A Szegedi Szabadtéri Játékoknak július 7-én lesz első saját előadása, a Holdvilágos éjszakán című, exkluzív operett- és operagála. Milyen szempontok alapján dőlt el, hogy idén milyen produkciókat láthat a közönség?
A szabadtéri minden évben készít nézőkutatást, és az alapján igyekszik összeállítani a programot. Nézőink kétharmada Szegeden kívülről érkezik, és jegyvásárlóink háromnegyed részben hölgyek. Ezért elsősorban a nőket megszólító témákat szeretnénk találni. Az Elisabeth mindezt már a címében is hordozza, a Chicago is női sorsokat dolgoz föl, az Ezeregy éjszakában pedig Seherezádé mesél és varázsol el egy férfit, aki beleszeret. A szabadtéri hagyományhoz hozzátartozik – nem csak mérete és hangulata okán, de művészeti programjában is kiemelt cél –, hogy a nézők olyan produkciókat lássanak, amilyeneket ilyen volumenben és kiállításban sehol máshol az országban. A Chicagót korábban még nem mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Nálunk tavaly volt a premierje és olyan sztárok játszanak benne, mint Ónodi Eszter, Nagy Ervin, Mészáros Máté, vagy Lakatos Márk. Az Elisabeth-et a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház játszotta korábban nagy sikerrel, és most direkt erre a három előadásra kérték meg a jogokat. Új ősbemutatónk, az Ezeregy éjszaka olyan sztárokkal mutatkozik majd be augusztus 11-én, mint Stohl András, Trokán Nóra, Bányai Kelemen Barna, Mészáros Máté, Tasnádi Bence. Ebből is látszik, hogy nézőink a zenés darabokat preferálják, elsősorban a musicaleket. Ez a '80-as- '90-es évek óta így van, és
nagyon sok, Magyarországon látott musicalnek a Dóm tér adott először otthont.
Mennyiben kell a szabadtéri színpadán másképp rendezni, mint kőszínházban?
Ezt a Holdvilágos éjszakán című gála rendezőjeként most próbálom ki először. A nézők musicaleket láthatnak majd a Dóm téren, de nem szerettem volna, hogy az operett, illetve az opera, mint nagyzenés műfajok ne legyenek jelen valamilyen módon a Dóm téren. Mascagni Parasztbecsülete is jelentős előadás volt a szabadtérin, ahol – még a '30-as években – Mascagni maga vezényelte a művét. Ez a darab is meg fog szólalni a műsor elején, illetve olyan énekesek térnek vissza a szabadtéri színpadára, mint Rácz Rita, Haja Zsolt, Ádám Zsuzsanna. Az estnek két része lesz: egy opera és egy operett blokk, amelyben meghívott vendégeink mellett Vadász Zsolt érkezik a Budapesti Operettszínházból, karmesterként pedig Cser Ádám, akinek komoly szegedi kötődései vannak. Rajtuk kívül a Szegedi Nemzeti Színház tánckara, énekkara fog kiegészülni külsős tagokkal, illetve magánénekeseink is részt vesznek majd a gálán.
Volt a közönség, a társulat és a fenntartó részéről is egyfajta elvárás, hogy ha már a színház és a szabadtéri összetartozik, akkor a mi művészeinket is tegyük reflektorfénybe.
A Holdvilágos éjszakában is ott lesznek az operatagozathoz tartozó művészeink és több színészünk, illetve a tánckarunk részt vesz a Chicagóban. Az Újszegedi Szabadtéri Színpadon pedig – egy előadás erejéig – a Szegedi Nemzeti Színház idei évadának egyik legsikeresebb előadása, az Egy csók és más semmi jelenik majd meg. Tehát van lehetőségük a társulati tagoknak, hogy nagyobb színpadokon, nagyobb nézőtér előtt is bemutatkozzanak és az ország különböző pontjaiból idelátogatók is megismerhessék őket. Így talán még több kíváncsiságot ébreszthetünk a Szegedi Nemzeti Színház előadásai iránt.
Barnák László (Fotó/Forrás: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)
Az operett műfajánál mindig kérdés, mennyire kell megújulnia. Milyen lehetőségeid vannak egy ilyen gálaest rendezése keretében bármiféle újító dologra?
Sokféle fűszerrel dolgozunk. Verdi, Puccini, Bizet, Rossini mellett Lehár és a nagy operett-klasszikusok is felcsendülnek. Tóth Kázmér szcenikus díszlettervezővel, illetve Vámos Zoltán videóanimáció-készítővel készülünk az előadásra. Vetítéssel, LED falakkal és emelt, többszintes színpadképpel, valamint nagy lépcsőkkel, hogy az opera- és az operett-klasszikusokat úgy tudjuk megjeleníteni, hogy az ne csak hangban, de látványban is izgalmas lehessen.
