Zenés színház

Vamp, a vámpírmusical: Elfogyás egy részben

2012.09.12. 07:41
Ajánlom
Vannak pillanatok, amikor a kritika mint műfaj csődöt mond. Hiába a szerző törekvése, hogy száműzze szövegéből az egyes számot és a személyes tényezőket, hogy ne csak leírjon, de elemezzen is, hiába a jó szándék, amivel rábeszélni vagy lebeszélni akar, hiába minden, mert csak Wittgenstein marad, és az ő unalomig félrecitált igazsága, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Ám amikor kiderül, hogy a szóban forgó előadás ősztől egy budapesti kőszínház repertoárjára is felkerül, tovább fokozva ezzel jóindulatú családfők anyagi és kulturális sokkhelyzetét, valahogy mégiscsak meg kell szólalni.

Arra sok szót vesztegetni nem érdemes, hogy a vámpírtéma önmagában magas labda. A Twilight sorozat rövid és látványos tündöklése után pillanatok alatt bekerült az őt megillető helyre, a világháló mémtárába, ahová aztán óhatatlanul rántotta magával az egész vámpírmítoszt, Bram Stokerestül, Ann Rice-ostul, mindenestül. Valljuk be: 2012-re a vámpírok kifáradtak, cikivé és komolyan vehetetlenné váltak.

Ez azonban csak az érem egyik fele: a kritikus igyekezzen prekoncepciók nélkül színházba indulni. Ennek az alaptörvénynek igyekezett megfelelni jelen sorok szerzője is, amikor hosszú esti órákat áldozott a vámpírmítosz feltérképezésére. Visszaevezett a vamp jelenség gyökeréhez, Theda Bara csodálatos A fool there was filmjéhez, elmélyült Stephanie Meyer életművében, majd következett Rice, Polanski, sőt, egy véletlen felfedezésnek köszönhetően még a Magyar Színház oldalába kirámolt Vámpírok bálja díszletet is közvetlen közelről megcsodálhatta. Azt azonban nem gondolta volna, hogy mindezek után két dolog továbbra is tisztázatlanul fog állni előtte: ki az a Jake Perrine, és egész pontosan mi is ez a Vamp, ez a vámpírmusical? Ha igazat mondanak a sajtóanyagok, hogy egy New Yorkból importált, népszerű elektronikus-gótikus-rock-opera-vámpírmusicallel állunk szemben, miért olyan ördöngösen nehéz egy kapcsolódó angol nyelvű kritikát, vagy legalább egy szimpla képet fellelni a világhálón?

Jake Perrine darabját valamikor a kilencvenes évek derekán írta, amolyan egyetemi vizsgamunkaként. Az előadásnak érdemben tárgyalható fogadtatástörténete nincs, egy évadon át futott eldugott Off-Broadway-darabként, majd valamikor az ezredforduló környékén elkészült egy még ma is ingyenesen meghallgatható felvétel, jellegtelen dalokkal, megdöbbentő énekhangokkal. A színháztörténet és a Vamp útja nagy valószínűséggel itt szét is vált volna, ha a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza elő nem szedi ezt a méltán feledésre predesztinált zagyvaságot.

A történet lekövetését a szerző minden lehetséges eszközzel akadályozza. Nem egyszerűen négy tökéletesen kidolgozatlan alakot dob bele egy ködös és tisztázatlan szituációba, mindezek mellé a nyolcvanas évek szintipopjának és a rákövetkező évtized gótmetál bandáinak legrosszabb értelemben vett hangzásából építi fel minden karaktert és invenciót nélkülöző, bávatag dallamvilágát. Tudjuk, hogy Alexandra (Vásári Mónika) egy magányos, de szeretetéhes vámpír, aki szabadidejében zeneórákat ad, továbbá hogy történetünk kezdetén három extanítványát látja vendégül, akiket aztán annak rendje és módja szerint meg is harapdál. Tudjuk, az egyik vendég, Simon (Lőrincz Levente) gonosz, érzéketlen és színész. Tudjuk, hogy Rosemary (Kisfaludy Zsófia), Simon egykori szeretője író, továbbá hogy vámpírrá válásának folyamata nagyjából egy szexuális forradalommal ér fel. És tudjuk azt is, hogy Carmine (Berecz György), egy jámbor, hívő festő, akinek a szüzessége körül a darab komoly köröket fut, majd társai váratlanul leszúrják.

