Az Óbudai Társaskör április 17-i estje a Falstaff című operából választott részletek alapján tárja fel az operarendezés alapját képező zenedramaturgia követelményeit és a zenei megvalósítás fortélyait a kétszáz éve született zeneszerző előtt tisztelegve.
Verdi utolsó operájának librettója Arrigo Boito műve. Az opera első felvonása 1890. március 17-re lett kész, a második júniusra, a harmadik pedig szeptemberre. Verdi - tőle szoktalan módon - még a teljes szövegkönyv befejezése előtt nekilátott a hangszerelésnek, és bevallotta: „félek, hogy elfelejtek néhány részt és hangszeres megoldást".
Már az Otellóban, és utána a Falstaffban is megfigyelhető, hogy a mester zenekarkezelése, szólamszövése, harmóniahasználata kamarazene-szerűen érzékennyé, választékossá válik. Harmóniavilága, dallamstílusa törékenyebb, anélkül azonban, hogy veszítene régi lendületéből, sőt drámai kifejezőereje végletesebbé, szélsőségesebbé fokozódik. A Falstaff egyéni jellemrajzával és tragikomikus mélységével teljesen új, előzmények nélküli vígopera-típust teremtett, a „lírai komédiát".
Az Óbudai Társaskörben Altorjay Tamás, Balogh Eszter, Derecskei Zsolt, Gémes Katalin, Gradzach Zoltán, Hantos Balázs, Hajdú András, Rozsos István, Szakács Ildikó és Zemlényi Eszter ad elő részleteket a műből. Mint a sorozat első rendezvényén, most is Holló Mariann zongorázik, a rendező Fehér András.
Ha 2013. április 15-én 12 óráig helyesen válaszol az alábbi kérdésünkre, partnerével részt vehet a Verd, Verdi, Verdi-sorozat második estjén.
Kérdésünk: Kinek a vígjátékai ihlették a Falstaff című opera szövegkönyvét?
hírlevél
