Zenés színház

Új mérce a félig szcenírozásban?

2013.02.14. 10:28
Ajánlom
A Kodály Központban bemutatott Rómeó és Júlia-előadást koncertszerűnek hirdették, de a szokásos félig szcenírozott produkcióknál is teljesebb operaélményt nyújtott. KRITIKA

A Kodály Központban már a 2012-es év során kísérleteztek operaelőadásokkal, de ezekről sajnos lemaradtam. S mivel Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Nemzeti Színház Bálint-nap alkalmából előbemutatóként meghirdetett Gounod-produkciójára (melynek kőszínházi premierje április 5-én lesz) koncertszerű előadásként hivatkozott minden előzetes híradás, csak a pécsi hangversenyterembe lépve, a zenekari árok és az üres pódium láttán nyugodtam meg, hogy tényleg lesz alkalmam ellenőrizni az átadáskor tett ígéretet, miszerint valóban alkalmas a Kodály Központ félig szcenírozott operaelőadásokra.

Nos, valóban alkalmas. Sőt! A Pécsről indult, a Magyar Állami Operaházat is megjárt Nagy Viktor a Müpa-béli, olykor igencsak elnagyolt félig szcenírozásokhoz képest alaposan kidolgozott előadást állított színpadra, amely egyáltalán nem tűnt félkész vagy lebutított színházi produkciónak. A rendező mindössze három jelzésszerű díszletelemmel (korlát, pad, ágy), néhány egyszerű kellékkel (pl. bicska, méreg-fiola), a szokásos koncertöltözettől épp csak egy-egy kiegészítőben eltérő, mégis jelmezként ható ruhákkal, valamint a Kodály Központ belsőépítészeti megoldásait kiaknázó, hatásos, de mégis egyszerű világítás-effektusokkal élt (különösen az első felvonásban a led-zseblámpák fénycsóváival játszó kórus, és a második felvonás kápolna-jelenetében a színpad hátsó falára súrlófényekkel kirajzolt kereszt volt emlékezetes). A mozgások és a főszereplők színészi eszköztára (affektusok, gesztusok, mimika, testhelyzetek)  kidolgozottságának köszönhetően a látvány mégis túlmutatott  a hangversenytermi körülmények között megszokotton, ugyanakkor egyetlen pillanatig sem szorította háttérbe az énekszólamokat és a zenekar játékát.  

A Júliát alakító Kriszta Kinga és a Rómeót megformáló Balczó Péter közül utóbbi volt meggyőzőbb, legalábbis ami a színészi játékot illeti. Igaz a kolozsvári születésű szoprán az előadás mindkét szünete után oldottabban tért vissza, s feltehetően az áprilisi premierre már nem lesz érezhető, hogy a még nála is fiatalabb Balczó korábban már énekelte a szerepet. Kriszta Kingát hangja és habitusa egyébként ideális Júliává teszi, aki ráadásul tökéletesen egyensúlyozik líra és koloratúra, naíva és tragika között - bizonytalanságait pedig a kihívó estélyi ruha, a magassarkú cipő és a műhaj, valamint a francia nyelv kényelmetlenségének is betudhatjuk. (Kriszta Kingával az előadás kapcsán interjút is készítettünk, a cikket február 20-tól olvashatják a Fidelio.hu zenés színház rovatában - a szerk.) A végig elismerésre méltó magabiztossággal játszó Balczó Péternak csupán a - Kodály Központ tényleg kiváló akusztikájának, és a Kovács János által dirigált Pannon Filharmonikusok dícséretes visszafogottságának köszönhetően valóban - pianissimo motívumokkal gyűlt meg a baja: a máshol hőstenori színeket villantó hangja falzett fekvésben sem kellően csengő, sem kellően rugalmas.

Ami a többi énekes szólistát illeti, a helyi erők közül Tybalt (Csajághy Szabolcs) és Mercutio (Cseh Antal) alakítása maradt emlékezetes, a méreteivel és öblös basszusával kiemelkedő Szécsi Máté Lőrinc barátja inkább ijesztő volt. A legfölényesebb epizódszereplő Kun Ágnes Anna (Stephano) volt, lenyűgöző játékát a közönség nem kevés tapssal jutalmazta. Kíváncsian várjuk, mikor mutatkozhat be érett hangjához és magabiztos színpadi jelenlétéhez illő - és kevésbé idétlenre vett - szerepben. Nagy Viktor ugyanis egy basszusgitárt adott a szerenádozó apród kezébe, ami minden tekintetben idegenül hatott. Kár volt a tini-közönség ízlését ilyen direkt módon kiszolgálni, különösen, hogy hiába utal a szöveg gitárra, Gounod partitúrája egyáltalán nem a a verista operákban megszokott pengetős kíséretet társítja hozzá.

