Zenés színház

Túl az operán

2021.06.30. 10:35
Ajánlom
Európa sok operaszínpadát megjárt produkciót láthatott a közönség a Margitszigeti Színház és a Magyar Állami Operaház koprodukciójában. A radikális megközelítéseiről ismert katalán rendező, Calixto Bieito Bizet Carmen című operáját vitte színre.

Magyarországon még nem annyira megszokott, hogy másutt már bemutatott produkciók kerüljenek a közönség elé, miközben Európa neves dalszínházai rendszeresen vesznek át sikeres rendezéseket, sőt a sztáralkotók színre állításait gyakran több különböző ország operaháza finanszírozza koprodukcióban. Nálunk mindössze néhány példát lehetne mondani hasonló előadásokra (ilyen volt Jean-Pierre Ponnelle rendezése Reimann Lear című operájából vagy Damiano Michieletto Bohémélete). A sokszor megdöbbentő, nyers vagy nyugtalanító produkcióiról ismert katalán rendező, Calixto Bieito Carmenjét legutóbb idén februárban a Bécsi Állami Operaház vette át, hogy aztán június végén a magyar közönség is megismerkedhessen vele.

Az első felmerülő kérdés nyilvánvalóan az volna, vajon a jelen előadás alapján hasznára válhat-e a hazai kulturális életnek ez a gyakorlat, egy több mint húsz éves rendezés (1999-ben került először színre) magában rejti az elévülés és az elkopás lehetőségét.

Még ha utóbbi veszélyt valamelyest ellensúlyozni hivatott, hogy a bemutató előtt maga a rendező is Budapestre érkezett és részt vett a próbákon, nem csupán egy asszisztensére bízva a feladatokat. Így is kérdéses lehet azonban, vajon mennyi elevenség, művészi energia marad meg az évek során a produkcióban, meg tudja-e szólítani a jelen közönségét.

EDV_7997_-103905.jpg

Carmen a Margitszigeti Színházban (Fotó/Forrás: Éder Vera / Margitszigeti Színház)

Az előadás legnagyobb erénye az a fajta kidolgozottság és profizmus, ami sajnálatos módon a mai napig nem magától értetődő a hazai operajátszásban (még ha az utóbbi időben a prózai színházból érkező rendezők újabb lökést is adtak a folyamatnak). Bieito Carmen-rendezésében minden okkal történik, minden motívum, cselekvés, vizuális elem a művészi mondanivalót szolgálja. Néha ez az alaposság már-már megnehezíti a néző dolgát, nem lehet egyszerre figyelni mindenre. Ha a kórus egyes férfi-nő párosai mind mást csinálnak, más kapcsolati dinamika játszódik le a felek között, miközben persze ettől lesz valósághű a környezet. A fő események mellett a sok kis részletnek köszönhető, hogy soha egy pillanatig sem felejtjük el, hol és milyen körülmények között játszódik a cselekmény – a „hol” kérdés alatt itt nem konkrét helyszínt, hanem a megjelenített világ karakterisztikáját értve.

A produkció legfontosabb vonása ugyanis a teljes illúzióvesztés,

semmilyen romantikus pátosz, idealizált vagy hősi karakter sem marad a színen (még ha a figurák egy része ki is váltja a megértésünket és együttérzésünket). Bieito azonban ennél is többet tesz, az operai közmegegyezés kliséit is bontogatni kezdi, nála egy pszichotikusan viselkedő karakter (ebben az esetben Don José) egyértelműen beteg, a pszichológiai realizmus fontosabb magánál a cselekménynél is; inkább eltér a zenében sugallt bizonyos karaktervonásoktól és történésektől, ha azokat nem lehet egy hiteles és koherens személyiségbe integrálni. Ez a gyakorlat természetesen vitatható, még ha egyáltalán nem példa nélküli is (egy hasonló, bár kevésbé radikális átértelmezéssel járó, ismételten hazai példát említve: szintén az Opera produkciója volt 2018-ban Az álarcosbál Fabio Ceresa rendezésében, ebben Renatónak a király iránt táplált érzései jelentek meg a hagyományos felfogásnál erősebben, inkább szerelemhez hasonló rajongásként, amely indokolta a figura viselkedésében bekövetkező radikális fordulatot). Ugyanakkor az is érthető, ha valakiben diszharmónia-érzést keltenek az egymásnak ellentmondó színpadi és zenei jelzések.

