Zenés színház

Veled utazik a Jani a metrón

2014.08.05. 07:46
Ajánlom
A Dóm téri Háry János ugyan több ízben is felvillantotta, miképp lehet ma érvényesen és izgalmasan színpadra vinni Kodály daljátékát, hiányérzetnek azonban még így is bőven akadt helye. KRITKA

Béres Attila rendezésének van egy különleges bukéja, mintha nem is egy, hanem rögtön két Háry-előadást is látnánk. Az egyik érezhetően kezdeni akar valamit a többnyire a magyar nemzeti identitással egyenesbe összekötött történettel, a négy kocsmafal közé szorított kis magyar valósággal, amelyet olykor csak mesével, vagy jobban mondva ordas nagy füllentésekkel lehet elviselhetővé tenni.  Az előadásnak ez a fele, amennyire ez lehetséges, visszavett a hazafias pátoszból, mély öniróniával, izgalmasan ütközteti Háry anekdotáit a realitással. A másik pedig mintha minderről tudomást sem véve esett volna áldozatul a nyári nagyszínpadok gyermekbetegségeinek, helyenként inkább kínos, mintsem valóban ütős poénokkal, és olykor aránytévesztésről tanúskodó, kevésbé kidolgozott színészvezetéssel.  Minden hiányérzetünk ellenére sem lehetne azonban az előadást tévedésnek nevezni, inkább csak számtalan, a produkcióban felvetett, majd kiaknázatlanul maradt ötlet hagyhat némi keserű utóízt a nézőben.

Ötletben ugyanis nincs hiány. Cziegler Balázs egy monumentális, egész előadást uraló, urbánus díszletet álmodott a színpadra. Az idős Háry abonyi kocsma helyett ezúttal egy kiégett metróállomásra érkezik meg, benne a jól ismert, ütött-kopott kék szerelvénnyel. Ivócimborái egytől egyig az aluljáró sárga láthatósági mellénnyel feldíszített közmunkásai, akik marmonkannából isszák a leértékelt, savanyú bort. Fejük fölött utcanevek helyett Háry kalandjainak állomásait jelző feliratokat olvasunk - Határ úttól a Bécsi útig, és vissza. Az exobsitos érkezése ezt a szomorú, de valós teret varázsolja át egy hatalmas kártyavárrá, amely ugyan egyetlen pillanatra sem inog meg, mégis időről-időre átszűrődik rajta az aluljárók világának szürke valósága: hol egy megkopott metrókocsi zötyög át a háttérben, hol az öreg Háry szedett-vedett asztaltársasága rántja vissza a történetet a valóság talajára. Tihanyi Ildi jelmezei mintha egy görbe tükör előtt lebonyolított március 15-i megemlékezést idéznének, félméteres harcsabajszú huszárokkal, akiknek mentéjéről szív alakban verődik vissza a reflektor fénye - mintha csak a közmunkások láthatósági mellényének darabjai kúsztak volna át a mese világába. Juronics Tamás egész teret kitöltő, néptáncos elemekből felépített koreográfiái hasonlóképp iróniával közelítettek az előadáshoz. Az Intermezzo csúcspontján a proszcéniumra lépő tánckart váratlanul a "kérjük hagyják szabadon a biztonsági sávot" figyelmeztetés szakítja félbe, egy másik alkalommal pedig a Gangnamstyle híres, ám mérsékelten eredeti táncmozdulatait is felismerhetjük. Ahogy a fentiekből is kitűnik: a produkció erősségét elsősorban annak vizuális megoldásai jelentették, ami a Dóm tér méreteit tekintve önmagában véve is nagy teljesítmény.

Hogy az időnként akár sodró lendületűnek is nevezhető előadás az elnézhetőnél többször veszít ritmusából, annak több oka is van. Egyfelől mintha a próbafolyamat közben felmerülő számtalan ötletnek kivétel nélkül sikerült volna megugrania a középmagasra tett lécet, olykor másodlagossá téve magát az előadást. Az erősebb pillanatok közé tartozik például a gyerekkar válasza a "no mutassátok meg, mit tanultatok az iskolában" kérésre: itt az Ábécédé felmondása helyett a kölykök focizni kezdenek, de abszurditása miatt szerethető a Supermanként Mária Lujza segítségére röpülő Háry jelenete is, ám a női szereplők láttán kardjukkal sokadszorra is merevedést imitáló huszárok már inkább kellemetlennek tűnhetnek.

Másfelől Béres Attila rendezése sokszor jutalomjátékok laza füzérének hat. Míg Király Levente színpadra léptetése az öreg Háry szerepében még így is az előadás legjobb döntései közé tartozott, addig Bodrogi Gyula - előbb burkus silbakként, majd totyogó, kedvesen szétszórt császárként - Süsü-éneklés és közönségtapsoltatás nélkül képes lett volna maradandó élményt adni. Gálvölgyi János kínos és hosszadalmas rímpárokkal jelezte, hogy Ebelasztin a színpadon van, míg Vasvári Csaba Krucifixként ugyanezt fejhangon elszórt német-magyar nyelvtöredékekkel tette. Bordás Barbara előbb visszafogottságával, majd hangok terén nyújtott teljesítményével tette szerethetővé Örzsét, míg Homonnay Zsolt inkább operett felől közelítő alakítása a heroikus Háry-alakítások sorába illeszkedett be csont nélkül.

Napóleon szerepében Gerard Depardieu néhány, a hadvezértől származó francia idézettel, és egy-egy magyar végszó elismétlésével méltán érdemelte ki a nyári színpadok leghíresebb díszleteleme címet, alakításának valódi erénye a történetbe kényszerből beleírt, a francia és magyar nyelv között fordító székely deák, Zayzon Zsolt volt, aki életet lehelt az egyébként nézőpróbáló jelenetbe.

Minden hibája ellenére is fontos azonban hozzátenni, hogy ez a produkció többet érdemel két előadásnál. Van ugyanis benne erő és ötlet is dögivel - már csak egy ceruza kellene és egy bátor kéz, amelyik mer húzni ezekből. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Klasszikus

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház pesti vigadó

Bejelentették Royal Opera House 2019/20-as előadásait

Az élő közvetítésekből vagy ismétlésekből álló mozis évad a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaratermében dobogtatja meg a nézők szívét.
Zenés színház hír

Gustavo Dudamel vezényel majd Spielberg West Side Story-filmjében

A Bernstein-musical újabb filmfeldolgozásáról egyre többet tudunk, de még várnunk kell 2020 karácsonyáig, hogy láthassuk.
Zenés színház opera

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Zenés színház interjú

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.
Zenés színház kult50

Frida, aki összeköt - Gubik Petra és Lantos Adriána a Kult50-ben

A Frida Kahlo életművét bemutató tárlat 2018 egyik legmeghatározóbb kiállítása volt, kurátora, Lantos Adriána helyet kapott az idei Kult50 válogatásban is. Gubik Petra pedig a Dorian Gray-ben és az István, a király nyújtott alakításaiért került be az ötven közé.