Zenés színház

Veled utazik a Jani a metrón

2014.08.05. 07:46
Ajánlom
A Dóm téri Háry János ugyan több ízben is felvillantotta, miképp lehet ma érvényesen és izgalmasan színpadra vinni Kodály daljátékát, hiányérzetnek azonban még így is bőven akadt helye. KRITKA

Béres Attila rendezésének van egy különleges bukéja, mintha nem is egy, hanem rögtön két Háry-előadást is látnánk. Az egyik érezhetően kezdeni akar valamit a többnyire a magyar nemzeti identitással egyenesbe összekötött történettel, a négy kocsmafal közé szorított kis magyar valósággal, amelyet olykor csak mesével, vagy jobban mondva ordas nagy füllentésekkel lehet elviselhetővé tenni.  Az előadásnak ez a fele, amennyire ez lehetséges, visszavett a hazafias pátoszból, mély öniróniával, izgalmasan ütközteti Háry anekdotáit a realitással. A másik pedig mintha minderről tudomást sem véve esett volna áldozatul a nyári nagyszínpadok gyermekbetegségeinek, helyenként inkább kínos, mintsem valóban ütős poénokkal, és olykor aránytévesztésről tanúskodó, kevésbé kidolgozott színészvezetéssel.  Minden hiányérzetünk ellenére sem lehetne azonban az előadást tévedésnek nevezni, inkább csak számtalan, a produkcióban felvetett, majd kiaknázatlanul maradt ötlet hagyhat némi keserű utóízt a nézőben.

Ötletben ugyanis nincs hiány. Cziegler Balázs egy monumentális, egész előadást uraló, urbánus díszletet álmodott a színpadra. Az idős Háry abonyi kocsma helyett ezúttal egy kiégett metróállomásra érkezik meg, benne a jól ismert, ütött-kopott kék szerelvénnyel. Ivócimborái egytől egyig az aluljáró sárga láthatósági mellénnyel feldíszített közmunkásai, akik marmonkannából isszák a leértékelt, savanyú bort. Fejük fölött utcanevek helyett Háry kalandjainak állomásait jelző feliratokat olvasunk - Határ úttól a Bécsi útig, és vissza. Az exobsitos érkezése ezt a szomorú, de valós teret varázsolja át egy hatalmas kártyavárrá, amely ugyan egyetlen pillanatra sem inog meg, mégis időről-időre átszűrődik rajta az aluljárók világának szürke valósága: hol egy megkopott metrókocsi zötyög át a háttérben, hol az öreg Háry szedett-vedett asztaltársasága rántja vissza a történetet a valóság talajára. Tihanyi Ildi jelmezei mintha egy görbe tükör előtt lebonyolított március 15-i megemlékezést idéznének, félméteres harcsabajszú huszárokkal, akiknek mentéjéről szív alakban verődik vissza a reflektor fénye - mintha csak a közmunkások láthatósági mellényének darabjai kúsztak volna át a mese világába. Juronics Tamás egész teret kitöltő, néptáncos elemekből felépített koreográfiái hasonlóképp iróniával közelítettek az előadáshoz. Az Intermezzo csúcspontján a proszcéniumra lépő tánckart váratlanul a "kérjük hagyják szabadon a biztonsági sávot" figyelmeztetés szakítja félbe, egy másik alkalommal pedig a Gangnamstyle híres, ám mérsékelten eredeti táncmozdulatait is felismerhetjük. Ahogy a fentiekből is kitűnik: a produkció erősségét elsősorban annak vizuális megoldásai jelentették, ami a Dóm tér méreteit tekintve önmagában véve is nagy teljesítmény.

Hogy az időnként akár sodró lendületűnek is nevezhető előadás az elnézhetőnél többször veszít ritmusából, annak több oka is van. Egyfelől mintha a próbafolyamat közben felmerülő számtalan ötletnek kivétel nélkül sikerült volna megugrania a középmagasra tett lécet, olykor másodlagossá téve magát az előadást. Az erősebb pillanatok közé tartozik például a gyerekkar válasza a "no mutassátok meg, mit tanultatok az iskolában" kérésre: itt az Ábécédé felmondása helyett a kölykök focizni kezdenek, de abszurditása miatt szerethető a Supermanként Mária Lujza segítségére röpülő Háry jelenete is, ám a női szereplők láttán kardjukkal sokadszorra is merevedést imitáló huszárok már inkább kellemetlennek tűnhetnek.

