Kitől származik az előadás ötlete?

Ficza István: A színházunkban, vagyis az Örkény szervezésén dolgozik egy nagyon kedves hölgy, Pongrácz Györgyi, aki Bugyi község amatőr rendezőnője és kultúrnagykövete. Minden évben nők napjára szervez egy koncertet vagy előadást faluja lakosainak. Györgyi már hallott elégszer énekelni az Örkény Kerten, és megkért, hogy állítsak össze egy koncertnyi anyagot.

Huzella Júlia és Ficza István

Hogyan jött, hogy a volt osztálytársak közül éppen ti ketten készítetek egy közös estet?

FI:  Nagyon megörültem a felkérésnek. Azt gondoltam, hogy nem egyedül kéne ezt csinálni. Rögtön Juli jutott az eszembe. Osztálytársak voltunk az egyetemen, egy énekmesterünk volt – Bagó Gizella tanárnő –, és természetesen jóban vagyunk, jól tudunk egymással dolgozni. Juli rendelkezik rendezői és dramaturg vénával is, nagyon jó az ízlése. Tökéletes partner.

Hogyan válogattatok dalokat, és hogyan lett a dalokból egy történet?

Huzella Júlia: Mivel gyorsan kellett cselekedni, arra gondoltunk, nyúljunk olyan anyaghoz, amiben már van jártasságunk. Így esett a választás az egyetem alatt létrehozott Merengek a múltak ütemén című előadásunkra, mint kiindulópontra. A meglévő régi magyar filmdalok sorát kiegészítettük újakkal, olyan dalokkal, amik segítenek a történetmesélésben: egy férfi és egy nő találkoznak, kibontakozik egy kapcsolat kettejük között.

FI: Összeültünk – Bagó Gizella tanárnő, Juli és én – és azt találtuk ki, hogy egy nő és egy férfi találkozásáról szóljon ez a koncert. A dramaturgia úgy állt össze, hogy végiggondoltuk, milyen állomásai vannak egy kapcsolat megszületésének: szakítás, egy új emberrel való megismerkedés, szerelemre lobbanás, összeveszés, kisebb csalódások, egymásra találás újból stb. Ehhez új dalokat is kerestünk a színmű kottatárában, youtube-on, francia sanzonokat is felhasználtunk, amiket egyetemünk sanzon-versenyeire tanultunk, hogy minél izgalmasabb dolgok szülessenek. Kitaláltuk, hogy a helyszín egy reptér legyen. Megkértem Termes Rita tanárnőnket, akivel szintén rengeteget dolgoztunk egyetemi éveink alatt, hogy legyen a kísérőnk zongorán. Ő szívesen elvállalta.

Ficza István és Huzella Júlia

1 férfi és 1 nő: milyen karakterek éneklik a dalokat, vagy milyen karaktereket teremtenek meg ezek a dalok?

FI: Ez a történet egy nőről és egy férfiről szól és az ő megismerkedésükről. Ezek az emberek hol vidámak, hol elszomorodnak, hol csalódnak, hol nagyon boldogok és szerelmesek. Személy szerint nem gondolkodtam egy megformálandó karakterben. Én magamat adom. Szeretek bohóckodni, ha arra a dal módot ad.

HJ: Két ember jelenik meg a színpadon, az ő történetük, az ő érzéseik, vívódásaik, egymással és saját magukkal folytatott játszmáik kerülnek felszínre a dalokon keresztül. Mivel ez az ábrázolásmód nem áll távol tőlünk, egyes szám első személyben tudjuk megszólaltatni ezt a két embert. Ez elég magabiztosságot ad ahhoz, hogy rugalmasan tudjunk együttműködni a színpadon: figyelve egymásra, a pillanat adta ihletettségre, új impulzusokra, reakciókra nyitottan.

Egy férfi és egy nő - filmdalest from Balazs Balogh on Vimeo.

Van kedvenc dalotok vagy karakteretek ezek közül?

FI: Az összes slágert szeretem. Számomra ez egy nagy egység, nem tudnám rangsorolni ezeket a műveket.

HJ: Amit különösen szeretek, azok a lelemények, amikkel új értelemet adunk egy-egy dalnak: egy szóló dalból felelgetős duett lesz, egy dal témája reprise-ként visszatér árnyalva egy helyzetet. Szeretem, hogy nem maradtunk meg a dalok elsődleges jelentésénél, így a néző sem csak a jól ismert művet kapja, hanem egy értelmezéssel többet.

Mennyire követitek a többi osztálytársatok életét, pályáját? Tartjátok a kapcsolatot velük?

FI: Amint időm van, szívesen megnézem az osztálytársaimat. Julit, Borbély Szandrát és Rétfalvi Tomit szinte mindenben láttam. Számomra nagyon fontos emberek. Vidékre kevésbé tudok eljutni sajnos, de idén megnéztem Simon Zolit Miskolcon a Liliomban. Nagyon örültem a lehetőségnek és az élménynek, nem láttam őt színpadon, amióta végeztünk. Kovács Gergőt viszont nem láttam már négy éve, ami nem tesz boldoggá.

