Zenés színház

Tutti és gombóc

2011.07.10. 09:50
Ajánlom
Délelőtt a színházban énekóra – ezt azért mégis könnyebb leírni, mint azt, hogy korrepetíció –, a főszereplőknek tánc is, délután az újszegedi sportcsarnokban koreográfiatanulás. Mert a gyerekszereplők élete nem csak játék és mese. Viszont óriási buli.

Egészen elképesztőek ezek a kölkök. Ahelyett, hogy a hűvös szobában olvasnának, tévéznének, vagy a lehető legadekvátabb módon - hisz' nyár van -, a strandon töltenék a napot, ők a két nyitott ablak és ajtó ellenére is kevéssé oxigéndús próbateremben dalolnak önként. Újra és újra elkezdik, újra és újra visszaugranak az ikszedik ütemhez - "A kályha a harminchetedik" -, mert tudják, hogy ez a feladat. Hatvanegynéhányan ülnek, figyelnek, koncentrálnak. A kicsik és a nagyok is. Nincs mocorgás, a szomszédot nem piszkálják, nem csacsognak, az unalom kakofóniáját nem hallani. Amikor épp egy másik szólammal foglalkoznak, persze, előkerülnek a mobilok, hogy játékkal vagy facebookolással töltsék az időt, de van, aki a Toldi/Toldi estéje bestsellerbe mélyül bele - az igen! -, mindenesetre többnyire csöndben, fegyelmezetten izegnek-mozognak. Lassan mindenki megtanulja, hat-, nyolc-, tízévesként is kell tudni komolynak lenni.

Az is iszonyú helyes, hogy képesek értékelni egymást. Képzeljék el, hogy a főszereplő kisfiú, Grünwald Dávid elénekli Kuksi dalát a próbát vezetőknek egyetlen zongora kíséretére, a teremben zsúfolódó gyerekek pedig spontán tapsban törnek ki a végén. Pedig akkor még nem is hallották a rendező kérését, hogy Kuksikát nagyon kell szeretni, mert tőle függ az előadás. (Mivel a bekezdést kizárólag érzelgősen tudnám folytatni, gyorsan ki is teszem a pontot.)

Egy-két óra körül vége a tízkor kezdődött délelőttnek, a kicsik a színház előtti padon üldögélnek vagy a biciklire támaszkodnak, mert őket még a szülők szedik össze, a nagyobbak már egyedül mennek. A még nagyobbak közül pedig van, aki edzésre indul, mert a magyar bajnokságot nem hagyhatja ki egy rendes kenus. Reggel edzés, délelőtt és délután-este próba, a kettő között újra tréning - Roland tényleg csak aludni jár haza. Valami ilyesmi - vagy ez - a céltudatosság. A profizmus. És azok sem amatőrök, akiknek idén még két Carmen is lesz a Dóm téren.

Nem tudom, az évközi hétköznapokon mennyire csöndes a Déryné utca, de feltételezem, ennyi autó, mint a Szabadtéri próbái idején nem jár arra. Ötre mindenkiről lekerül az utcai cipő, aláírják a jelenléti ívet, feltűzik a pólóra a számaikat - név nélkül gyorsabb a munka, könnyebben jegyzetelhetők a térformák -, én indul a tánc. A tér nagyobb, levegő is több, csábít a bordásfal, a kötél, persze, hogy sokakból kibújik a kisördög. Ahogyan telik a nap és lesznek egyre fáradtabbak, úgy gyöngül a koncentrációjuk. Mentségükre legyen: a magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy ennyi idő alatt rögzítsek egy mozdulatot, és aztán amit nagy nehezen megjegyeztem, gyorsan el is kell felejtsem, mert a koreográfus látja, van egy annál sokkal jobb, hatásosabb, működőbb. (Ez az A eset. A B lehetőség az, amikor megérkezik a rendező, és hirtelen elkezd koreografálni. Nem csupán szóban, de mutatja is. Arra a "komikus" csak enyhe eufemizmus.) Mindenesetre totális riszpekt.

Miközben a gyerekek lenn gyakorolnak, a tornatermi galérián szépen lassan gyülekeznek a munkaidő után a szülők, akik fegyelmezetlenségben messze a kicsik előtt járnak. A kis szappantartó fotómasinával egy - inkább sok - kép a családi mosolyalbumba, integetés, "ide nézz, nevess!", természetesen nem lenémított mobil, természetesen normál hangerővel kvaterkázás a másik anyukával, apukával... Tessék szíves lenni már viselkedni, na!

"Meg akarom lepni a felnőtt színészeket, hogy mennyire nem tudják a szerepüket, mondjuk Alföldi Robi bácsit, hogy azt érezze, neki haza kell menni" - ilyen egy jóindulatú rendező, ugye? (Szmájli.) A gyerekek persze spannolódnak, a felkészítőknek viszont mindössze egy hete van arra, hogy a betanítsák a dalokat, a csoportos koreográfiákat. Versenyt futnak az idővel, de ők állnak nyerésre.

Délelőtti etapban Kardos Gábor és Tóth Andrea, akik amellett, hogy keményen artikuláltatnak, beígérik a fagyit, ha Béres Attila később azt mondja, dramaturgiailag indokolt, hogy ne formálják annyira a hangokat. (A gombócmennyiségről egyelőre tárgyalások folynak.) Nem tesznek hátizsákot senkire: "A kétszólamú rész babapiskóta, a háromszólamú alig nyolc ütem, kirázzuk a kisujjunkból, kicsi türelem kell csak hozzá."