Másfelől Béres Attila rendezése sokszor jutalomjátékok laza füzérének hat. Míg Király Levente színpadra léptetése az öreg Háry szerepében még így is az előadás legjobb döntései közé tartozott, addig Bodrogi Gyula - előbb burkus silbakként, majd totyogó, kedvesen szétszórt császárként - Süsü-éneklés és közönségtapsoltatás nélkül képes lett volna maradandó élményt adni. Gálvölgyi János kínos és hosszadalmas rímpárokkal jelezte, hogy Ebelasztin a színpadon van, míg Vasvári Csaba Krucifixként ugyanezt fejhangon elszórt német-magyar nyelvtöredékekkel tette. Bordás Barbara előbb visszafogottságával, majd hangok terén nyújtott teljesítményével tette szerethetővé Örzsét, míg Homonnay Zsolt inkább operett felől közelítő alakítása a heroikus Háry-alakítások sorába illeszkedett be csont nélkül.

Napóleon szerepében Gerard Depardieu néhány, a hadvezértől származó francia idézettel, és egy-egy magyar végszó elismétlésével méltán érdemelte ki a nyári színpadok leghíresebb díszleteleme címet, alakításának valódi erénye a történetbe kényszerből beleírt, a francia és magyar nyelv között fordító székely deák, Zayzon Zsolt volt, aki életet lehelt az egyébként nézőpróbáló jelenetbe.

Minden hibája ellenére is fontos azonban hozzátenni, hogy ez a produkció többet érdemel két előadásnál. Van ugyanis benne erő és ötlet is dögivel - már csak egy ceruza kellene és egy bátor kéz, amelyik mer húzni ezekből. 

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Feljelentés áldozata lett az Anyáim története

Elmaradt az Ars Sacra Filmfesztivál versenyprogramjába meghívott film vetítése szombat este a Tabán moziban. A rendezők egy nappal a vetítés előtt tudták meg, hogy többen feljelentették a fesztivál szervezőit, és petíciót indítottak a szivárványcsaládok örökbefogadásáról szóló film vetítése ellen. 
Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Küldetés teljesítve – Lenyűgöző filmek sorát kínálta az idei CineFest 

Kilenc film. Ennyi fért abba a három napba, amelyet Miskolcon tölthettünk a CineFest Filmfesztivál vendégeként. Bár a versenyprogramnak csupán a töredékét láttuk, mégis varázslatos filmek emlékeit őrizzük magunkban - köztük a fődíjas és a közönségdíjas alkotásokét is. Fesztiválbeszámoló.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Ki lesz a vadak ura? – Új családi musical a láthatáron!

A TBG Production és a Soproni Petőfi Színház a Tesla musical alkotóinak közreműködésével bemutatja: a Vadak Ura – The Covenant musical show-t.
Zenés színház hír

Musical az ártatlanság koráról – a Nine premierjével indul az Operettszínház új évada

Közönségtalálkozóval egybekötött sajtótájékoztatón mutatkoztak be a Budapesti Operettszínház új bemutatójának szereplői. A Nine-Kilenc Federico Fellini Oscar-díjas 8 és ½ című filmje alapján készül Balázs Zoltán rendezésében.
Zenés színház kritika

Sanzon-szerelmek Pokorny Liával

Hányféle szerelem létezik? És melyik az igazi? Ismerős helyzetek, valódi drámák és félve elsuttogott vallomások váltják egymást a Centrál Színházban, Pokorny Lia zenés estjén, amely több, mint sanzonokká formált érzelmek kavalkádja: önmagunkkal való szembenézés.
Zenés színház ajánló

Mitől működik egy házasság? – II. János Pál pápa darabja az Opera Eiffel Műhelyházában sejteti a választ

Karol Józef Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa Az aranyműves boltja című darabját Krzysztof Penderecki zenéjével és székesfehérvári Vörösmarty Színházzal együttműködésben mutatja be 2021. szeptember 8-án a Magyar Állami Operaház.