra helyezkednek bele egyik vagy másik figura bőrébe, sőt a megnyilatkozásaikat akkor is elidegenítő közbeszólásokkal szakítják meg (pl. “mondja a Miniszter”).

Stílusát, zenei világát és hangulatát tekintve azonban a két mű erősen eltér egymástól. A Fuharosok húsba vágóan kegyetlen és felzaklató darab, az opera talán még jobban, mint Esterházy Péter regénye, színpadon, szereplőkkel megtekintve pedig annál is nagyobb hangsúly kerül az emberi viszonyokra, mindazzal a szeretettel, fájdalommal és kegyetlenséggel, amely miatt olyan felkavaró ez a történet. Ezután a Benjamin-mű – a maga módján szintén elég nyugtalanító – absztrakt szatírája kissé száraznak hatott, mind a cselekményt, mind a zenei anyagot tekintve. Pedig Horváth Csaba rendezése finom utalásokkal összefűzte a két darabot, és valóban, a felnőtt világ mohósága vagy éppen félelmei miatt feláldozott gyermekek motívuma (amit Benedek Mari jelmezei is kiemeltek) kétségtelenül szoros kapocs közöttük.

247390902_175644414761708_7538287782906045752_n-130011.jpg

Into the Little Hill (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

A Fuharosok színreállításának egyik legnagyobb értéke az volt, hogy a rendező az eredeti darab üres helyeit a karakterek és a viszonyrendszer árnyaltabbá, megérthetőbbé és átérezhetőbbé tétele céljából töltötte ki. Bolondka a nyitójelenetben nem csupán a fuharos kocsiján kuporgott, hanem produkálta magát, már ekkor egyértelmű volt, hogy szeretne olyan fontosnak tűnni, mint az őt lenéző gazdája. Nagyon emlékezetes maradt a pillanat, mikor az Anya elrejtőzött Zsófi szoknyája alatt,

máskülönben talán bele se gondoltunk volna, mi vezethet valakit arra, hogy a saját kiskamasz lányát ajánlja fel férfiak számára.

Ennek a jelenetnek a folytatása az egész előadás egyik érzelmi csúcspontja lett, miközben Zsófit odavitte az anyja a fuharosokhoz, ő idézte a szavait, amelyekkel különleges csemegeként kínálta fel („friss, mint a ma szedett eper”). Hangján azonban már érezni lehetett, hogy egyszersmind meg is bocsátott neki.

A visszaemlékező Zsófit az operaénekes Molnár Anna formálta meg. Könnyed, finom hangjával hitelesen és nagyon érzékenyen idézte meg a kislány naivitását, miközben képes volt arra az eltávolító magatartásformára is, amelyet a múltba tekintő pozíció indokolt.

Az opera leghátborzongatóbb részei azok voltak, amelyekben az érzelmi átélés megszakadt, és Zsófi mintegy felülről nézett a traumára,

az indokolt fájdalom helyett szenvtelenül mesélte a történteket, mintha nem is vele esett volna meg mindez, mintha megszakadt volna a folytonosság mesélő és szenvedő énje között. Az énekesnő mellett a Forte Társulat tagjai léptek színpadra, Földeáki Nóra alakította az Anyát, a férfiszínészek – Horkay Barnabás, Pallag Márton és Widder Kristóf – egyszerre több karaktert is: a fuharosokat, Bolondkát és a nővéreket, a jelmez kisebb, jelzésértékű változtatásaival elkülönítve. Ezek az eredeti operában csak megidézett karakterek helyenként saját hangot kaptak, az énekszöveg egy-egy részét prózában is elmondták, egy sor erejéig pedig énekeltek is.

246856309_175644301428386_4551850598389190471_n-130302.jpg

Fuharosok (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

A színpadképet két fekete-piros talicska és nagy, fekete labdák uralták ( Kalászi Zoltán és Kiss-Benedek Kristóf tervezte a díszleteket), előbbiek az eredeti történet falusi jellegét, valamint a dominanciaviszonyokat éreztették (talicskában állni/ülni egyértelműen alárendelt helyzetet jelentett), utóbbiak viszont ennél sokrétűbb jelentést képviseltek. Egyes helyzetekben a szexualitáshoz kapcsolódtak –

például amikor Zsófi a fuharos iránti első vonzalmáról számolt be, egészen belesüppedt a ruganyosan mozgó, legnagyobb labdák közé.