A délután és az este a Pócsik Heni, Tihanyi Ákos, Zsíros Gábor hármasé. Előttük aztán tényleg le a virtuális kalappal, pláne, hogy először dolgoznak ennyi kiskorúval, ami egészen új nyelv tanulását igényli. És ők keményen tanulnak: a dalok szövegét, a helyzetet egyszerűen, nagyon pontosan magyarázzák, ha a "cross" vagy a "pregnáns" értetlen tekinteteket produkál,azonnal fordítják gyereknyelvre, és valahol az is természetes, hogy itt a gombócból koreográfiai szakszó lesz. Az energiák egy része a fegyelmezésre megy el, de partnerként kezelik a gyerekeket. Megpróbálják beléjük nevelni a tudatosságot, megtanítani őket arra a rendkívül kemény életigazságra, hogy mindenki pótolható. Ha arra van szükség, bocsánatot kérnek, nem félnek kimutatni a bizonytalanságukat, azt, hogy az alkotás folyamatos újratervezéssel jár - nem számoltam, Gábor hányszor radírozta és írta-rajzolt át a szövegpéldányában az egyes alakzatokat, az viszont biztos, a papír nagyon jól bírja -, és az "ügyesek vagytok" sem marad el a nap végén. Ám hogy a pálya ne legyen könnyített, van nekik egy, a saját bevallása szerint mindent elrontó rendezőjük. "Ákos majd megjavítja" - és Ákos tényleg megjavítja.

Mondom, egészen elképesztőek ezek a kölkök. Az egyéniségük, a habitusuk. Ancsi döbbenetes történetei, Csenge figyelő tekintete. A születő barátságok. Az, amilyen féltékenységmentes türelemmel várja ki egy-egy jelenetben Anna Virágot és Virág Annát, Pötyit ugyanis váltva játsszák. Aztán van olyan kissrác, akire fogadást kötnek, hogy 12 év múlva a milánói Scalában fog énekelni. (A tét egy láda pezsgő. Veuve Clicquot, mert stílusosak.) Az egyik fogadó a Szeplőst alakító Ágoston Péter. Ha valaki 2002-ben Egerben arra tett, hogy a Valahol Európában egyik gyerekszereplője 2011-ben a Dóm téren ugyanannál a rendezőnél, ugyanabban a darabban - persze, jóval idősebb szerepben - mint zenés színész szakos színművészeti egyetemista lép fel, azonnal induljon a kasszához, mert Peti megnőtt.

Programkereső

Legolvasottabb

Könyv

„Mindennek a magyar irodalom a közepe” – Valuska László a tízéves Margó Fesztiválról

Több mint 60 programmal, könyvbemutatókkal, koncertekkel és irodalmi sétákkal jelentkezik a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár október 14. és 17. között a Várkert Bazárban. A jubileum alkalmából a fesztivál alapítójával, programigazgatójával beszélgettünk.
Könyv

Egy stadionnyi Paradicsom – Nádasdy Ádám az új Dante-fordításról

Egy közös karácsonyi italozás alkalmával jutott Nádasdy Ádám és Térey János arra a megállapításra, hogy Dante Isteni színjátékának Paradicsom részét újra kéne fordítani. Nem azért, mert Babits szövege ne lenne jó, nagyon is szép, a mai olvasóközönség viszont már nehezebben fogadja be. Az új változat elkészült, Nádasdy Ádám, a mű fordítója pedig a 2021-es Budapesti Őszi Fesztivál keretében ismertette a művet a Márai Sándor Kulturális Központban.
Klasszikus

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Vizuál

A rejtélyes Margaret Watkins - Fotóhónap2021

Tükröződő csónak a vízen, személyes tárgyak a fürdőszobában, festői portrék és ipari tájak, kaleidoszkóp-szerű montázsok – mind-mind eredeti nyomatok Margaret Watkins titokzatos fekete dobozából. A Fotóhónap2021 központi tárlata a méltatlan módon elfeledett életműből válogat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Kultúrák találkozása – A mosoly országa bemutatójára készül az Operettszínház

Október 22-én, 23-án és 24-én mutatják be a Budapesti Operettszínházban Lehár Ferenc egyik legkülönlegesebb színpadi művét, amely ezúttal a Magyarországon először dolgozó Stephen Medcalf rendezésében kerül színre.
Zenés színház interjú

„Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen” – interjú Ninh Duc Hoang Longgal

A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long néhány évvel ezelőtt a Bánk bán Hazám, hazám című áriájával és a János vitéz legismertebb dalával, Kukorica Jancsi belépőjével vált a közönség kedvencévé, azóta pedig megkerülhetetlen alakja lett a hazai opera- és operettjátszásnak. Rosillon szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban, most pedig A mosoly országában Szu-Csong herceget alakítja. A kulturális különbségekről, a nyelvi nehézségekről és a kínai hercegről beszélgettünk.
Zenés színház kritika

Elhasznált életek egy lépcsőfordulóban

Képzelet és valóság határán egyensúlyozó, szürreális világot álmodott a Budapesti Operettszínház színpadára Balázs Zoltán, aki első musicalrendezésében Fellini önéletrajzi ihletésű filmjéhez, a 8 és 1/2-hez, valamint annak zenés színházi változatához nyúlt.
Zenés színház hír

Utoljára állt színpadon Haumann Péter

Szeptember 24-én lépett utoljára színpadra Haumann Péter, aki a Madách Színház 1500. jubileumi Macskák előadásán búcsúzott a nézőktől.
Zenés színház hír

„Engedjék meg, hogy elmenjek szabadon” – Utoljára lépett színpadra Lehoczky Zsuzsa

Szeptember 27-én, egy tiszteletére tartott gálán láthatták a nézők utoljára színpadon Lehoczky Zsuzsát, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt.