Zenés színház

Végpontok

2011.10.26. 13:04
Ajánlom
Az idén szóródott a leginkább az Armel Operaverseny programja, a kezdet és a vég még csak nem is hasonlítottak egymásra.

A szegedi (indulásakor Mezzo, most) Armel Operaverseny és Fesztivál négyéves történetének műsorstratégiáját a többnyire az itthon alig vagy egyáltalán nem ismert operák színpadra állítása jellemezte, s ennek a missziónak az értéke és izgalma szinte vetekedett az énekesi teljesítmények számbavételével. Mutatóba ugyan minden évben becsúszott egy közismertebb név (Britten, Strauss, Prokofjev, Ravel), ám úgy látszik, a helyi közönség a zenei nevelésnek ellenállva, kikövetelte a fülbemászó, ismerős melódiákat.

A tavalyi Traviata előadása amilyen mértékben elnyerte a klasszikus harmóniákra vágyó közönség megnyugvását, olyannyira nélkülözte a kritikusok jóindulatát, ám mivel a telt házat mégiscsak a jól bevált, olasz dallamok hozzák, az idén két itáliai komponista operáját is a repertoárba válogatták. Verdi maradt (ezúttal a Rigolettóval), s mellé a helyi társulat a Puccinit korban követő Zandonait választotta, pontosabban legismertebb - bár itthon nem túl gyakran elővett - darabját. Ezzel a művel, vagyis a Francesca da Riminivel nyitotta meg tehát a 2011-es nemzetközi operaversenyt a szegedi tagozat.

Mi tagadás, a kezdet meglehetősen bágyadtra sikeredett, amiről csak kis mértékben tehet a rendező Juronics Tamás, ugyanis maga a librettó oly' soványka, zenei feldolgozása viszont oly' terjengős, hogy a szerelmi háromszög, illetve a végére kisarkosodó négyszög nyúlós lírájából és vehemens kakaskodásából nem könnyű a mai néző számára élvezetes produkciót faragni. Mert a keresztbe szövődő szerelmen kívül tényleg nincs más történetszál a darabban, csak néhány, az archetipikus férfiasságot kidomborító jelenet, úgy, mint harc és kínzás. A darabból kiindulva most még az előadás unalmát sem kérjük számon Juronicstól, aki valami rejtélyes oknál fogva olyan gyermekdeden gonosz karikatúrát rajzolt a két ármányos fivérről, hogy lélegzet bennakadt, amikor Gianciotto (Réti Attila) megjelent sánta gólem-zombivá maszkírozva. A történetben az ő felesége lesz a szép Francesca, aki viszont férje jóképű öccsébe, Paolóba szeret bele, ám a harmadik fivér, a vérszomjas Malatestino ezt a frigyet beárulja. A vég előre látható és kellően tragikus: gyilkosság, kettőt egy csapásra.

Meglepő volt, hogy - szinte összevethetetlenül - egy fő- és egy mellékszerep versenyeznek, ám, mint kiderült, ezt kényszermegoldás szülte, mivel Paolo hangjára nem talált a zsűri alkalmas jelöltet (a nézők mindazonáltal nagyon jól jártak Vadász Dániellel!), ehelyett Malatestino szerepét juttatták a dominikai Enrique Pinának, aki kellő hangi adottságokkal és gonoszsággal alakította a figurát. Francescát Miksch Adrienn énekelte tisztán és szépen, de - talán a szólam karaktere miatt - korántsem olyan hatással és átütő erővel, mint a verseny utolsó estéjén látható Michael Dellaira: A titkosügynök című operájának női főszerepét.

Dellaira zenéje kifejezetten kellemes, s ha nincs igényünk mélységre, még jónak is mondhatnánk. Ez a librettó az előzővel ellentétben cselekménygazdag, így a történet is több szálon fut, amihez a jellemek színes változatossága társul. Végighúzódik benne az aktuális (bár száz évvel ezelőtt játszódó) társadalmi probléma, a terrorizmus értelmetlenségének a kérdése, valamint egy összetett érzelmi vonulat, s e két szféra a darab folyamán összeér. Ebből többszörös tragédia következik, s az emberi kapcsolatok teljes széthullása, pusztulása.

A fesztiválon a társulatok összteljesítménye általában is koncentráltnak és rokonszenvesnek mondható (amit nyilván a versenyszerűség és a vendégjáték lélektana is ösztökél), s ez alól a new yorki társulat sem kivétel, sőt. A nagyszerű énekesek méltó partneri viszonyokat teremtettek a szerepében brillírozó Miksch Adrienn számára, aki a titkosügynök felesége, Winnie szerepét formálta meg. Az előadás végi ováció a leendő győztest éltette személyében, ám a zsűri másként gondolta, s a gálán "csak" különdíjban részesítette a fiatal magyar szopránt. Versenyző párja a címszerepet éneklő francia Nicolas Rigas volt, aki hangilag megfelelt ugyan a szerep kívánalmainak, ám a legkevésbé volt hihető, hogy e szelíd bariton a darabban kém, aki fedőelfoglaltságként erotikus képeslap boltot üzemeltet.  

Míg a Rimini da Francesca unalmát Székely László színváltásos, látványos díszletterei enyhítették, itt egy nem észrevétlen, mégis háttérbe húzódó, remek funkcionalitással bíró színpadképet épített a (cseh hangzású nevet viselő) tervező. Laura Jellinek olyan jól bejátszható, többszintes játékteret konstruált, hogy annak részelemei mindennemű módosítás nélkül tudták hitelesen megjeleníteni a követségi fogadás, az utcakép és a lakás színhelyét. Minden jó, ha vége jó, a fesztivál két - különböző okoknál fogva - csúcspontjának vélhető előadás egyike (a másik Viktor Ullmann operája) szerencsére a fesztivál utolsó estéjére esett.


2011. október 6-15. - Szeged - az Armel Operaverseny és Fesztivál keretében

Riccardo Zandonai: Francesca da Rimini - Szegedi Nemzeti Színház

Michael Dellaira: A titkosügynök - Center for Contemporary Opera, New York

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Vizuál

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Zenés színház

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Klasszikus

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A Játékszín gondoskodik a siófoki nyaralók szórakoztatásáról

A Dog Story, A chicagói hercegnő, a Chess és Hernádi Judit önálló estje is látható lesz a siófoki Színparton. Idén a Játékszín állította össze a nagymúltú szabadtéri színpad műsorát.
Zenés színház

Ki volt az igazi Hans Sachs?

Több ezer mű szerzője, Luther támogatója, eszményített lírikus, egy koraújkori, egyszemélyes Monty Python, foltozóvarga, és nem utolsósorban Wagner egyetlen vígoperájának főszereplője.
Zenés színház Mörbisch

Bodor Johanna: „Minden társulatot meg kellett hódítani”

A Mörbisch-i Seefestspiele gigaméretű, 3600 négyzetméteres színpadának közepéig a kulisszából 35 lépést kell megtenni. Ez volt az első, amit rögtön kiszámolt a helyszínen Bodor Johanna, miután felkérték: idén nyáron ő legyen a koreográfusa a Marica grófnőnek a Fertő-tónál.
Zenés színház billy elliot

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Zenés színház magazin

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.