Lőrincz Levente saját bevallása szerint kilencedik éve készül a darab színrevitelére, kitartása mégsem bizonyult elegendőnek, az alapanyag kusza szálai között mintha ő maga sem találta volna meg a vezérfonalat. A dallamvilágot jellemző monotonitás eleve szűk keretek közé szorította a színpadi mozgás lehetőségeit, a dominánssá váló állóképek pedig még inkább az unalom irányába tolták el az előadás egészét. A Spirit Kamaraszínház (producer: Perjés János) jellegzetesen turnézásra kialakított, nem túl drága és egyszerű díszletelemei ezúttal csak tovább nehezítették a néző feladatát: egy klasszikus vámpírfilmekből kiragadott, tükrös, pókhálós gótikus teret kapunk (díszlet: Árva Nóra), ahol aztán pillanatok alatt összezavarodunk. Az átláthatatlan térkezelés következtében sokszor követhetetlenné válik a szereplők tartózkodási helye, érzékelhetetlen képzeletbeli falakat emelnek egymás közé, így sokszor csak sejteni lehet, hogy az adott szereplők épp nem látják vagy hallják egymást. A felmerülő kérdéseket a színészek sem tudták tisztázni, sem gyakran érthetetlenbe hajló szövegükkel - amiben nem kis szerepe volt az eleve banálisan megírt és lefordított (Galambos Attila) szövegvilágnak -, sem elnagyoltan gonoszkodó fintoraikkal, gesztusaikkal. Hiába a rendező lelkesedése a sötét és misztikus előadások iránt, a Vamp annyi sebből vérzik, hogy az est végül tényleg betartotta az alcím ígéretét: elfogyás volt ez, két részben.

De, ha őszinték akarunk lenni, már az első felvonás végére kiürültek a nézőtér sorai.

Programkereső

Legolvasottabb

Könyv

Ők kapják idén a Baumgarten-emlékdíjat

Harmadik alkalommal jelentették be a Kukorelly Endre kezdeményezésére létrehozott elismerés díjazottjait. A teljes egészében közösségi adományokból finanszírozott Baumgarten-emlékdíjak átadására a vírushelyzet miatt később kerül sor.
Klasszikus

Kicsoda Oksana Lyniv, Itália első női zeneigazgatója?

A napokban kezdte meg a munkát a bolognai operaházban az ukrán Oksana Lyniv, aki az első női zeneigazgató Olaszországban. Neve a magyar közönségnek is ismerős lehet, hiszen járt már nálunk.
Színház

Anatolij Vasziljev osztályvezető lesz az SZFE-n

A világhírű orosz alkotó a színházrendező szakos hallgatók osztályvezetőjeként érkezik az intézménybe – közölte a Színház- és Filmművészeti Egyetem.
Könyv

Nyáry Krisztián tiltott szerelmekről ír

Február 14-én különleges kötet jelenik meg a Corvina Kiadó gondozásában. A Tiltott irodalom – Klasszikus irodalmi művek az azonos neműek közötti szerelemről című antológia a „Nem kötelező” sorozat második darabjaként kerül a könyvesboltok polcaira.
Színház

Némafilmek színházi köntösben

Egyedülálló produkció a színházi palettán: egy néma, fekete-fehér előadás, amely zenével és különlegesen izgalmas, a némafilmek stílusát idéző játékkal mesél, s közben a néző fantáziáját használja eszközként ahhoz, hogy kibontakozzon egy egyszerre mulatságos és megindító történet.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Egy halálraítélt utolsó percei – Újra műsoron Jake Heggie operája, a Ments meg, Uram!

Mindössze egyetlen élő előadást ért meg a járványhelyzet miatt az Opera tavalyi kortárs bemutatója. Január 21-től ismét a közönség elé kerül Jake Heggie-nek az azonos című film története alapján készült operája, a Ments meg, Uram!
Zenés színház interjú

„Akkor is mosolyogni kell, amikor valami fáj” – interjú Széles Flórával

A mosoly országa Mi hercegnője után Széles Flóra egy kultikus mű, a Veszedelmes viszonyok Tourvelnéjeként debütál a Budapesti Operettszínházban. A zenedráma ősbemutatóként kerül színre a teátrumban, a két előadás közti párhuzamokról, szerelemről és az új bemutató különleges technikai megoldásairól beszélgettünk.
Zenés színház gyász

71 évesen elhunyt Maria Ewing operaénekes

1997-ben vonult vissza a színpadtól, de önálló esteken később is fellépet. Január 9-én, 71 éves korában hunyt el detroiti otthonában – számolt be róla a BBC.
Zenés színház interjú

Kegyetlen szépség a színpadon – interjú Sándor Péterrel

Sándor Péter decemberben még Koksz, a bajkeverő sárkány bőrébe bújva igyekezett eljutni Amerikába, hamarosan azonban Valmont vikomtként hódítja meg a szíveket Pierre Choderlos de Laclos regényének adaptációjában, a Veszedelmes viszonyokban. Szerelemről, nárcizmusról és legutóbbi bemutatójáról, a Rozsda Lovag és Fránya Fridáról beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Ady a vásznon – online premierre készül a Madách Színház

Nyáry Krisztián az idősödő Ady Endre alakját vette górcső alá, munkája nyomán pedig a költő legszeretetéhesebb korszaka jelenik meg. A film-szín-játék filmes eszközök segítségével, de a színház világát megidézve születik.