Hasonlóképp elütött a dícséretesen egységes képi világtól a - talán egy Bohéméletből kölcsönzött - viharlámpa, mellyel Rómeó a kriptába behatol. Szerencsésebb lett volna neki is egy led-zseblámpát adni - ha már az első felvonásban jutott a Capuleteknek. Érzésem szerint a füstgép is pihenhetett volna többet, és hiányoltam, hogy Júlia álom-áriájában nem hozta be Nagy Viktor a halott Tybalt szellemét (Rómeó első felvonásbeli cavatinája alatt bezzeg nem maradt el Júlia néma átvonulása a kórus-karzaton).

De minden vizuális kifogásért bőven kárpótolt Kovács János értő és nagyvonalú zenei irányítása. Nem véletlenül kapta ő a legnagyobb tapsot (besegítettek az énekesek és a Pannon Filharmonikusok tagjai is). A zenekart egyedül a cintányér miatt érheti érdemi kritika: akár a hangszer, akár a játékos, vagy a Kodály Központ befelé szűkülő, kitüremkedő oldalfalaihoz közel furcsán visszaverődő hanghullámok miatt, de rendkívül esetlenül szólt a nem ritka, és igen fontos effektus. Az akusztikával kapcsolatos elméletet tűnik erősíteni, hogy az éles szögben oldalra éneklő, az oldalfalakhoz közel álló szólisták hangja is többször túl erősen verődött vissza, zavaró visszhangokat keltve. No és persze ha egyszer valóban elkészülne a terem orgonája, akkor nem volna szükség szintén esetlenül hangzó szintetizátor-bejátszásra sem.

Ezt a néhány apróságot (?) leszámítva a március 9-i esten végre magam is meggyőződhettem arról, hogy a Kodály Központ tényleg kiválóan alkalmas operajátszásra, s arról is, hogy érdemes kőszínházba szánt produkciókat koncerttermi körülmények között előadni. Annál is inkább, mert a félig szcenírozott előadások között új mércét felállító Rómeó és Júlia irigylésre méltó zene-látvány egyensúlya a színházi verzióban csak a hangversenyteremben tapasztaltnál kevésbé ideális lehet.

Persze igazságtalanok volnánk, ha a Müpa-béli félig szcenírozott operaelőadások védelmében nem hoznánk fel, hogy az egyszeri produkciókat minimális helyszíni próba előzi meg (ezekről Vashegyi Györgyöt árult el a Fideliónak kulisszatitkokat, a karmesterrel készült interjúnk február végén jelenik meg), vagy hogy a Budapesti Fesztiválzenekar előadásai gyökeresen eltérő módon közelítenek a koncerttermi operajátékhoz (Fischer Iván ebben az interjúban fejti ki organikus operajáték-koncepcióját). Az arany középútra azonban - szándékosan vagy nem, mindegy is - Pécsett éreztek rá.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Színház

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Könyv

Könyves séták és ismert szerzők az idei Margó Fesztiválon

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében rendezik meg október 14. és 17. között a 10. Margó Irodalmi Fesztivált, amely a Müpával közös szervezésben valósul meg a Várkert Bazárban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Irány a Karminca-bál! – a Macskák 1500. előadására készül a Madách Színház

Jubileumához érkezik Andrew Lloyd Webber kultikus musicalje a Madách Színházban. A Macskák 1500. előadását szeptember 24-én láthatják a nézők, a különleges estén extra produkcióval is készül a színház, valamint színpadra lép a következő generáció is.
Zenés színház interjú

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Ki lesz a vadak ura? – Új családi musical a láthatáron!

A TBG Production és a Soproni Petőfi Színház a Tesla musical alkotóinak közreműködésével bemutatja: a Vadak Ura – The Covenant musical show-t.
Zenés színház hír

Musical az ártatlanság koráról – a Nine premierjével indul az Operettszínház új évada

Közönségtalálkozóval egybekötött sajtótájékoztatón mutatkoztak be a Budapesti Operettszínház új bemutatójának szereplői. A Nine-Kilenc Federico Fellini Oscar-díjas 8 és ½ című filmje alapján készül Balázs Zoltán rendezésében.
Zenés színház kritika

Sanzon-szerelmek Pokorny Liával

Hányféle szerelem létezik? És melyik az igazi? Ismerős helyzetek, valódi drámák és félve elsuttogott vallomások váltják egymást a Centrál Színházban, Pokorny Lia zenés estjén, amely több, mint sanzonokká formált érzelmek kavalkádja: önmagunkkal való szembenézés.