Zenés színház

Vad és egzakt

2013.10.07. 13:32
Ajánlom
A plasztikusan eltérő jelentéstartományú jelzők e furcsán informatív párosítása Viktória királynőtől származik, aki 1855. június 11-én hallotta Wagnert vezényelni, és a következőket jegyezte fel naplójába: „ A [...] Tannhäuser-nyitány csodálatos mű, egészen ellenállhatatlan, oly grandiózus, helyenként vad is, meglepő és egzakt." MAGAZIN

Az uralkodónő sajátosan láttató erejű, pontos fogalmazásmódja feltétlenül iskolázott, okos hallgatói érdeklődésről és figyelemről tanúskodik, ezen túlmenően azonban elfogulatlanságról, a személyes ízlés és vélemény üdítő eredetiségéről is. Ekkoriban ugyanis Wagner kompozícióinak kritikai visszhangja még távol állt attól az áhítatos elragadtatástól, amely később rajongók hadát vonzotta, és üzleti vállalkozások egész rendszerét bűvölte az életmű köré. J. W. Davison, a Times kritikusa például a Tannhäuser nyitányával való megismerkedés után minden kertelés nélkül arra az álláspontra helyezkedett, hogy „dagályosabb és szertelenebb hangzavar ritkán kerül közönség elé", Verdi pedig a maga lényegesen visszafogottabb, megfontoltabb és megengedőbb módján még 1884 decemberében is azt írta Clara Maffeinek: „Meggyőződésem, hogy ez a nagyon mesterkélt, sokszor szándékosan különc művészet ellenkezik a mi természetünkkel. Mi gyakorlatiasak vagyunk és nagyrészt szkeptikusak. Kevéssé hiszünk, és hosszú távon nem hihetünk ezen idegen művészet fantazmagóriáinak, amely nélkülözi a természetességet és egyszerűséget."

Ha egy olasz szkeptikusként jellemzi önmagát, az az ismert sztereotípiák iránymutatásával feltétlenül ellentétes, és már csak ezért is sokatmondó jelenség. Wagner változatos filozófiai és esztétikai elképzelések mentén kibontakozó, a közönség érzelmi és szellemi kapacitását a végletekig igénybe vevő alkotásait azonban nemcsak a zenés színpad itáliai hagyományainak képviselői érezték fegyelmezetlennek, szeszélyesnek és manipulatívnak. Hasonlóképpen vélekedtek a drámai és zenei logika egymásra vonatkoztatásának német kísérletéről a francia opera hívei is, ahogyan azt a Tannhäuser 1861-es párizsi bemutatójának nevezetes bukása is illusztrálja. Ennek ugyanis a Jockey Club urainak balerinákat hiányoló füttykoncertje és az osztrákbarát politika ellenzőinek demonstratívan utálkozó megnyilvánulásai mellett intellektuálisabb okai is akadtak.

Részben maga az opera okozott gondot befogadói számára, amelyet a komponista többször is átdolgozott - utoljára éppen a francia tradíciók kedvéért -, részben viszont az a tény, hogy Wagner egészen másképpen képzelte el a cselekmény és a zene katarzist hordozó viszonyát, mint ahogyan azt a korabeli zenés színpadi művek szabályai megkövetelték. Jóllehet a Tannhäuser sok elemet megőrzött a műfaj zárt számokra épülő, lassan lazuló szerkezetéből, a valódi nehézséget mégsem a fogalmazásmód egyenetlenségei jelentették, hanem a német komponista dramaturgiai elképzeléseinek újszerűsége. Wagner ugyanis alapjában véve arra törekedett, hogy művei a lehető legvarázslatosabb módon kerítsék hatalmukba a hallgatókat, azt akarta, hogy a cselekmény szellemi és érzelmi tartalma magával ragadóan jelenvalóvá, személyesen átélhetővé váljék, hogy a gondosan kiszámított, egzakt elemek vad, elementáris erejű hatást gyakoroljanak a befogadókra. Ennek érdekében fordult el az áriákat, duetteket, kórusokat felsorakoztató művektől, olyan kompozíciós technikát alakítva ki, amely a zenét nem arra használta többé, hogy jelezze és ábrázolja, ha mégoly szofisztikáltan is, a cselekmény fordulatait, hanem azt a feladatot szánta neki, hogy általa és benne történjenek meg az események, hogy a zene a dráma logikáját kibontó narrátor legyen, maga az egyszeri és megismételhetetlen forma. És ennek érdekében használt fel számos olyan ötletet, amelyeket később a mozgókép fedezett fel magának, mint a közönség meghódításának új eszközét.