Máskor az Anyával összefüggésben a nőiséget, a gyermekszülést képviselték, de praktikus funkciókat is betöltöttek: a fuharosok szekerének mozgását mutatták vagy a két szereplő közötti kapcsolat képlékenységét. Az előadás egyik leghumorosabb jelenete a grófnénál tett látogatás volt, a zenéből élesen kiváló Haydn-allúzió közben a szereplők ezekkel a kellékekkel jártak el egy 18. századi táncot.

Benedek Mari jelmezei egyszerre jellemezték a figurákat és a köztük lévő viszonyrendszert. Az Anya ruhája elsősorban alakjának komikus vonásait emelte ki, ahogyan a zenében is egy nagyon torz motívum társul az ő alakjához. A fuharosok munkaruhát viseltek, és csak egy fejkendő, valamint a kesztyűjük színének változása alakította át őket a nővérekké. A látványt uraló négy színből (piros, kék, fekete, fehér) a piros inkább a nőkhöz, a kék inkább a férfiakhoz kapcsolódott, de egyik sem kizárólagosan. Zsófi pedig fehérben volt, ahogyan a szöveg is mondja, ám ennél is többet jelent, hogy ünneplője menyasszonyi ruhának tűnt.

Ő az ártatlan kislány, aki álmodozik, és öntudatlanul várja egy férfi érkezését. Ő az, akit bevezetnek a nőtársadalomba, és elveszti az ártatlanságát, de tekinthető áldozatnak is, a szó hagyományos értelmében.

A rendezés nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy milyen szituációból tekint vissza a történtekre, a ruha arra is utalhat, hogy valamilyen tisztességes asszonyi szituáció felé törekedve próbálja feldolgozni a gyermekkori traumát.

247345654_175644418095041_6299266588652456179_n-130423.jpg

Fuharosok (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

A Fuharosok végén öt egyszerű, stilizált ábrát mutató, emberméretű kártya állt Zsófi mögött a színen. Ezeknek a jelentése nyitott kérdés maradt, ám mindegyik motívum valamilyen módon az ember alapszükségleteivel függött össze (például az ágy). Az Into the Little Hill nyitóképében ugyanezek a kártyák látszottak, ám háttal a közönségnek, csak a rajtuk átvilágító fénytől lehetett egy rövid ideig kivenni a színükön lévő mintát.

Az opera játékterét kétfelé választó drótkerítés a köznépet zárta a színpad hátsó részébe, feléjük mutatta tehát a hatalom, hogy megkapják mindazt, ami a biológiai igényeik kielégítéséhez kell.

Bár George Benjamin operájában a két szereplő több karaktert is megszólaltatott, mindkettejük esetében kettő volt kiemelten fontos: a mezzoszopránnál a Miniszter és annak felesége, a szopránnál pedig az Idegen és a Miniszter gyermeke. A korrupt, megalkuvó, csak a látszat fenntartására törekvő Miniszter, a populista politikus prototípusa, a darab legösszetettebb karaktere. Károlyi Katalin hátborzongatóan formálta meg, ahogyan a műmosoly egyre jobban a férfi arcára fagyott, és a groteszk figurát végül saját nagyravágyása gyűrte maga alá. Ebben a darabban is apró jelzések utaltak a karakterváltásokra,

mikor az énekesnő a Miniszter után a feleségét szólaltatta meg, mindig meglazított vagy levett egy ruhadarabot, megmutatván a női szereplő emberközelibb voltát.

A másik szólista Esther-Elisabeth Rispens szoprán volt, aki magabiztosan szólaltatta meg szólamának helyenként igen szélsőséges effektjeit. Ő is fehér ruhát viselt, mint Zsófi a Fuharosokban, de egyszerűbbet, hiszen sokkal fiatalabb gyermekszereplőt formált meg. Két további figura volt még a színen, Horkay Barnabás és Widder Kristóf, a rajtuk lévő szőrös papucs utalt arra, hogy ők lehetnek a darabban kártevőként aposztrofált patkányok,

ugyanakkor csupasz felsőtestük és mozgásuk erősítette azt az értelmezést, amely valamilyen elnyomott népcsoporttal azonosítja a megsemmisíteni akart rágcsálókat.

