A Székely Kriszta rendezésében megelevenedő mű történelmünk egyik legfontosabb időszakát dolgozza fel, amelyben a döntéseken egy nép fennmaradása múlt.

„Azért gyönyörű ez a darab és a mondanivalója, mert az ember olyan dolgokat él meg közben, ami nem magától értetődő, ugyanis az előző generációk fájdalma és öröme tükröződik benne. Ezt a 21. században nem feltétlenül érthetjük, de mégis érezzük.

– mondta el a Fideliónak Sándor Péter. „Jó feleleveníteni ezeket a pillanatokat, és eljátszani a »mi lett volna, ha« érzésével. A múlt belénk van kódolva, és ettől válik a történet, illetve a darab is időtlenné.”

Sándor Péter az István, a királyban (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

És bár a történészek ma már nagy pontossággal tudják rekonstruálni az egyes eseményeket, még mindig számos kérdésre nem kaptunk választ. Talán éppen emiatt lehet István és Koppány szembenállása izgalmas, és tételeződhet fel a kérdés, hogy valójában milyen szerepe is volt a két félnek az események alakulásában, illetve hogyan lehet ezt elmesélni a színház nyelvén.

„Mint sokaknak, ebben a darabban nekem is Koppány volt a szerepálmom. Van benne valami ösztönszerű lázadás, ami ugyan nem feltétlenül párosul racionalitással, de tudtam vele azonosulni, mert egy egész generáció vágyálma fogalmazódik meg benne. Ugyanakkor

Szerintem, ha tehetné, István is Koppánynak adná a trónt.”

István színészileg és hangilag is nagy kihívás, és nem csupán azért, mert a belső vívódása – amiért a nép érdekében a nép ellen kell cselekednie – csapongóvá teszi.

„Ha nem István teszi meg, akkor valaki más. Ezért is nehéz ez a szerep: át kell élni és érezni kell azokat a kétségeket és fájdalmat, amik azokban az egyszerű frázisokban megfogalmazódnak, közben pedig folyamatosan jelen van spiritualitás. Számomra ezt a lelki utat jelenti a darab.”

Fejléckép: Sándor Péter az István, a királyban (fotó: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)