Tim Rice már a hetvenes években akart írni egy "hidegháborús musicalt". Eleinte a kubai rakétaválság foglalkoztatta, 1979-re azonban megtalálta az amerikai és szovjet rivalizálás bemutatásának megfelelő terepét, a sakkot, és az eseményt, az 1972-es reykjavíki világbajnoki döntőt Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij között, ahol a szembenállást a minél kihegyezettebben meg tudja mutatni. (A félreértések elkerülése végett azonban gyorsan jegyezzük meg, hogy bár kétségkívül vannak hasonlóságok a darabbeli Frederick Tumper és Fischer jelleme között, a szovjet sakkozók jellemét pedig Szpasszkij mellett Anatolij Karpov és Viktor Korcsnoj ihlette, a Sakk nem életrajzi vagy történelmi musical.) Hiába volt azonban a remek téma, ha nem talált hozzá zeneszerzőt, Andrew Lloyd Webber minden energiáját akkoriban ugyanis a Macskák kötötte le. Rice egy amerikai producer javaslatára találkozott az ABBA felével, Benny Andersonnal és Björn Ulvaeusszal. Egyes anekdoták szerint még a marinált pisztrángnál tartottak a menüben, máris megegyeztek az együttműködésben.
A Jézus Krisztus Szupersztárnál és az Evitánál már bevált recept szerint először a Sakk zenei anyaga jelent meg két bakelitlemezen 1984-ben. A konceptalbum kritikai és közönségsikert aratott, az amerikai és a brit eladási listák élére is került, az I Know Him So Well című duett (Elaine Page, Barbara Dickson) és a One Night In Bangkok (Murray Head) hónapokig a legnépszerűbb dalok közé tartozott. Négy számból készült videoklip, év végén pedig egy, több mint négyszázezer font befektetéssel, a Saab jelentős anyagi támogatásával létrehozott - és szép profittal zárult - koncertsorozaton adták elő a lemez dalait.
Ezen felbuzdulva hirdették meg a színházi premiert, azt azonban veszélyeztette egy rendező visszalépése, és a másodikként felkért Trevor Nunn Broadway-elfoglaltsága. Miután elhárult minden akadály - a Starlight Express New York-i premierjét elhalasztották -, Nunn szabaddá vált, és premierhez szükséges négymillió fontot összeszedték - a multimédiás díszlet mellett jelentős költség volt az előadásban közreműködő közel harminc tagú szimfonikus zenekar, és a majdnem ötven énekesből álló kórus -, a Sakkot 1986. május 14-én mutatták be a londoni Prince Edward Theatre-ben. A főszerepeket Murray Head, Elaine Page, Barbara Dickson és Tommy Körberg játszották, akik az előzetes jegyeladásokat szépen generáló lemezen is énekelték a dalokat. Ez a produkció három évig futott és 1209 alkalommal tűzték műsorra, majd az angol színházi szokásnak megfelelően országos turnéra indult, ami sikeresnek bizonyult. Az ősbemutató a színikritikusok szervezetének, a Critics' Circle-nek több díját is elnyerte, és a Lawrence Olivier-díjakat átadó ceremóniáról sem távoztak üres kézzel a közreműködők.
A West Enden elért népszerűséggel és haszonnal szemben az 1988-as Broadway-bemutató óriási anyagi bukást eredményezett, 68 előadás után levették a műsorról. Londonban a kritikusok dicsérték a musical intellektualitását és zeneiségét, a kritikák kiemelik a zenés színpadi hagyomány - Gilbert és Sullivan, a bécsi nagyoperett, az olasz opera, Rodgers és Hammerstein - jelenlétét a történetvezetésben és a zenei felépítésben, utóbbinál azonban természetesen az europop hatása, néhány ABBA-sláger motívuma is kimutatható. A pozitív visszajelzések ellenére az amerikai verzióhoz új dalok készültek, és a dramaturgiába is jelentősen beavatkoztak, ennek köszönhetően módosult a cselekmény, a prózai szöveg, a főleg magyarázó dialógusok a teljes darab mintegy harmadára nőttek. (A rövid széria ellenére a Drama Desk Award- és a Tony-jelöléseket is kapott a produkció, a Broadway-szereposztással felvett albumot pedig Grammyre nominálták.) A sikertelenséghez az említett módosítások nagyban hozzájárultak, ám érdekes módon az egy évvel később, a Carnegie Hallban előadott koncertverzió elismerést aratott.
A Sakk nem tartozik az agyonjátszott musicalek közé, és a vasfüggöny leomlásával úgy tűnhetett, aktualitását veszti, és elfelejtődik. Ez azonban nem így történt, időről időre felbukkan szerte a világon - igaz, az ausztrál változatban még a Broadway-változathoz képest is újabb, még zavarosabbá tevő módosításokat tettek -, 2009-ben a BBC2 rádióadó hallgatói a hetedik legfontosabb musicalnek szavazták meg, két évvel ezelőtt pedig a londoni a Royal Albert Hallban mutattak be egy koncertverziót. Ezt a dalsorrendet tekinti hivatalosnak és véglegesnek a szerzőtrió, és ezt adják elő Budapesten is a szabadtéri világpremieren.
A próbából ide kattintva kaphatnak ízelítőt.
Augusztusban 6-án és 7-én látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Sakk című musical. A produkciót ősztől a Magyar Színházban játsszák. A előadás rendezője a Vámpírok bálját színpadra állító Cornelius Baltus, koreográfusa a West Endről érkező Karen Bruce, és szintén Londonból jön a világítás tervezője, Christopher Hirst. A látványért Kentaur felel, az előadás karmestere Köteles Géza. Anatoi Szergijevszkijt Egyházi Géza és Bot Gábor, Frederick Tumpert Szemenyei János és Csordás Levente játsszák. Florence Vassy szerepét Sári Éva, Szvetlanát Koós Réka énekli, Kecskés Tímea pedig mindkét szerepben látható. A bíró ezúttal Kiss Ernő Zsolt és Bot Gábor lesz, míg Alekszander Molokovként Gábor Géza vendégeskedik az Operaházból.
hírlevél