A szabadtérnél minden jóval nagyobb: nagyobb gesztusokkal, erősebb színekkel és jelenléttel kell dolgoznunk.
A színházunk énekkara harminckét fős, de itt negyvennyolcan lesznek. Tánckari tagjaink tizenketten vannak, itt húszan lesznek a deszkákon. Felnöveljük a létszámot, hogy a színpad terét megfelelően ki tudjuk tölteni.
Nézőként mi az első emléked a Szegedi Szabadtéri Játékokról?
Egy akkori szegedi barátnőm játszott az egyik produkcióban, így jutottam el először a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri helyszínére, egyenesen a kulisszák mögé. Amikor a próba éjszaka véget ért, már sötét volt, csak a hold világított. Fölmentem arra a hatalmas, nagy színpadra, szétnéztem, és azt mondtam magamban, hű, hát ez aztán nem semmi! Később, 2017-ben játszottam először a szabadtéri színpadán, Béres Attila rendezésében a Vízkereszt, vagy amit akartokban volt egy pici feladatom, és a rákövetkező évben lettem a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. 2021-ben pedig már mint a szabadtéri főigazgatója vezényeltem le a szabadtéri játékok 90 éves jubileumi évadát.
Szép kis ívet írtál le… Milyen érzés ezen a színpadon játszani?
Felemelő. Nemcsak meghatározóan nagy méretei miatt, hanem mert
más ennek a nézőtérnek játszani, ez a színpad egészen más energiákat követel. Mindenkit, aki itt lép fel, magával ragad ez a tér.
A színpad mérete, az a semmivel nem összehasonlítható hangulat, amit a szabadtéri kínál. Nyilván ezt érzik a nézők is, ezért térnek vissza újra és újra.
Barnák László (Fotó/Forrás: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)
A Covid okán nemrég még arról beszélgettünk, milyen előnyei vannak a szabadtérnek a zárt teres előadásokhoz képest. Nem tudom, mit lehet kijelenteni a Covid kapcsán, azt mondják, továbbra is velünk marad. Színházvezetőként mit tapasztalsz, és ennek tudatában hogyan kell mindig újraterveznetek az egyes évadokat?
Valószínűleg a Covid itt van köztünk. Sajnos a tavalyi évadban is éreztük hatását, még a szabadtérin is. Volt egy-két betegség, de mégis azt kell mondanom, hogy a Covid valahogy eltűnt. Nem érzékelhető, nem látható. Úgy megyünk neki a szabadtéris évadnak, ahogy a színházinak is: minden mással kellett foglalkoznunk. A kultúrafinanszírozás szűkülésével és átalakulásával, az energetikai veszélyhelyzetből adódó többletköltségek hatásaival. Jegyárakat emeltünk a színháznál és a szabadtéri jegyáraiban, Újszegeden és a Dóm téren is. A következő évadra a kőszínházban a bérletek, a jegyek ára is emelkedni fog.
Nem féltek attól, milyen hatással lesz mindez a jegy-és bérletvásárlásokra?
Addig nem félek, amíg egy rántotthús sült krumplival annyiba kerül, mint egy színházjegy. Talán a mi hatásunk tovább tart, mint amíg megemésztik az ételt.
Mivel mindennek az ára folyamatosan megy föl, az lenne furcsa, ha mi nem emelnénk. Azt már elmondhatom a számok alapján, hogy még mielőtt elindulnának a szabadtéri játékok, már elértük az idei évre tervezett szabadtéris bevételhatárt. Ez azt jelenti, hogy még van sok olyan előadás, ahol maradtak szabad helyek, de vannak olyanok is, amelyek már most teltházasok. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogyan tudunk a jelenlegi áremelkedések mellett, változatlan költségvetéssel egy ekkora léptékű fesztivált megvalósítani, hogy ki is tudjunk fizetni mindent, ugyanakkor megtöltsük a nézőteret.
Minden bizonnyal az is fontos, hogy a nézők ebből semmit se érzékeljenek.
Persze. A Dóm téren is, a nézőtéren még az a ’94-es szerkezet áll, amire vigyázunk, amit felmértünk, és ami biztonságos. A színpadi padozati lapokat is folyamatosan cseréljük, mert sokszor ötven fokos meleg van, hisz ott egész nap süti a nap, olykor meg tíz fokra lehűl az esti levegő. Újszegeden is átfestettük a nézőtéri padok burkolatát. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy tartsuk a színvonalat, és megpróbáljuk feldobni egy kicsit a látványt.