A Tannhäuser lényegét például éppen a szenvedélyes eksztázis és az ugyanolyan szenvedélyes összeomlás kontrasztjában kívánta megragadni, azt akarta, ahogyan az az első Trisztánról, Ludwig Schnorr von Carolsfeldről írott visszaemlékezéséből is kitűnik, hogy az ellentétes emóciók a maguk kíméletlen nyerseségében marcangolják az opera főhősét, mert csak így látta biztosítottnak az alkotás befejezésében rejlő szintézis felemelő kibontakozását. Ahhoz pedig, hogy ezt elérje, a próbán nem restellt forgatókönyvekhez illően részletes rendezői utasításokat adni az énekesnek: „szorosan mellé állottam, és a jelenetben körülötte zajló események nyomdokain, a pásztor dalától egészen a zarándokok elvonulásáig súgtam a fülébe a zenét ütemről ütemre követvén, miként követik egymást az érzések a révült Tannhäuser lelkében, a legfennköltebb, teljes önkívülettől a lassanként visszatérő eszméletig, ahogyan tudatára ébred környezetének, mégpedig hallásának felélénkülésével, miközben a szeme, a lelkét belengő égi éter varázsából ocsúdva, alig mer ráismerni a régóta látott földi világra, csakhogy ne szűnjék a csoda" - írta.

Semmi kétség, Wolfgang Wagnernek igaza volt, amikor azt állította, hogy amennyiben nagyapja a 20. században élt volna, Hollywoodban futott volna be karriert. A 19. század közepének közönsége eleinte alighanem éppen ezt kifogásolta, elzárkózva az életmű már Viktória királynő által is észrevett alapvonása, az aprólékosan kidolgozott technikával párosuló, zabolátlanul felkavaró emocionális erő elől, amelynek csaknem agresszív szenvedélyessége, ahogyan a német zenedráma egy korai francia rajongója, Baudelaire megfogalmazta, sajátos érzéki gyönyört kelt a hallgatóban, olyan érzést, „mint amikor a levegőbe emelkedünk, vagy a tengeren járunk". Baudelaire hasonlata, persze, aligha találkozott olvasói tömegeinek személyes tapasztalatával, noha ő maga segédeszközeinek köszönhetően alighanem csakugyan tudhatta, milyen érzés a tengeren járni. Wagner zenéje azonban, ahogyan arra a befogadók jólnevelt többsége is ráébredt idővel, éppen arra biztosít lehetőséget, hogy bárki más is átélhesse az élményt.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

5+1 filmújdonság könnyű nyári estékre

Régen volt ilyen bőséges kínálat nyáron a mozikban, sőt őszre is számos filmbemutatót ígérnek a forgalmazók. Könnyű, nyári estékhez gyűjtöttünk össze néhány új filmet, amelyeket a kertmozik műsorán is érdemes keresgetni.
Zenés színház

„Azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk” – amerikai turnéra készül az Operettissima

Egyedülálló nemzetközi együttműködés jött létre az Operettissima és a legnagyobb amerikai közszolgálati televízió, a PBS között, melynek eredményeképpen egy stream koncerten, valamint egy nagyszabású turné keretében ismertethetik meg az alkotók az operettet a helyi közönséggel.
Vizuál

Nagyszabású Cézanne- és szürrealista tárlat nyílik a Tate-ben

Cézanne alkotásai mellett a Surrealism Beyond Borders (Határok nélküli szürrealizmus) című kiállításon a szürrealisták világába nyerhetnek betekintést a látogatók, de az egyik legjelentősebb brit kortárs művészeti díj, a Turner nyerteseinek műveit is bemutatják – adta hírül a The Guardian.
Tánc

Augusztusban Miskolcon táncol a világ

Augusztus 24. és 28. között rendezik meg a tavaly elhalasztott Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált Miskolcon. A hazai és nemzetközi táncvilág legkülönlegesebb produkció érkeznek Miskolci Nemzeti Színház színpadára, de nem maradnak el a hagyományos kísérőprogramok sem.
Klasszikus

Ismeretlen ismerősök: Mexikó klasszikus zeneszerzői

María Granillo Reflejos-Tükröződések című művét hallgatva úgy érzékeltem, hogy ez az alkotás számos kulturális utalást vet fel. Jó példája ez a mexikói zeneszerzők tradícióból inspirálódó, de szüntelen az új hangzásokat kereső alkotói szemléletének.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

„Azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk” – amerikai turnéra készül az Operettissima

Egyedülálló nemzetközi együttműködés jött létre az Operettissima és a legnagyobb amerikai közszolgálati televízió, a PBS között, melynek eredményeképpen egy stream koncerten, valamint egy nagyszabású turné keretében ismertethetik meg az alkotók az operettet a helyi közönséggel.
Zenés színház hír

Szirtes Tamás újra pályázik a Madách Színház igazgatói posztjára

Továbbra is a Madách Színház élén maradna a teátrum jelenlegi igazgatója, Szirtes Tamás, ezért beadta a pályázatát a posztra - adta hírül az Index.
Zenés színház interjú

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház hír

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.
Zenés színház ajánló

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.