Zenés színház

„Valóság és mese találkozása a színpadon” – interjú Pete Ádámmal

2021.03.13. 18:20
Ajánlom
A Budapesti Operettszínház énekkarában már többször találkozhatott vele a közönség, 2019-ben azonban megkapta élete első komolyabb szólistaszerepeit: Bagót és a strázsamestert játssza a János vitézben. Pete Ádámmal a zenei múltjáról, Bagóról és az Egy rózsaszál szebben beszél című nótához fűződő viszonyáról beszélgettünk.

Az éneklés mellett számos hangszeren játszol. Honnan ered a zene iránti szereteted?

Otthon a nappalinkban volt egy zongora, amit már körülbelül két éves koromban elkezdtem kalimpálni, a szüleim pedig egy idő után úgy gondolták, hogy elindítanak a zenész pálya felé. Klasszikus irányba mentem, mert így tudtam továbbtanulni.

A Zeneakadémia előtt viszont elég sok helyen megfordultál.

Somogy megyéből származom egy faluból, ahol már az általános iskolában lehetőségem volt arra, hogy zongorázni tanuljak. A gimnáziumban pedig elkezdtem különtanárhoz is járni, aki felkészített a konzira. Veszprémben szolfézs-zeneelmélet szakra nyertem felvételt, de szívesen mentem volna az éneklés irányába is. Akkor azonban azt mondták, hogy 18 év alatt nem vesznek fel énekest. Persze, zeneelmélet szakon is volt hangképzés, és itt kezdtem el komolyabban foglalkozni vele, bekerültem az énekkarba is. Végül fél év után a zeneelméletről mégis váltottam, csak ekkor még tubára.

Janosvitez_GordonEszter1-161514.jpg

Pete Ádám Bagóként a János vitézben (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Hogy kerültél fel Pestre?

Miután leérettségiztem Veszprémben, feljöttem egy érettségi utáni képzésre, ahol felkészítettek a Zeneakadémiára. Tuba szakra nyertem felvételt, de egy év után újra próbálkoztam – ekkor már ének szakon –, és sikerrel jártam. Volt egy kemény évem, mert az éneklés mellett a tubát sem lehetett elhanyagolni. Az oratórium és dalénekes szakon Kiss-B. Atilla volt a mesterem, és már a képzés utolsó évében, miközben a diplomamunkámra is készültem, felvételt nyertem az Operettszínházba. A diplomaanyagomat is ott vettük fel, ehhez az egyetem is adott instrukciókat, illetve a tanár úr is sokat segített abban, hogy melyek azok a darabok, amik jól állnak a hangomnak. Például az ő tanácsára tanultam meg még az alapképzésen Borodin áriáját az Igor hercegből, és akkor jöttem rá, hogy az a fajta orosz melankólia mennyire közel áll a lelkemhez.

A komoly hangszertudás ellenére az Operettszínházban nem zenészként, hanem színészként vagy jelen.

Úgy érzem, hogy egy kicsit még messze vagyok attól, hogy igazán színésznek mondhassam magam, mert nagyon sokat kell tanulnom,

és a János vitéz előtt nem is volt prioritás, hogy szólista legyek. Az Operettszínház énekkarában dolgozom, és a fő célom mindig is csak annyi volt, hogy énekelhessek. A János vitéz előtt is csak egyszer volt lehetőségem szerepet énekelni a The Fairy-Queen című darabban, Tokajban. Ott tapasztaltam meg először, hogy mit is jelent a színház, a színpadi lét.

Miben különbözik egy koncert és egy előadás felkészülési folyamata?

Egy előadás jóval összetettebb, hiszen koreográfiát, bejöveteleket kell tanulni, és a szerepnek is van egy íve. Ráadásul ott van mellette a díszlet és a jelmezek, amiket szintén meg kell szokni, ugyanakkor hatalmas segítséget is jelentenek. Egy koncertnél ez egyszerűbb, mert ugyan az áriáknál is belehelyezkedsz a karakterbe, viszont ott egyszerűen csak a pult mellett állva énekelsz, szóval nagyon más a kettő.

A János vitéznél plusz koncentrációt igényelt, hogy egyszerre két szerepet is meg kellett megtanulnod.

Azt hiszem, eleinte ez egy furcsa tudathasadásos állapot volt, és néha össze is voltam zavarodva, hogy aznap éppen melyik szerepet játszom. Különösen vicces, amikor egy dupla előadásnál mindkét ruhám ki van készítve, de alapvetően egyébként nem okoz problémát, hogy az egyikre vagy a másikra állítsam át az agyam.