248035163_175644288095054_4914438540649351054_n-124539.jpg

Into the Little Hill (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

Az előadáson az UMZE Kamaraegyüttes működött közre Vajda Gergely vezényletével, a zenekar a daraboknak mind az érzéki-hangulati, mind a mélyebb összefüggéseket megmutató, elsősorban az intellektusra ható vonásait érvényesülni engedte, még ha nem is egyenlő mértékben: a Fuharosokban inkább az előbbi, a Benjamin-operában az utóbbi felé billent a mérleg. A zeneszerző-karmester sziklaszilárdan tartotta kézben a zenei folyamatokat, ami – figyelembe véve a színpadon zajló folyamatok összetettségét és azt, hogy az énekeseknek sokszor bonyolult mozgásokat is végre kellett hajtaniuk – különösen nagy elismerést érdemel.

A kortárs operák esetében megszokhattuk, hogy gyakran nagyon súlyos, húsbavágó témákkal foglalkoznak. Ezeknek a műveknek az időbeli közelségből fakadóan lehetőségük nyílik a jelent közvetlenül érintő, aktuális témákat feldolgozni, jó esetben a puszta leképezésen túl, az általános emberi jellemzőkkel összekapcsolva, értő módon reflektálni azokra. Miközben nagyon mainak éreztük Vajda Gergely és George Benjamin operájában az emberek, különösen a gyermekek kihasználásának problematikáját,

nem fekete-fehér karakterek léptek a színpadra, a produkciók az emberi lélek és sors legbelsőbb összefüggéseiről is elárultak valamit, pont ezért voltak ennyire felzaklatók.

Fejléckép: Fuharosok (fotó: Kállai-Tóth Anett / Müpa)

Esterházy-regény és gyermekáldozatok – két kortárs opera elé

Kapcsolódó

Esterházy-regény és gyermekáldozatok – két kortárs opera elé

Október 21-én látható a Müpa Fesztivál Színházában Vajda Gergelynek Esterházy Péter regénye nyomán írt operája, a Fuharosok, valamint George Benjamin műve, az Into the Little Hill, Horváth Csaba rendezésében és a Forte Társulat közreműködésével.

A sokszínű kortárs zene – Beszélgetés Vajda Gergellyel

A sokszínű kortárs zene – Beszélgetés Vajda Gergellyel

Jazz, popzene, spanyol muzsika, opera-előadás és még számos különlegesség szerepel az UMZE Kamaraegyüttes új évadában, amelyre a kortárs zenét ritkábban hallgató közönség is felkaphatja a fejét. A BMC-ben rendezett koncertsorozatról és az októberi színpadi bemutatóról az együttes művészeti vezetője, Vajda Gergely mesélt.

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.
Vizuál

5 érdekesség az új Woody Allen-filmről

A 86 éves örökifjú Woody Allen újra elbűvölő filmet készített. A filmtörténeti hommage-nak és keserédes vígjátéknak is egyaránt kiváló filmje, a Rifkin fesztiválja az év vége egyik legjobb moziélményének ígérkezik.
Zenés színház

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.
Zenés színház

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.
Színház

Wunderlich Józsefet két hétre felfüggesztette a Vígszínház

Ahogyan beszámoltunk róla, Wunderlich József a múlt héten többször is nyilvános Facebook-posztban kritizálta a Vígszínház vezetőségét, bírálta a Covid-ellenes intézkedéseket, illetve egy kolléganőjével szembeni bánásmódot. A színház belső vizsgálat lefolytatása mellett döntött.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.
Zenés színház interjú

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.
Zenés színház ajánló

Különleges repertoárdarabok újra az Opera Eiffel Műhelyházában!

Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony/ Örkény István–Tóth Péter: Tóték című egyfelvonásosok és a világszerte is ritkán hallható Edgar című Puccini-darab ismét műsoron az Opera Eiffel Műhelyházában.