Zenés színház

Végpontok

2011.10.26. 13:04
Ajánlom
Az idén szóródott a leginkább az Armel Operaverseny programja, a kezdet és a vég még csak nem is hasonlítottak egymásra.

A szegedi (indulásakor Mezzo, most) Armel Operaverseny és Fesztivál négyéves történetének műsorstratégiáját a többnyire az itthon alig vagy egyáltalán nem ismert operák színpadra állítása jellemezte, s ennek a missziónak az értéke és izgalma szinte vetekedett az énekesi teljesítmények számbavételével. Mutatóba ugyan minden évben becsúszott egy közismertebb név (Britten, Strauss, Prokofjev, Ravel), ám úgy látszik, a helyi közönség a zenei nevelésnek ellenállva, kikövetelte a fülbemászó, ismerős melódiákat.

A tavalyi Traviata előadása amilyen mértékben elnyerte a klasszikus harmóniákra vágyó közönség megnyugvását, olyannyira nélkülözte a kritikusok jóindulatát, ám mivel a telt házat mégiscsak a jól bevált, olasz dallamok hozzák, az idén két itáliai komponista operáját is a repertoárba válogatták. Verdi maradt (ezúttal a Rigolettóval), s mellé a helyi társulat a Puccinit korban követő Zandonait választotta, pontosabban legismertebb - bár itthon nem túl gyakran elővett - darabját. Ezzel a művel, vagyis a Francesca da Riminivel nyitotta meg tehát a 2011-es nemzetközi operaversenyt a szegedi tagozat.

Mi tagadás, a kezdet meglehetősen bágyadtra sikeredett, amiről csak kis mértékben tehet a rendező Juronics Tamás, ugyanis maga a librettó oly' soványka, zenei feldolgozása viszont oly' terjengős, hogy a szerelmi háromszög, illetve a végére kisarkosodó négyszög nyúlós lírájából és vehemens kakaskodásából nem könnyű a mai néző számára élvezetes produkciót faragni. Mert a keresztbe szövődő szerelmen kívül tényleg nincs más történetszál a darabban, csak néhány, az archetipikus férfiasságot kidomborító jelenet, úgy, mint harc és kínzás. A darabból kiindulva most még az előadás unalmát sem kérjük számon Juronicstól, aki valami rejtélyes oknál fogva olyan gyermekdeden gonosz karikatúrát rajzolt a két ármányos fivérről, hogy lélegzet bennakadt, amikor Gianciotto (Réti Attila) megjelent sánta gólem-zombivá maszkírozva. A történetben az ő felesége lesz a szép Francesca, aki viszont férje jóképű öccsébe, Paolóba szeret bele, ám a harmadik fivér, a vérszomjas Malatestino ezt a frigyet beárulja. A vég előre látható és kellően tragikus: gyilkosság, kettőt egy csapásra.

Meglepő volt, hogy - szinte összevethetetlenül - egy fő- és egy mellékszerep versenyeznek, ám, mint kiderült, ezt kényszermegoldás szülte, mivel Paolo hangjára nem talált a zsűri alkalmas jelöltet (a nézők mindazonáltal nagyon jól jártak Vadász Dániellel!), ehelyett Malatestino szerepét juttatták a dominikai Enrique Pinának, aki kellő hangi adottságokkal és gonoszsággal alakította a figurát. Francescát Miksch Adrienn énekelte tisztán és szépen, de - talán a szólam karaktere miatt - korántsem olyan hatással és átütő erővel, mint a verseny utolsó estéjén látható Michael Dellaira: A titkosügynök című operájának női főszerepét.

Dellaira zenéje kifejezetten kellemes, s ha nincs igényünk mélységre, még jónak is mondhatnánk. Ez a librettó az előzővel ellentétben cselekménygazdag, így a történet is több szálon fut, amihez a jellemek színes változatossága társul. Végighúzódik benne az aktuális (bár száz évvel ezelőtt játszódó) társadalmi probléma, a terrorizmus értelmetlenségének a kérdése, valamint egy összetett érzelmi vonulat, s e két szféra a darab folyamán összeér. Ebből többszörös tragédia következik, s az emberi kapcsolatok teljes széthullása, pusztulása.