Tavaly az időjárás miatt elmaradt egy Chicago-előadás, ami szó szerint nagy vihart kavart. Mi volt ebből az esetből az idei évre hasznosítható tapasztalat?
A szabadtéri legalább három-négyféle biztosítással rendelkezik. Balesetbiztosítás, rendezvénybiztosítás, esőbiztosítás. Biztosítva vannak nézőink, munkavállalóink és a hozzánk érkező vendégművészek is. Tavaly pont augusztus 20-án volt, amikor délelőtt még villám csapott bele az egyik szegedi épületbe, és ezt látva, illetve az országosan kiadott előrejelzések és figyelmeztetések alapján hoztuk meg a döntést, hogy lefújjuk az esti előadást. Biztos, hogy olyan tanulságként szolgált, hogy
idén előzetesen nem fogunk semmit sem lemondani. Én is ott fogok szobrozni az esernyő alatt, és megvárom, mi lesz a végeredmény.
Nézőink kitartóak, és ha már ideutaznak Szegedre, szeretnék látni az előadást. Művészeink is azért dolgoznak, hogy játsszanak, tehát mindenki érdeke, hogy a produkció lemenjen. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy egy négyezres, fémből épült nézőtéren ülnek, fémtornyokkal körülvéve. Fémszerkezet szolgálja ki a technikai apparátust, az tartja, a kockázat ott van. Nekem egyszemélyi felelősként, a kollégákkal egyeztetve kell meghoznom egy olyan felelős döntést, ami lehet, hogy egyeseknek kényelmetlenséget okoz, de az élet megóvása a cél, és az, hogy elkerüljük az esetleges sérüléseket.
Barnák László (Fotó/Forrás: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)
Mekkora „szívroham” minden évben – többek között az időjárás kiszámíthatatlansága miatt – a szabadtéri évadja?
Mondjuk úgy, hogy folyamatos adrenalin-növelő. Június 22-én volt az évadzárónk, és Zorán teltházas koncertjével indult az Újszegedi Szabadtéri Színpad sorozata, ami nagy öröm, mert a koncertsorozat az én fejemből pattant ki, az én gyermekem, és a fenntartó partner volt abban, hogy technikai fejlesztésként csináljon egy színpadfedést. Tavaly öt sikeres teltházas koncertünk volt, most hetet hirdettünk meg, ezek közül már három teltházas, Zorán, Demjén, Al Di Meola. Ezek olyan nevek, akikért érdemes ezt az adrenalin szintet fenntartani. De itt lesz még Palya Bea, Kispál és a Lovasi, az Omega „Naplemente”emlékkoncert. Lesz egy este Zenére fel! címmel, Oszvald Marikával, Fischl Mónikával, Dolhai Attilával és a 100 Tagú Cigányzenekar szólistáival. Nagyon sokféle, több generációnyi ízlésnek kínálunk zenei programokat. Újszegeden, a már említett Egy csók és más semmin kívül lesz még Mozart Varázsfuvolája a Debreceni Ünnepi Játékok programjából, a Héttorony, ami a Duna Művészegyüttes produkciója. Már visszatérő vendégként, a Játékszín jön a Menopauzával, és a Veres1 Színház Pletykafészek című sikerdarabjával, amelyekre már nem is lehet jegyet kapni. Azt gondolom,
sikerült fenntartani a figyelmet, erősíteni a márkát, és elhozni Szegedre az ország minden részéből a kíváncsi nézőket.
A tavaly bemutatott Chicagót idén – újra rendezve – láthatjuk a szabadtérin. Milyen változtatások lesznek a tavalyihoz képest?
Béres Attila szívesen kísérletezik az úgymond klasszikusnak számító műfajokkal és darabokkal. Szeret frissen reagálni a jelenre, a minket körülvevő társadalmi változásokra, és tavaly a Chicagónál ebből akadt bőven, ami a visszajelzések szerint az előadás hosszára is hatott, és ettől egy picit nehezebb volt végigülni.
Chicago (Fotó/Forrás: Frank Yvette / Szegedi Nemzeti Színház)
Attilának is az volt a meglátása, egyeztetve a művészekkel, hogy érdemes feszesebbé tenni az egész produkciót.
Arra készülünk, hogy egy kicsivel rövidebb, de ugyanolyan szórakoztató és látványos előadást mutassunk a nézőknek.
Az idei ősbemutató az Ezeregy éjszaka, Tasnádi István, Geszti Péter és Monori András darabja. Juronics Tamás rendezésében, a főbb szerepekben Trokán Nórát, Bányai Kelemen Barnát, Tasnádi Bencét, Mészáros Mátét és Stohl Andrást láthatjuk. Mit fontos tudni erről a produkcióról?