 

EDV_8120_-104318.jpg

Carmen a Margitszigeti Színházban (Fotó/Forrás: Éder Vera / Margitszigeti Színház)

Hasonlóképpen valóságos, még ha az operából megismertnél kegyetlenebb és értelmetlenebb is, az a közeg, amelyben a szereplők mozognak. A számunkra leginkább dél-amerikai sorozatokból ismerős képek az élet kilátástalanságáról tanúskodnak, az emberek többségének a bűnözés az egyetlen lehetősége, hogy valamelyest elboldoguljon, miközben a másik oldalon ott áll a katonaság vasfegyelme, melynek érdekében szintén le kell mondani az emberhez méltó élet jogáról. A rendezés legerősebb képsorai Mercedes kislányához köthetők, szép ruhájában, babájával mintha a saját kis külön világában élne, és talán tényleg nem veszi észre, hogy anyja alig néhány méterre tőle elégíti ki az egyik katonát. Mercedes jobb sorsot szán neki, óvja a körülötte feltűnő férfiaktól, ám a kitörés természetesen lehetetlen, később ő maga adja rá a kislányra a fodros térdzoknit, hogy segítsen elvonni az őrök figyelmét.

Miközben a környezet- és karakterábrázolás az előadás nagy erőssége, az operaműfaj realisztikusan nehezen ábrázolható jellemzői mintha kifognának a rendezőn.

Ilyenek például a kórus és a szólisták közti interakciók, amelyek már-már hagyományosan megkoreografált jelenetekké változtak, amikor kell, a tömeg az énekes felé mozdult, máskor távolodott tőle, de a színpadi megoldásokban nyoma sem volt annak a lényeget megvilágító invenciónak, ami a produkció többi részét jellemezte.

Az énekesek megítélését egy szabadtéri produkció esetében mindig korlátozzák a hangosítás lehetőségei, bár a Margitszigeti Szabadtéri Színpad technikai adottságai elég széles hangszínbeli skálát képesek visszaadni, itt is előfordult, hogy egyes szereplőket (Carmen, illetve Escamillo első megszólalásait) nem lehetett megfelelően hallani. Pedig a címszerepet éneklő Szántó Andrea mind hangi teljesítmény, mind színészi játék szempontjából izgalmas karaktert formált meg, az ő Carmenje a túlélésre törekszik. Elsősorban nem testi valójában, hanem mentálisan: kontroll alatt tart másokat, megpróbálja elkerülni, hogy mások uralkodjanak felette, paradox módon ez vezet a halálához is. A Don Josét éneklő Brickner Szabolcsnak igazán ellenszenves figurát kellett megformálnia, elismerésre méltóan tud vad és pusztító lenni (a zárójelenetben egészen hátborzongató volt, ahogyan dühét először Carmen személyes tárgyain vezette le, köztudomású, hogy ez mennyire tipikus bántalmazói magatartásforma). A tenorista hangja az utóbbi időben némiképp sötétebb és drámaibb lett, ám ennek helyenként a magasságok látták kárát. Inkább funkcionális szerep jutott Micaelának és Escamillónak, előbbi szerepében Sáfár Orsolya, bár képes volt megjeleníteni azt a céltudatos és kissé számító nőt, aki a koncepció szerint nemhogy ellenpontozná José életében Carment, hanem inkább fokozza a férfi frusztrációját, a vokális produkcióra azonban rányomta a bélyegét, hogy az énekesnő a zenei frázisokat nem mindig tudta hibátlanul felépíteni, a hang időnként egyenetlenül szólt. Bretz Gábor Escamillóként leginkább erőteljes színpadi kisugárzásával és stabil szólamformálásával tűnt ki.

EDV_8214_-103905.jpg

Carmen a Margitszigeti Színházban (Fotó/Forrás: Éder Vera / Margitszigeti Színház)

A mellékszereplők közül kiemelkedik a már korábban jellemzett Mercedest alakító Fürjes Anna Csenge, aki érzékenyen tárta a nézők elé a lányáért aggódó, társadalom peremére szorult nőt. Erdős Attila kiválóan feltalálta magát a maffiózószerű Dancaïre karakterében. Az összjátékban jól működtek együtt a többiek, Megyimórecz Ildikó, Ódor Botond, Gábor Géza és Dobák Attila is. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kocsár Balázs vezényelte, helyenként szédítő tempókkal, ám a muzsikusok remekül helyt álltak, akárcsak az Énekkar, akik precízen és átütő erővel szólaltatták meg az opera nagy kórustablóit. Az árok és a színpad között előfordultak ugyan kisebb pontatlanságok, például a Carment első színre lépése előtt hívogató férfikari résznél, de nem olyan arányban, ami komolyan rontotta volna a produkció élvezeti értékét vagy kifejezőerejét.

Calixto Bieito rendezése kétségtelenül erős színházi élményt hagyott maga után, ha valaki elvi kifogásokat támasztott is a koncepcióval szemben, az sem tagadhatta, hogy az előadás olyan mélységben tárta fel az emberi kapcsolatok dinamikáját, valamint színpadon megjelenő kidolgozott karakterek, nyomasztó miliő és az emberi sors kilátástalansága együttesen olyan jelentőségű művészi hatást keltettek, ami igazolta a produkció létjogosultságát.