A fesztiválon a társulatok összteljesítménye általában is koncentráltnak és rokonszenvesnek mondható (amit nyilván a versenyszerűség és a vendégjáték lélektana is ösztökél), s ez alól a new yorki társulat sem kivétel, sőt. A nagyszerű énekesek méltó partneri viszonyokat teremtettek a szerepében brillírozó Miksch Adrienn számára, aki a titkosügynök felesége, Winnie szerepét formálta meg. Az előadás végi ováció a leendő győztest éltette személyében, ám a zsűri másként gondolta, s a gálán "csak" különdíjban részesítette a fiatal magyar szopránt. Versenyző párja a címszerepet éneklő francia Nicolas Rigas volt, aki hangilag megfelelt ugyan a szerep kívánalmainak, ám a legkevésbé volt hihető, hogy e szelíd bariton a darabban kém, aki fedőelfoglaltságként erotikus képeslap boltot üzemeltet.  

Míg a Rimini da Francesca unalmát Székely László színváltásos, látványos díszletterei enyhítették, itt egy nem észrevétlen, mégis háttérbe húzódó, remek funkcionalitással bíró színpadképet épített a (cseh hangzású nevet viselő) tervező. Laura Jellinek olyan jól bejátszható, többszintes játékteret konstruált, hogy annak részelemei mindennemű módosítás nélkül tudták hitelesen megjeleníteni a követségi fogadás, az utcakép és a lakás színhelyét. Minden jó, ha vége jó, a fesztivál két - különböző okoknál fogva - csúcspontjának vélhető előadás egyike (a másik Viktor Ullmann operája) szerencsére a fesztivál utolsó estéjére esett.


2011. október 6-15. - Szeged - az Armel Operaverseny és Fesztivál keretében

Riccardo Zandonai: Francesca da Rimini - Szegedi Nemzeti Színház

Michael Dellaira: A titkosügynök - Center for Contemporary Opera, New York

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Fidelio Tours

Művészcsaládok évszázados búvóhelye – Partitúra az Áprily-völgyben

„Megérkezik a busz Visegrádra, néhány jellemző, az autóból is értelmezhető tájkép, plusz drónfelvétel, utána átérünk Tahiba, a Péreli-Tolcsvay művészpár házához…” – így kezdődik a Partitúra Visegrád-környéki kalandozásának forgatási terve. Most szombaton, szeptember 19-én pedig már láthatjuk is a Duna tévén – a szokásos időben, 14.30-kor –, hogyan vendégeskedett Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós műsorvezető páros először Péreli Zsuzsa textilművész és Tolcsvay László zeneszerző otthonában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Koronavírussal került kórházba Anna Nyetrebko

Az orosz szopránnak a koronavírussal összefüggő tüdőgyulladása van, ezért orvosi felügyeletre szorul.
Zenés színház hír

Október közepéig elmaradnak az Opera előadásai

A koronavírus járvány növekvő esetszámaira tekintettel a Magyar Állami Operaház vezetősége úgy döntött, felfüggeszti előadásainak próbáit, ennek eredményeképp pedig a meghirdetett előadások döntő többsége október 17-ig elmarad.
Zenés színház interjú

Létkérdés az opera – Interjú Almási-Tóth Andrással

A kortárs amerikai darab, Jake Heggie Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című alkotásának magyarországi bemutatójára szeptemberben kerül sor. A színpadra állítás koncepciójáról Almási-Tóth András rendezőt kérdeztük.
Zenés színház interjú

István király új arca – Interjú Szinetár Miklóssal

Operaváltozat születik az István, a királyból, a Szörényi–Bródy szerzőpáros nagy sikerű művéből. Bródy János szövege változatlan formában hangzik el, Szörényi Levente rockzenéjét operai verzióban hallhatjuk, Gyöngyösi Levente hangszerelésében. Az izgalmas, műfaji korlátokat átlépő vállalkozás hátteréről a legendás rockopera zeneszerzőjét, Szörényi Leventét és a készülő opera színpadi változatának rendezőjét, Szinetár Miklóst kérdeztük.
Zenés színház ajánló

Rock, lázadás, emlék a múltból - Ricse, Ricse, Beatrice!

A Ricse, Ricse, Beatrice című darab Nagy Feró szemszögéből mutatja be a zenekar történetét, természetesen élőben játszott Beatrice nótákkal és Feróval.