Egyszer a meg nem értett szerelmes, máskor pedig a kemény katonatiszt vagyok,

és mivel a két szerep miatt majdnem minden jelenetben benne voltam már, nagyon jól ismerem a darabot.

Bagót ezek szerint meg nem értett szerelmes oldaláról fogtad meg.

Mindenképpen, és ebből a próbafolyamat alatt akadtak is néha vicces pillanatok. Yvette (Bozsik Yvette, a rendező – a szerk.) hagyta, hogy a karakterbe beletegyük saját magunkat is, úgy instruált minket, hogy igazából csak támpontokat adott, és azt sem átfogóan, hanem egy-egy részhez kapcsolódva. Például az elején azt szerette volna látni, hogy Bagó részeg, de keserűen az, mert közben halálosan szerelmes Iluskába, aki nem lehet az övé. Vagy volt, hogy több lehetőséget kínált: eldönthettem, hogy a francia udvarba fáradtan jövök be, mint aki hosszú útról érkezett, vagy csörtetve, mint aki örül, hogy megtalálta Jancsit. Szerencsére a szerepformálásnál a rendezőasszisztensek és a kollégák is sokat segítettek, mindenki nagyon türelmes és megértő volt, ha valamit nem tudtam egyből megvalósítani, mert még nem volt rá eszközöm.

Janosvitez_GordonEszter3-161553.jpg

Sándor Péter és Pete Ádám a János vitézben (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

A János vitézben nagyon fontosak az olyan emberi értékek, mint a barátság, bátorság vagy a szerelem. Ezek manapság különösen felértékelődnek. Mi az, amit Bagó közvetíthet a ma embere számára?

Leginkább az egyszerűséget: ember vagyok és pont. Ez ellentétben áll a francia udvar szemléletével, ahol az emberek kisminkelve hamis képet mutatnak kifelé. Emellett Bagó tisztán önzetlen és hűséges.

Bozsik Yvette egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy színpadra állítás során a hagyományból indult ki. A te életedben milyen szerepet játszanak a hagyományok?

Nagyon fontosak, már csak azért is, mert faluról származom, ahol a zene mellett népi táncoltam is. Az iskolában, amikor elindult a művészeti képzés, a zongora mellett a tánc is az életem része lett. Ez 11 évig tartott, az érettségi és a tuba szakos felvételim környékén hagytam abba.

A darab vége bizonyos értelemben nyitott, és a rendezés sok szempontból a nézőre bízza, hogy hogyan értelmezi a látottakat. A te olvasatodban Bagó miért hagyja ott végül Tündérországot?

Látja a szerelmeseket, és persze szereti Iluskát, meg Jancsit is, hiszen a barátja, de elsősorban a falu hiányzik neki. Ki is mondja, hogy „odahaza most virít a pipacs, mire hazaérek, éppen aratnak, és ott akarok megpihenni a kis falum határában egy boglya alatt”. Nincs ebben semmi más, és ezt a vágyódást én is át tudom érezni. Amikor felkerültem a faluból Pestre, nekem is minden furcsa és idegen volt, mint Bagónak Tündérország.

Dönthetett volna úgy Bagó az út során, hogy nem kíséri tovább Jancsit?

Bármikor dönthetett volna úgy, akár már akkor, amikor a strázsamester kicsalogatja Iluskát, hogy felkösse a szalagot a zászlóra.

Ha Bagó nem lenne hétköznapi hős, jó ember és jó barát, akkor már a kezdetekkor kiszállhatott volna.

Mitől lesz Bagó hős?

Attól, ami a lelkében van. Ő tényleg tiszta szívből szereti Iluskát, és barátjaként tekint Jancsira annak ellenére, hogy egy lányt szeretnek. Illetve attól, hogy nem akar rosszat senkinek.

Janosvitez_GordonEszter2-161622.jpg

Pete Ádám és Sándor Péter a János vitézben (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

A darabban elénekled az operettirodalom talán egyik legszebb dalát, az Egy rózsaszál szebben beszélt. Miről szól neked ez a nóta?

Amellett, hogy ez egy nagyon szép, szerelmes dal, számos gondolat van mögötte. Nekem ez egy kicsit a szemrehányásról is szól, hogy Jancsi elment a faluból, és nem volt, aki megvédje Ilsukát – bár akkor felmerül a kérdés a másik oldalról, hogy Bagó vajon miért nem védte meg. Miközben rengeteg minden van benne, zeneileg egyszerűbb, és pont ebben rejlik a dal varázsa.