Fejléckép forrása: Éder Vera / Margitszigeti Színház

Margitszigeti Színház

Budapest reprezentatív nyári színháza a Margitszigeten a Margitszigeti Színház.

A Margitszigeti Színház Nkft. az 1938-ban megnyitott és azóta üzemelő, épített, aréna jellegű nézőterű színház üzemeltetője, melynek területén áll a műemlék Víztorony-kilátó.

A nyári színház fontos és jelentős helyet tölt be a főváros életében, mint a gazdagon zöld környezetben álló közösségi helyszín is, és mint a városban élő polgárok kedvelt szórakozóhelye, amely a hazai és külföldi közönség kiszolgálásban egyaránt fontos kulturális központnak tekinthető.

A patinás nyári színház a 2013-ban elvégzett, jelentős felújítást követően immár 3000 fő néző fogadására alkalmas. A fedett, nagyméretű, technikailag jól felszerelt színpad a szcenírozott előadások, operák, valamint operett-, musical-, balett- és táncelőadások színpadra állítására kiváló helyszín.

A színház fő profilja elsősorban a nagyprodukciók bemutatása, a klasszikus zenei szimfonikus koncertek mellett a könnyűzenei események meghívása is. A produkciók létrehozása, bemutatása saját vállalkozásban történik, több esetben együttműködésben a hazai színházakkal, mint például az Magyar Állami Operaházzal és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, valamint a nemzetközi színtérről meghívott külföldi művészekkel és társulatokkal.  Számos nagy bemutató és nemzetközileg elismert művész fellépése színesíti és gazdagítja a nyár közel négy hónapjában nyitott nyári színház minőségi és választékos kínálatát.

A színház célja a válogatással, hogy lehetőség szerint minden korosztály, kultúrát fogyasztó és színházba járó közönség megtalálja a kedvére való produkciót.

A Margitszigeti Színház Mindenki színháza.

Legolvasottabb

Klasszikus

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Vizuál

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én. 
Vizuál

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.
Plusz

Színházi időutazás az Epreskertben – Jön a Séták Hétvégéje

Kurtizánok, gyilkosok és Piszkos Fred nyomába eredhetünk, bejárhatjuk Gül Baba Türbéjét, vagy éppen az Epreskert meséit nézhetjük meg egyfelvonásos színházi előadás formájában a Séták Hétvégéjén július 1. és 3. között.
Színház

Így néz ki most a felújítás alatt álló debreceni Csokonai Színház – GALÉRIA

2020 szeptemberében megkezdődött a debreceni Csokonai Színház felújítása, és a színház valamennyi belső terét érinti. Ilyen nagymértékű átalakításra az elmúlt 30 évben nem volt példa a teátrumban, amely a tervek szerint 2023-ban nyitja meg kapuit a nézők előtt.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Julien király színpadra lép a Pesti Magyar Színházban

A Pesti Magyar Színház új évadának első premierjét, a Madagaszkárt Gémes Antos rendezi, zenei vezetője pedig Szemenyei János.
Zenés színház interjú

„Ez lesz a mi Képzelt riportunk” – Csorba Lóránt, a 80 nap alatt a Föld körül zenei munkálatairól

Verne Gyula klasszikusából, a 80 nap alatt a Föld körül című regényből készül a TRIP legújabb koncertszínházi előadása, melynek premierjét a Városmajori Szabadtéri Színpadon augusztus 18-án tartják. Csorba Lóránttal a színházi zeneszerzés kihívásairól és a „Make Love, Not War” eszményéről is beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Mozart, a zseni élete musicalben elmesélve

Mozart, a meg nem értett zseni zeneszerző élete musicalben kel életre a Margitszigeti Színházban. Michael Kunze és Sylvester Levay művében a zeneszerző fenegyerek története pazar dallamokkal és látvánnyal kerül színre június 24-én és 25-én. A produkció két különböző szereposztásban látható a Margitszigeten.
Zenés színház interjú

Fehér köpeny, kék szakáll – Beszélgetés Kovács Istvánnal

Akár Don Giovanni, Golaud vagy Kékszakállú szerepét, esetleg a június 24-ig látható A kairói lúd, avagy a rászedett vőlegény Don Pippóját énekli Kovács István az OPERA színpadán, karakterformálásában mindig érződik egy olyan analitikus elmélyültség, amely operaénekesi jártasságán túl eredeti, orvosi hivatásának látásmódjából is fakad. De mi módon valósul meg a gyógyítás a színpadon?
Zenés színház hír

Idén is élőben közvetíti a Wagner-napokat a Bartók Rádió

Élőben, egyenesen a Müpából követhetjük az egyik legjelentősebb komolyzenei rendezvény, a Budapesti Wagner-napok programját a Bartók Rádióban. Június 16. és 19. között A Nibelung gyűrűje, 22-én pedig a záró előadás, a Rienzi is hallható lesz.