Mi jut eszedbe az idei gála címéül választott „találkozások” szóról?

Az, hogy több mint 130 nap kényszerpihenő után végre ismét találkozunk egymással, a karmesterrel, a zenekarral, a közönséggel, és találkozunk egy előadással, koncerttel.

A Palotakoncertek az operett műfaj legnagyobb örömünnepe. Te hogy találkoztál először a műfajjal?

A Szinetár Miklós által vezetett operett-musical osztályba jártam a Színművészetin, és a vizsgákra készülve szakosodni kezdtünk. Én, aki addig elsősorban a musicalekben voltam otthon, akkor kerültem igazán kapcsolatba az operettel, és a bonviván szerepkörrel. Ha emlékezetem nem csal, a Cárevics volt az első előadás, amiben részt vettem. Utána egymást követték az előadások, és az operett szépen lassan bekebelezett engem is.

Szerinted mi adja az operett különleges vonzerejét?

A XX. század elejétől kezdve a két világháború közötti békeidőkön, majd a hatvanas, hetvenes éveken át egészen napjainkig minden korban megtalálja a közönségét a sajátos meséjének köszönhetően. Szürreális, van egy nagyon sajátos szabályrendszere, aminek köszönhetően a nézők nem kérdőjelezik meg, amikor például a Viktóriában Koltai hadnagy és a tiszti szolgája Szibériában megszöknek a hadifogságból, kúsznak-másznak, majd hirtelen Tokióban, az amerikai nagykövetségen találják magukat, ahol a folyosón szembe jön velük az amerikai nagykövet, és Koltai hadnagy szerelme, Viktória, akivel még Dorozsmán ismerkedett meg. A Himaláján, városokon és óceánok keresztül egyszer csak hirtelen ott vannak, és senki nem teszi fel a kérdést, hogy ez mégis hogyan lehetséges! Olyan ez, mint a János Vitéz Tündérországa: így van, és kész, slussz. Ugyanakkor a drámai szituációk, bonyodalmak, amikbe a szereplők kerülnek, teljesen realisztikusan vannak ábrázolva, és nekünk is úgy kell játszanunk, hogy ne legyenek sem idézőjelesek, sem elnagyoltak. Ettől válik hihetővé és hitelessé az egész szürreális tér és időkezelés. Így tudják a nézők teljes egészében átélni, épp úgy, ahogy a gyermekek is teljes valóságként élik át a mesét.

Milyen dalokkal készülsz idén a gálára?

Az örök klasszikus, A víg özvegyből Daniló belépője semmiképpen nem maradhat ki, de a Gül babából, illetve a Bob hercegből is éneklek egy dalt, ami nemcsak azért érdekes számomra, mert ősszel én rendezem majd a Huszka-gálát az Operettszínházban, hanem azért is, mert ez volt az első színművészetis vizsgánk. Kihívásként és különlegességként pedig ott lesz az Apacs-dal is, amit Oszvald Marikával fogunk előadni. Sosem léptem még színpadra táncos-komikusként, nagyon érdekes helyzet lesz ez is.

Fejléckép: Fischl Mónika és Homonnay Zsolt, Forrás: Budapesti Operettszínház