- Vígopera a modern Délről az alcíme Vajda Gergely Mark Childress regénye alapján írt művének. Adott tehát egy Alabamában élő magyar karmester-zeneszerzőnk, aki egy déli író jellegzetesen déli történetét zenésítette meg, méghozzá egy ízig-vérig déli énekesnő hangjára. Miről szól a Georgia Bottoms és mi adja déli jellegét?
- Ahhoz, hogy megragadjuk Georgia Bottoms személyiségének lényegét, meg kell értenünk, honnan jött. Tudnunk kell, hogy a dél-amerikai kultúrában egy nő nem rendelkezik saját szexualitásával. Én is itt nőttem fel, így nagyon jól ismerem azt a felfogást, hogy amíg férjhez nem mész, addig az apád felel érted, később pedig a férjed.
Rebecca Nelsen (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
Georgia tehát egy elnyomó kultúrában él, ahol nagy jelentősége van a kereszténységnek: az emberek minden vasárnap templomba járnak, fontosnak tartják, hogy a nők „jó kislányok” legyenek. Ő ebben a világban egy lázadó személyiség.
Választania kell, hogy jó vagy rossz lány legyen és végül ez utóbbi mellett dönt.
Ám rá kell jönnie, hogy ilyen módon nem tud a rendszer része lenni. Ebben a helyzetben két út áll előtte: akár fel is vállalhatná bűneit, de ő inkább megpróbálja leplezni őket. Felvesz egy maszkot, úrinőnek mutatja magát, templomba jár, látszólag példamutató életet él. Ám van egy óriási titka: tinédzser korában terhes lett, ráadásul gyermeke édesapja fekete.
Amerikának ezen a részén a mai napig nagyon erősen jelen van a rasszizmus,
ezért is olyan aktuális Mark Childress műve. Georgia a családjával úgy döntött, eltitkolja gyermekét, így amint megszületik a fiú, elküldik nagymamájához, és tizennyolc éven át nem is találkozik vele. Minden hónapban küld nekik pénzt, de nem vesz részt fia életében – ő az „apró kis titka”. Valamilyen csodálatos módon Georgoiának sikerül fenntartani a látszatot, hogy egy erkölcsös, jóravaló lány. Úgy tesz, mintha varrónőként keresné a kenyerét, pedig valójában nem is tud varrni.
Rebecca Nelsen (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Pénzre pedig szüksége van, hiszen édesanyja Alzheimer-kórban szenved, bátyja pedig alkoholista.
- Így van, és hogy ki tudja fizetni a számláit, bizonyos férfiakkal viszonyt folytat: mind úgy gondolják, hogy a pénz, amit adnak neki, nem fizetség, inkább ajándék, egy mód arra, hogy gondoskodjanak erről a kedves lányról.
Georgia nem tekint magára prostituáltként, sokkal inkább egy üzletasszonyként,
aki megtalálja a módját, hogy fenntartsa magát. Van egy budoárja a családi ház végében, amiről mindenki azt gondolja, hogy varrószoba, de valóban itt találkozik a szeretőivel, akik közt ott van a kisváros bírója, a seriff, az orvos és a tiszteletes is.
- Vagyis a társadalom krémje, a legfelelősségteljesebb állásokban lévő férfiak.
- Ebből is látszik, hogy Georgia a titkok mestere. Az opera abban az időpillanatban kezdődik, mikor elkezd minden a darabjaira hullani: a tiszteletes felesége rájön, hogy férjének viszonya van Georgiával és követeli tőle, hogy az egész templom előtt – ahol természetesen Georgia összes többi szeretője is jelen van –, vallja be bűnét. Georgiának ájulást színlelve sikerül megakadályoznia a katasztrófát (ráadásul, mivel nagyon okos nő még azt is eléri, hogy áthelyezzék a tiszteletest egy másik városba), de itt még nincs vége balszerencséjének. Nem sokkal később megjelenik a fia, akit tizennyolc éve nem látott, így először nem ismeri fel. Ettől kezdve megállíthatatlanul esik szét hazugságokra épülő élete. Nem árulom el, hogy ér véget az opera, de az biztos, hogy Georgia karaktere óriási fejlődésen megy keresztül.
Rebecca Nelsen (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Milyen zenét komponált Vajda Gergely ehhez a történethez?
- Gergely fantasztikus zeneszerző, korábban is dolgoztunk már együtt. Az operában olyan kulturális utalásokat és különleges zenei technikákat alkalmaz, amelyekkel nagyon érzékletesen tudja ábrázolni a színpadon történteket. Egy ilyen zenei eszköz a kilencnegyedes metrum, amellyel a konfliktust ábrázolja.
A szokásostól eltérően nem hármasával osztja be a negyedeket, hanem kettő-kettő-kettő-hármas tagolással adja meg az ütemhangsúlyokat, amitől az ember úgy érzi, hogy valami nem stimmel; például a szeptember 11-ei jelenetnél hallhatjuk ezt a furcsán zakatoló ritmust. Bár nagyon nehéz elénekelni ezt a részt, mert az embernek őrült módjára kell számolnia, mégis megéri, mert elképesztően hatásosan adja vissza annak a napnak a hangulatát.
- Mennyiben mondható amerikainak ez a zene?
- Rengeteg idézetet találhatunk az operában – többek közt Frank Sinatrától is –, ugyanakkor magyar zenére utaló motívumokat is fel lehet fedezni benne. Dolgoztam korábban Eötvös Péterrel, Vajda Gergely zenei mentorával a Paradise Reloaded (Lilith) című operájában. Nem mondom, hogy ugyanolyan zenét írnak, de felfedezhető egyfajta különleges, magyar hang mindkét műben. Gergely csodálatos munkát végzett a prozódia tekintetében is, főként ami a déli akcentus ábrázolását illeti. Említettem a kulturális utalásokat: a templomi jelenetben például egy himnuszt hallunk, amelybe beleszól egy hamis hang a gyülekezetből – ezt a mulatságos szituációt mindannyian jól ismerjük. Talán ezért is arattunk akkora sikert ezzel a művel Alabamában –
bár sok kortárs operában énekeltem már, még sosem tapasztaltam ekkora lelkesedést a közönség részéről.
- Eötvös Péter Vajda Gergelyhez hasonlóan kifejezetten rád szabta Éva szerepét. Hogyan kerültél vele kapcsolatba?
- Eddigi karrierem során rengeteget dolgoztam a Neue Opera Wien társulatával, amely a modern operára specializálódott. Velük együttműködésben született meg Eötvös Péter műve is, amelynek egyik főszerepére engem választottak ki.
Ennek az operának a próbáin találkoztam egyébként mostani férjemmel, aki Ádám szólamát énekelte,
és Gergellyel is, mivel ő vezényelte a művet. A próbák alatt odajött hozzám, mivel tudta, hogy egy déli énekesnő vagyok és azt mondta, beszélnem kell veled erről az új operáról, amin éppen dolgozok, mert úgy gondolom, tökéletes lennél a főszerepére. Bár nehéz volt időt találni, végül sikerült összehozni a produkciót.
- Többször énekelted már Violetta szerepét a La traviatából. Bizonyos szempontból mondhatjuk, hogy Georgia Bottoms egy modern Kaméliás hölgy boldog befejezéssel. Hogy érzed magad ezekben a szerepekben?
- Imádom ezt a darabot, Violetta a kedvenc operakarakterem: bár morálisan elítélendő, amit csinál, mégis ő az egyik legjobb ember, akit valaha láttunk az operák színpadán. A társadalom lenézi azért, amit a saját testével tesz, pedig igazából az ő tulajdona, nem árt vele senki másnak. Az igazat megvallva nagyon élvezem olyan karakterek alakítását, akik ezzel a kettős morállal küzdenek. A történelem során nagyon sok férfi azt tett szexuális téren, amit csak akart, bármiféle következmény nélkül, ellentétben a nőkkel. Éppen ezért
számomra Violetta az egyik legigazabb ember, akinek nagyon át tudom élni az érzéseit.
Mikor ott állok a színpadon, többé nem magam vagyok, hanem Violetta – nem minden szerep esetében történik ez meg velem.
- A mai operajátszás pedig nagyon is megköveteli ezt – nem elég már kiváló énekesnek lenni, a modern rendezések rendkívül magas színészi képességeket és merészséget követelnek meg a művészektől. Eötvös operájában például bikiniben kellett énekelned a színpadon.
- Nagyon kényelmesen kell magad érezned a bőrödben és nem árt, ha nem jössz zavarba attól, hogy közeli testi kontaktust létesíts a többi énekessel attól függetlenül, hogy kedveled őket vagy sem.
Vége annak a korszaknak, amikor csak álltunk és énekeltünk.
Őszintén szólva egyetértek ezzel, mert az opera egy nagyon régi műfaj, így a túlélés érdekében meg kell újulnia, máskülönben olyan lenne, mint egy múzeum. Egy lenyűgöző repertoár áll rendelkezésünkre. A mi dolgunk, hogy mindig újragondoljuk a műveket, máskülönben nem tudnánk újdonsággal szolgálni a közönségnek.
Rebecca Nelsen (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Az opera budapesti bemutatóját Almási-Tóth András, a Zeneakadémia tanára rendezi, aki híres rendhagyó, formabontó munkáiról. Mennyiben gondolta újra az előadást, mi a koncepciója a darabbal kapcsolatban?
- Bár még csak most kezdődtek a próbák Budapesten, beszélgettem már vele egy keveset. Valóban van egy határozott elképzelése:
az opera szereplőit rajzfilmfigurákként fogja ábrázolni éppen a darab amerikai jellege miatt.
Néhány belső poén talán jól működik Alabamában, de itt nem biztos, hogy rögtön mindenki megérti, miről is van szó. A sheriff például Amerika kapitány lesz, de sokszor említette András a Family Guyt is, mint kiindulási pontot. (Seth MacFarlane amerikai rajzfilmsorozata - a szerk.) Jó ötletnek tartom ezt a megközelítést már csak Amerika jelenlegi politikai helyzetét tekintve is. Nem mondom el, mit csinál pontosan Georgia karakterével, de annyit elárulok, hogy nagyon ötletesen fog elkülönülni igazi énje a külvilág felé mutatott álarcától.
hírlevél
