Zenés színház

Vérszegény liezon

2011.10.19. 11:11
Ajánlom
Az 1955-ös Egy nyári éj mosolya Bergman életművének ritkábban hivatkozott alkotása. A könnyeden fogyasztható, klisékkel tarkított történetvezetés mellett azonban a cinikusan kibontott zsánerfigurák, háttérben finoman hömpölygő erotika mégis máig élvezhetővé teszi a filmet. Épp ez a finomság az, ami hiányzik a Centrál Színházban bemutatott adaptációból.

Ígéretes nevek sora tarkítja a színlapot. Egyrészt ott van Ingmar Bergman, akiben csalódni ugye alig lehet. Másrészt egy ízig-vérig angol rendező, Trevor Nunn, akinek munkáit világszerte sikerek és dicsérő kritikák fémjelzik. Harmadrészt Stephen Sondheim, akit az  Egy nyári éj mosolyán túl a nemrég mozikban is bemutatott Sweeney Todd kapcsán ismerhet a magyar néző. És Törőcsik Mari. Ha úgy tetszik, minden együtt áll egy okosan megrendezett vasárnap esti könnyed darabhoz.

Az 1973-as Broadway-musicalt Trevor Nunn három éve vitte színre Londonban, majd ezt követően New Yorkban. A nemzetközi sikerszériát követően másfél évvel ezelőtt döntött úgy a Centrál vezetősége, hogy benyújtja igényét egy replikára. Ami nem jelent mást, minthogy a Révai utca közönsége megközelítőleg ugyanazt kapja, mint a Broadway-é.

A Bergman által felvázolt szerelmi sokszög alapvetően nem rejt magában sok meglepetést. A kapuzárási pánikkal küzdő Fredrik (Gergely Róbert) - meglehetős eseménytelenséggel és egy újdonsült fiatal feleséggel (Ágoston Katalin) terhelt - hálószobájában egykori szeretőjéről, a világhírű Desirée Armfeldt (Nagy-Kálózy Eszter) színésznőről álmodozik. Mikor azonban vágyai valóra válnak, érzelmi szálak kibogozhatatlan erdejében találja magát, melyben rendet vágni végül egy csoportterápiás jelleggel meghirdetett hétvége képes, a művésznő édesanyjának (Törőcsik Mari) kétes hírű kastélyában.

A Centrál színpadára kicsinyített, századfordulós kopott szalont idéző díszlet David Farley munkája. A falak mintha rozsdás tükrökből épültek volna, a rájuk vetített enteriőr-részletek pedig az egyes jelent helyszínek atmoszféráját hivatottak megteremteni. Az egykori eleganciát csak néhány, a jelenetek között ki-be hurcolt biedermeier bútordarab őrzi. A minimálnak szánt tér azonban épp eggyel minimálabb a kelleténél: az az érzésünk támad, hogy miközben a díszlettervezők a játszhatóság kedvéért alkalmazkodni igyekeztek a kisebb játéktérhez, addig a rendezés ugyanezt az áldozatot már nem hozta meg. A nyitókép keringőjelenete mintha egy gimnázium pincéjébe száműzött szalagavatóra repítene el minket, ahol a bezsúfolt táncosoknak az egymás megtaposása és a fellökése közötti keskeny középutat kell megtalálniuk.  Ugyanez a probléma köszön vissza a második felvonás dekadensen nagyvonalúnak szánt piknikjelenetében, vagy az ügyetlenkedés miatt különösen groteszkre sikeredett záróképben. Mintha egy másik színpadra rendezték volna a darabot.

Nehéz lenne eldönteni, hogy a szerepek hangsúlyeltolódása az adaptáció ténye vagy az időközben felismert színészi erények miatt vált érzékelhetővé.  Nem vitás például, hogy ez az előadás elsősorban Törőcsik Mariról szól. Szólhatna Gergely Róbertről vagy Nagy-Kálózy Eszterről is, de róluk minden erőlködés ellenére sem tud. Törőcsik madámja az egyetlen, aki érzékelhetővé teszi Sondheim musicaljének kulcsát, a végtelen öniróniát. Miközben Gergely Róbert modoros kispolgárja összehúzott szemöldökkel igyekszik meggyőzni minket sötét gondolatairól, addig Törőcsiknek egyetlen kacér sóhajába kerül ("Liezon"), hogy tolószékes öreglányból néhai vadmacskává változzék.  Hasonlóan izgalmasan indít Szemenyei János Henrikje, ahogyan igyekszik a labilis idegrendszerű értelmiségi és a hősszerelmes között egyensúlyozni, ám az előadás végére mintha a közönséggel együtt fáradna el.  Épp fordítottja Petrát, a szolgálólányt alakító Balogh Annának, akinek második felvonásbeli vérbő dala az est zeneileg legértékelhetőbb pontját jelentette.  Kovács Patrícia elhanyagoltságában romlásnak indult grófnője minden tekintetben az unalomig karikírozott Malcolm gróf (Egyházi Géza) felett áll, ezért kettőjük konfliktusa súlytalan és sokszor érdektelen marad. Ahogyan Ágoston Katalin minden szempontból gyermekesen túlaffektált Anne-je sem tudott különösebb izgalmat csempészni házastársi életének jeleneteibe.