Ficza István és Huzella Júlia

HJ: Az egyetem elvégzése után felbomlott az egység. Részemről legalábbis. Ehhez nyilván hozzátartozik, hogy akkor született meg az első lányom. Ez egy természetes folyamat: akikkel együtt éltél addig, már nem részesei a mindennapjaidnak, te sem az övéiknek. Nekem komoly energiát kellett fektetnem abba, hogy akivel szerettem volna, tudjam tartani a kapcsolatot. És amikor számomra kiderült, hogy az egyetemi összetartás mesterséges helyzet volt, elengedtem ezt az erőfeszítést. Azóta sokkal könnyebb, nem okoz rossz érzést, ráadásul újra ki tudott alakulni jó viszony egy-egy emberrel, csak a görcsösség tűnt el belőle. Ez jólesik. Kevesebb alkalmam van színházba járni, de igyekszem! Istit szerintem mindenben láttam.

Terveztek még közös független megmozdulást, akár ketten, akár többesben?

FI: Szívesen dolgozom Julival is, és igazából bárkivel a kollégáim közül. Jó lenne, ha kapnék, kapnánk felkéréseket, akár független megmozdulásról van szó, akár nem. Ez nem mindig rajtunk múlik. Én például nem értek az önmenedzseléshez, pedig bátrabbnak kéne ebben lenni. Juli ebben is profi, pár fellépésünket neki köszönhetjük.

HJ: Szabadúszóként egyre inkább az a tapasztalatom, hogy több lábon kell állni. Nincs meg az a kényelmem, hogy szeptemberben kiosztanak rám 3-4 szerepet az évadra. Amikor megcsináltuk Istivel az első előadást, és megtapasztaltuk, hogy mennyire működik, fellelkesülünk Termes Rita kísérőnkkel együtt, aki korrepetitorunk volt az egyetemen. Rengeteg helyre elküldtük az előadás szóróanyagát, ajánlóvideókat forgattunk hozzá – a munkafolyamat minden mozzanatát imádtuk. Több felkérés is érkezett, azóta pedig vissza is hívtak minket egy következő estére. Én boldogan ugrom fejest újabb, akár önálló, akár többszereplős független munkába.

Huzella Júlia és Ficza István

Az est előzményének tekinthető Merengek a múltak ütemén című előadással jártatok már a balatonföldvári szabadtérin, akkor négyesben, szintén osztálytársakkal, Tasnádi Bencével és Rétfalvi Tamással. M ilyen emlékek, élmények maradtak meg bennetek a Kultkikötőről?

FI: Öt-hat éve lehetett. Szerettem és szeretek együtt lenni Bagó és Termes tanárnővel, Julival, Tomival és Bencével. Ott is ez volt. Együtt voltunk, jól éreztünk magunkat.

HJ: Szerettük az előadást, jó csapat voltunk, rengeteget röhögtünk, jó volt a nyár, a közös utazás, a közös ebéd a Balatonnál, minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Talán a szúnyogoktól eltekintve. Idén viszek riasztót. És két gyereket.

Hogyan és mivel töltitek a nyarat? Megfordultok esetleg a Balatonon más alkalommal is?

FI: Annyira keveset tudok otthon lenni az évadban, hogy a nyári szünetet szívesen töltöm el ott. Kaptam felkérést egy színjátszó táborba. 8-12 éves gyerekekkel foglalkoztam. Vár rám ez a balatonföldvári koncert. Felkért egy pozsonyi rendező szakos hallgató, hogy szerepeljek a vizsgafilmjében. Augusztus végén meg elkezdődik az új évad. Remélem, hogy elkeveredek néhány napra a Balatonhoz, hogy megmártózzam egy kicsit a vízben.

HJ: Idén szerencsére több alkalommal is vakációzom a Balatonnál, ami egyrészt nagyon jó, másrészt munka: két gyerekkel kicsit átalakult a bennem lévő kép a pihenésről, nyaralásról. Nem egészen erre emlékeztem gyerekkoromból. De persze ez csak vicc. Félig. Idén nem töltöm munkával a nyarat, két hónapos a kisebbik lányom, nem tudok még elszabadulni, egyelőre ismerkedünk, összeszokunk, élvezzük a családi létet. Így az évadot is itthon kezdem. Hogy később mi lesz, nem tudom. Ez a szabadúszás átka. Az biztos, hogy ezt az előadást több helyre is visszük ősztől, ami nagy öröm számomra.

István, hogyan fest a következő évadod?

FI: Molnár Ferenc A hattyú című drámájával kezdünk, Polgár Csaba lesz a rendező. Ebben a műben biztosan szerepelek, a többiről még nem tud senki a társulatunkból. Remélem, szép, illetve érdekes munkák várnak rám és elég teendőm lesz az évadban.

Mi a véleményetek a Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk című előadásban Rétfalvi Tamás egyetemi évekről szóló verziójáról, illetve egyáltalán arról, hogy ez az egyes szám első személyű történet színpadra került?

FI: Láttam ezt az előadást. Mindenkinek van pozitív és negatív tapasztalata az egyetemmel és a szakmával kapcsolatban. Ezek a vélemények általában szubjektívek, de van igazság bennük. Lehet csalódni emberekben, módszerekben, elvekben, de ez minden hivatásra jellemző. Én ajánlottam minden színházunkban gyakorlatozó hallgatónak és minden színműre készülő diák ismerősömnek, hogy feltétlenül nézzék meg, mert muszáj. Kicsi ez a szakma, és nem úgy működik, mint ahogy elképzeljük az elején. Máshoz nem értek, és szeretek a színpadon lenni, ezt biztosan tudom.