A Szegedi Nemzeti Színháznak kiemelt fontosságú a kortárs drámák bemutatása, az elmúlt öt év során hét új kortárs művet mutattunk be.
Többek között Székely Csaba Mária országa címűjét is, ami tavaly elnyerte a Kortárs Magyar Dráma díját.
Így van, ezek kiemelt szakmai eredmények. Az Ezeregy éjszaka a legújabb a sorban, aminek world musical a műfaja. Monori András zeneszerzőként érdeklődik a keleti, illetve orientális zenei világ iránt, használja is ezeket a zenei elemeket és Geszti Péterrel közösen egy olyan fülbemászó, keleties, de mégis mai magyar fülnek is slágeres muzsikát írtak, amit a nézők imádni fognak.
Tasnádi Bence, Trokán Nóra, Stohl András, Bányai Kelemen Barna, Jenes Kitti és Mészáros Máté (Fotó/Forrás: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház)
Tasnádi Istvánt nem kell bemutatni a hazai színházba járóknak és olyan rendezőt találtunk Juronics Tamás személyében, aki imádja a meséket, ráadásul koreográfusként és rendezőként is ismeri a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadát. Ha csak a közreműködők nevét vesszük, már az garancia lehet a sikerre. A valóság, amelyben élünk, szinte nap mint nap szórja ránk a gazdasági és politikai kérdéseket.
A mese, a gyermeki hit és vágy arra, hogy egy kicsit elvarázsolódjunk és elengedjük ezeket a gondokat, mindenki számára nagyon vonzó lehet.
Talán ezért is van, hogy már több mint húszezer jegy gazdára talált.
Mennyi időd van belekukkantani a próbákba?
Még nem nagyon volt alkalmam. Az olvasópróbán ott voltam, és már akkor látszott, hogy egy nagyon szerethető, humorban gazdag előadás fog születni, és a szereplőket imádni fogja a közönség.
Azt gondolom, egy igazi, nagy klasszikus mű indul el hódító útjára.
Azért ezeknek az alkotóknak már voltak olyan korábbi sikereik, amelyekből nagy sorozatok lettek, illetve előzménye a családi musicaleknek Magyarországon, lásd Padlás, Dzsungel könyve, Pál utcai fiúk. Bízom bennem, hogy mi is folytatni fogjuk ezt a nagy sorozatot.
Melyik lesz a szabadtéri szezonjában az a pillanat, amikor egy kicsit kifújhatod a levegőt?
Amikor lemegy az utolsó előadás és felharsan a taps.
Nagy Ervin a Chicago című előadásban (Fotó/Forrás: Frank Yvette / Szegedi Nemzeti Színház)
Gyakran elkap ilyenkor a vágy, hogy te is fölmenj a színpadra?
Amikor látom, milyen jók a kollégák, mennyire sikeres egy előadás, akkor azt érzem, hogy jaj, de benne lennék. Minden egyes előadás örömforrás, több produkciót is többször megnéztem, mert nagyon szerettem. A Jézus Krisztus Szupersztárt, a West Side Storyt, és a Chicagót is több alkalommal láttam. Idén is így teszek, de közben figyelem a nézőket is, hogy milyenek a reakcióik. Az Újszegedi Szabadtéri Színpadra dekornövényeket hoztunk egy kertészetből, a büfést megkértük, hogy tegyen föl fényfüzéreket, amiktől sokkal hangulatosabb az egész. Letakarítottuk a tetőperemeket, frissítettük a biztonsági felfestést a lépcsőkön, ügyelünk rá, hogy a tájékoztató ikonok, amelyek azt mutatják, merre van a mosdó és a kijárat, jól láthatóak legyenek.
A néző szemével járok-kelek, mert az az elsődleges, hogy ő milyen élményt kap. És ha nézőként én is jól érzem magam, akkor tudom én is átadni magam az estének.
Mi mindenre vagy háklis?
Ha látom, hogy a szemetes nincs kiürítve, vagy ha elkezd csepegni az eső, fontos, hogy mindig kéznél legyenek az esőkabátok. Azt szeretném, hogy a munkatársak közül mindenki úgy vegyen részt a munkában, hogy a sajátjának érezze. Nagyon sokan dolgoznak itt, vannak újak és olyanok is, akik már évtizedek óta csinálják. Ahogyan egy kőszínház esetében, ugyanúgy a szabadtérinél is olyan ez, mint a méreg, ami beissza magát az emberbe, és arra vágyik, hogy mindig újra és újra ugyanazt a színvonalat lássa. És amikor először megtelik a nézőtér, az szervezőként, vezetőként olyan különleges érzés, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani.
Támogatott tartalom
Fejléckép: Barnák László (Fotó/Forrás: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)
hírlevél