Fábri Péter fordítása a dalbetétek közben válik igazán erőssé. A Broadway-musicalek dallamvilágához képest bátornak és kísérletezőnek tetsző hangzás mellett a gyakran tizennyolcas karikát súroló dalszövegek önmagukban is izgalmas és formabontó kiindulópontját jelenthették volna a rendezésnek. Egyelőre azonban úgy tetszik, az ilyesmire kicsit még várnunk kell.


2011. október 13. 19:00 - Centrál Színház

Egy nyári éj mosolya

Szerző: Hugh Wheeler, Stephen Sondheim

Szereplők:

Madame Armfeldt: Törőcsik Mari 

Desirée Armfeldt: Nagy-Kálózy Eszter 

Fredrik: Gergely Róbert 

Anne Egerman: Ágoston Katalin 

Henrik: Szemenyei János 

Carl-Magnus Malcolm gróf: Egyházi Géza 

Charlotte Malcolm grófné: Kovács Patrícia 

Petra: Balogh Anna 

Fredrika: Patai Anna 

Frid, az inasa: Vári Kovács Péter 

Lindquist úr: Nótás György 

Nordstrom asszony: Balog Tímea 

Anderssen asszony: Bende Zsuzsanna 

Erlanson úr: Csapó József 

Segstrom asszony: Megyesi Schwartz Lúcia 

Zenei munkatárs: Lázár Zsigmond

Dramaturg: Baráthy György

Díszlet: David Farley

Koreográfus: Lynne Page

Rendező: Trevor Nunn

Színpadra állította: Tom Littler

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Balogh Tibor válasza Karsai Györgynek

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének tagja nyílt levélben reagál Karsai György egyetemi tanár, színikritikus hétfőn közzétett írására, amelyben lemond a POSZT Tanácsadó Testületi tagságáról.
Klasszikus

Magyar zeneművészeket díjazott a Kennedy Center

Marton Éva operaénekes, Kurtág György zeneszerző, valamint Fischer Iván és Fischer Ádám karmesterek kapták idén a Kennedy Center Művészeti Arany Medálját.
Klasszikus

Balázs János ingyenes koncertet ad a Zeneakadémia előtt

Balázs János ad ingyenes zongorakoncertet szombaton a romantikus zeneirodalom legismertebb alkotóinak műveiből a Zeneakadémia előtti téren, ahol erre az estére komponált videóinstallációkat is láthatnak az érdeklődők.
Jazz/World

Libabőrösek lettünk Freddie Mercury elveszettnek hitt felvétele hallatán

A Time című dal egyetlen zongorával előadott, elveszettnek hitt változata Time Waits For No One címen jelent meg csütörtökön.
Klasszikus

Alexander Pereira távozik a milánói Scalából

Az osztrák szakembernek már 2014-es érkezése is nagy viharokat kavart, távozásában egy meghiúsult szponzori szerződés játszhatott közre. Guiseppe Sala, Milánó polgármestere és a Scala Alapítvány elnöke közölte kedden az operaház felügyelőtanácsának három órás tanácskozását követően, hogy nem hosszabbítják meg az intendáns szerződését. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

A Champs-Élysées Mozartja – 200 éve született Offenbach

A kánkánok mestere korának szórakoztatóipari nagyvállalkozója volt, aki élete vége felé egy „komoly” operát is írt, a Hoffmann meséit.
Zenés színház wagner

Fischer Ádám: Vállalom a felelősséget a halk énekesekért!

Nem az énekeseknek kevés a hangjuk, Wagnert néha így kell énekelni. Caruso-szindróma és énekbeszéd kapcsán beszélgettünk a Ring-ciklus karmesterével.
Zenés színház soharóza

Lemez készülhet a Soharóza Tabu-előadásából, de a támogatásodra van szükségük

Halas Dóra és Nagy Fruzsina extravagáns projektjei felkavarták a zenés színházi műfaj állóvizét. Szívesen hallgatnánk a Tabu előadásuk dalait, de eddig nem készült róla felvétel. De majd most!
Zenés színház interjú

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Zenés színház operett

Népi tánc színesíti idén a Budavári Palotakoncerteket

Elemi szenvedélyek – ez a címe a Budapesti Palotakoncertek idei gálaműsorának, amelyet a budai vár Oroszlános udvarában rendeznek augusztus 2-án és 3-án.