Az Egy rózsaszál…-lal korábban is találkoztál már, mert a diplomaanyagod része volt.

Amikor az alapdiplomámat szereztem, akkor ez is repertoáron volt, viszont közelebbről csak az Operettszínházban találkoztam a János vitézzel. Amiben az akkori és a mostani éneklésem különbözik, az a háttérgondolat. A diplománál az volt a lényeg, hogy szépen szóljon, és „csak” magamat kellett beletennem, „csak” az én lelkemre és érzékenységemre volt szükség. Az előadásnál ez már nem elég, ott kell a plusz mögöttes gondolat.

Mindamellett, hogy Bagó az első kőszínházi szereped, az élet egy másik kihívás elé is állított: bezártak a színházak, és az online közvetítéshez felvettétek az előadást. Hogyan élted meg ezt a helyzetet?

Az, hogy nincs közönség, nagyon rosszul érintett.

Amikor az Egy rózsaszál… után felzúg a vastaps az fantasztikus, felemelő és semmihez sem fogható érzés.

Ez most hiányzott, és azt is kicsit stresszesebbnek éreztem, hogy most nyolc kamera vett minket. De ezzel gyakran vagyok így – lámpalázas vagyok, és kicsit túlgondolom a helyzeteket, akkor is, amikor csak a kollégák előtt kell énekelnem. A premier viszont különösen emlékezetes marad számomra. A darab próbaidőszaka alatt a párom már várandós volt, és a főpróbahéten szinte könyörögtem a hasán keresztül a babához, hogy még egy kicsit maradjon bent. Aztán a premierparti után hazaértem, és egy órával később már keltem is, mert indulnunk kellett a kórházba. Másnap megszületett Kolos.

A János vitéz – akár az irodalmi művet, akár a daljátékot nézzük – a magyar kultúra klasszikusa. Miért fontos, hogy ma is játsszuk, és online formában is elérhető legyen?

Az olyan darabok, mint a János vitéz is azért is jók, mert bárkit, függetlenül attól, hogy fiatal vagy idősebb, képesek kiszakítani két-három órára a világból. Elfelejtjük a hétköznapi gondjainkat és átengedjük magukon a történetet.

A 21. században, amikor mindenki rohan, különösen fontos, hogy megállhassunk egy pillanatra.

A János vitézben több dolog ötvöződik: az elbeszélő költemény és a daljáték két különböző mű, és talán ide csatolható még egy harmadik verzió, a valóság. Horváth Nepumuki János ugyanis valóban létezett, Iluska pedig Juliska volt, aki mire Jancsi visszatért a katonaságtól, már megházasodott. Ugyancsak érdekes, hogy az előadásban ugyan Bagó és Jancsi két különböző szereplő, de igazából valószínűleg egy emberről beszélünk, a darab végére pedig a szerepek felcserélődnek – ez benne a csodálatos: amit látunk, az a valóság és mese találkozása a színpadon.

Csak a kiszakadás, a szórakoztatás a fontos?

A szórakoztatás egy eszköz, amivel ki lehet szakítani valakit valamiből. De egy kiadós sírás is ugyanezt a hatást váltja ki, például Az egy rózsaszál…-nál. Mindemellett a szereplők értékrendje – mint az alázatosság vagy az odaadás – is tanulandó, és mindenki azt vesz el belőle, ami számára fontos.

A János vitéz című előadást György-Rózsa Sándorral és Pete Ádámmal a főszerepben március 13-án és 15-én 19.00 órakor közvetíti a Budapesti Operettszínház a virtuális térben.

További információ ide kattintva.

Fejléckép: Pete Ádám és Sándor Péter a János vitézben (fotó: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Támogatott tartalom.

Budapesti Operettszínház

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.
Színház

Szabálytalan utak szabadsága – beszélgetés Pelsőczy Rékával és Vajdai Vilmossal

Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos pályájuk kezdete óta, megszakítás nélkül a Katona József Színház tagjai, akiket rendezőként és színművészként is, egyaránt jegyez a szakma és a nagyközönség. A két művésszel a Katona első évtizede kapcsán beszélgettünk.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Stephanie Blythe Gianni Schicchi szerepét énekli San Diegóban

Az énekesnő már korábban is énekelt férfi hangtartományban, egy koncertszerű Carmen-előadásban Don Joséként lépett színpadra. Most baritonszerepben debütál majd.
Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.
Zenés színház interjú

Dinamikus, modern és mai – Beszélgetés Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel

Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is tiszteleg. A Budapesti Operettszínház készülő előadásáról Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel beszélgettünk.