Három darab hangzik el a 20. század első feléből a Teatro Massimo új produkciójában. Az estet Schönberg Kísérőzene egy filmjelenethez című, mintegy hétperces alkotás nyitja. Ez a problémás alkotás – lévén, hogy egy nemlétező mozgókép-jelenethez íródott – a rendező, Stefano Ricci számára épp megfelelő, hogy felvezesse vele a két egyfelvonásos operát: A sors kezét és A kékszakállú herceg várát.

Schönberg A sors keze (Die glückliche Hand) című egyfelvonásosa 1910-13 között született, és maga a zeneszerző írta a librettóját. Mindössze húsz perces; a cselekményben egy férfi arról panaszkodik, hogy a kedvese elhagyta egy másik, jobban, szebben öltözött gentleman miatt. Később a nő visszajön, a férfi visszafogadja, de a dolog megismétlődik. A nő egy követ rúg a férfi felé, amely szörnyeteggé válva a főszereplő hátára telepszik. Ezzel a nyitóképpel indul az opera, és ezzel is fejeződik be.

A kékszakállú herceg vára más szempontokból mutatja be ugyanezt a problémakört, és nagyobb teret is ad az értelmezésre. „A három mű nagyjából egy időben íródott” – avat be a programba Vajda Gergely a Fidelio megkeresésére. – „A Die glückliche Hand – más módon – , de hasonló a tematikájú, mint a Kékszakállú: vonzásokról, taszításokról, rossz emberi döntésekről szól.” A karmester elmondja, hogy Schönberg operájának női szerepe nem énekes szerep: „A kórus a férfi belső hangját adja, a nő pedig egy táncos – olyan, mint egy látomás.”

Arra a kérdésre, hogy miként viszonyul az olasz közönség a nem olasz gyökerű operairodalomhoz, Vajda Gergely így felel:

A Lulu, a Wozzeck is színpadra került már, a zenekara újzenei sorozatot is rendez. Érdeklődéssel várom ezt az előadást.”

A kékszakállú herceg vára című opera két énekese Schöck Atala és Bretz Gábor. „Schöck Atala debütál Juditként. Úgy vélem, amikor valaki először énekel egy szerepet, sokkal nyitottabb, mint amikor kész koncepcióval érkezik. Eddig egyszer dolgoztam az énekesnővel, a Magyar Állami Operaház Denevér-produkciójában.” A herceget alakító basszusénekessel sem most ismerkedtek meg: „Bretz Gábor Erkel István király c. operájának főszerepét énekelte a vezényletemmel és a Rádiózenekarral a Margitszigeten” – mondja, hozzátéve, hogy a közös munka igazán gyümölcsöző. „Ez nem utolsósorban az olasz ricci/forte alkotógárdának köszönhető, akik sajátos narratívába helyezték a három zenedarabot. Annyit már el tudok mondani, hogy sok mozgás lesz a színpadon, és a két operát egy prózai monológ köti össze.”

A produkciót a Teatro Massimo november 18-án mutatja be, de 20-án, 21-én, 25-én és 27-én is színpadra kerül.