Zenés színház

Valahol magamat kell játszanom

2009.08.11. 15:39
Ajánlom
Szép nyári nap – köszönt rám a villamoson, a buszon, a hirdetőtáblákon. Az Operettszínház bejáratánál Vágó Zsuzsi és Szabó Dávid épp a darab plakátja előtt pózol, majd előkerül néhány napraforgó is. Sajtófotók készülnek. A fiatal művésznőt számos jelentős szerepben láthatta már a közönség: Júlia, Hermia és Vitay Georgina után ezúttal a Neoton-musical eminens diáklányát, Julit kelti életre.

- Az általam látott előadás után állva tapsoltak a nézők és alig akartak leengedni titeket a színpadról. Minden este ekkora a siker?

- Hál' istennek igen, eddig legalábbis, és remélem, hogy a továbbiakban is így lesz. Nagyon szereti a közönség a darabot.

- És gondolom ti is.

- Igen, nagyon. Ez a darab szinte ránk, fiatalokra lett írva. Pedig nem volt könnyű dolga a szerzőknek, Korcsmáros Györgynek és Böhm Györgynek, hisz ezeket a dalokat mindenki ismeri. Olyan történet kellett írniuk, amelybe tökéletesen illenek a Neoton-slágerek, máskülönben erőltetettnek tűnt volna az előadás, de azt gondolom, hogy sikerült.

- Milyen volt a próbafolyamat?

- Az előadást Somogyi Szilárd rendezte, vele dolgoztunk együtt már több produkcióban is, az Abigélben, a Tavaszébredésben. Ezúttal azonban egy fokkal nehezebb volt a dolgunk, ugyanis mindössze hat hetünk volt színpadra állítani a darabot a szokásos két és fél, három hónap helyett. Szinte szó szerint reggeltől estig bent voltunk a színházban. Sokkal jobban kellett összpontosítanunk, sokkal több energiánkat emésztette fel a munka. Mert hát hat hét az hat hét. Nagyon kemény próbafolyamatunk volt, de megérte, hisz sikeres a darab.

- Valljuk be, te sem a nagy Neoton-korszak szülötte vagy. Mennyire ismerted ezeket a dalokat korábban?

- Azt kell mondjam, hogy nálunk otthon mindig terítéken volt a Neoton. Nagyon szerettük, volt bakelit lemezünk is tőlük, és szüleim elvittek minket egy koncertjükre is, ahol Csepregi Éva dedikálta nekünk a korongot. Nagyon sokat hallgattuk, úgyhogy ezeket a dalokat is majdnem mind ismertem. Nagy fájdalmam, hogy a Yo-Yo nem szerepel az előadásban, pedig kisgyerekként nagyon szerettem azt a számot. „Cserébe" viszont kaptam egy gyönyörű, félig szóló számot, az Emlékült, ami a lemezen szóló, de az előadásban duettként énekeljük Dáviddal. Ezt a dalt például korábban nem ismertem. Ráadásul a Kell, hogy várj-t is nagyon szépen beleszőtték a darabba.

- Szabó Dáviddal most először alakítatok szerelmespárt a színpadon?

- Igen, ami azért is érdekes, mert stúdiós éveink alatt még csak közös jelenetet sem csináltunk, és utána sem volt jellemző. A Rómeó és Júliában például nem is találkozunk a színen. Az első pár próbán nagyon sokat is nevettünk, hülyéskedtünk, hogy leplezzük a zavarunkat. De mostanra áthidaltuk mindezt és egészen másképp kezeljük a helyzetet.

- Mennyire volt ismerős számodra Juli karaktere?

- Kicsit olyan, mintha a valós életemből merítettek volna az írók, ugyanis a szüleim mindketten pedagógusok, és ugyanott tanítanak, ahova én általános iskolába jártam. A másik érdekesség, hogy szerepem szerint eminens tanuló és KISZ-titkár vagyok, na, én a középiskolában diákönkormányzat-vezető voltam és osztálytitkár. Mondjuk szerencsére én nem az a típusú lány voltam, akit nem kedveltek az osztálytársai, hanem olyan, aki tényleg összekötő kapocs volt a tanárok és diákok között.

- Akkor első pillanattól együtt tudtál érezni Julival.

- Abszolút. Bár hál' istennek az én szüleim nem váltak el, harmincöt éve élnek szeretetben-szerelemben, boldogan. Mindenesetre, annyira nem volt nehéz mélyre ásnom, mert valahol magamat kell játszanom.

- Az elmúlt két hónap feszített tempóban telt. De milyen évadot tudhatsz magad mögött?

- Nagyon kemény évünk volt. A Szentivánéji álom bemutatójával kezdtünk, amit Szegedről hoztunk "haza". Utána jött a Tavaszébredés. Amikor meg pihenhettem volna, akkor be kellett ugranom Wendla szerepébe is, ami nagy kihívás volt. Emellett pedig folyamatosan havi 15-16 előadásunk van. Őszintén szólva, még soha ennyire nem vártam a nyaralást. Persze közben ez jó is, hiszen mikor dolgozzon az ember, ha nem fiatalon, amíg még terhelhetőek vagyunk. És Kerényi Miklós Gábornak köszönhetően kapunk is lehetőséget a bizonyításra. Cserébe persze minden este meg kell nyerni a csatát, meg kell felelni az elvárásoknak.

- És mi lesz jövőre?

- Szeptembertől újra műsoron lesz a Szép nyári nap. Januárban pedig egy új előadást kezdünk próbálni, a Rebeccát, amelyben Ich szerepét játszom majd.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.