Zenés színház

Vida Péter: "Felfigyeltek a hangomra"

2012.01.06. 09:28
Ajánlom
Főiskolai osztályáról sokan azt hitték, hogy zenés osztály, pedig prózai színészként énekelték a Sztárcsinálókat. Vida Péter ma már inkább zenés-táncos szerepeket játszik. Januárban ő Frosch, A Denevér részeges fegyőre. Prózai szerep Strauss operettjében – az Operaházban.

- Az utóbbi időben úgy alakult, hogy híres Latabár-szerepeket kaptam. Miskolcon az Egy bolond százat csinál című előadásban a dupla szerepet, a főpincért meg a grófot játszom. Tavaly megcsináltuk Győrben az Állami Áruházat, ahol Dánielt, a női konfekció vezetőjét adtam, amit szintén mindenki Latabár Kálmánhoz köt és itt van még Frosch A denevérből.

- Pedig a hangod sokkal jobban hasonlít Kabos Gyuláéhoz.

- Tényleg? Ha motyorászok és hadarok, akkor talán... Mondták már, de hasonlítottak már Rátonyihoz meg Feleki Kamillhoz, akik azért nem kutyaütő senkik voltak, hanem etalonok! Molnár Gál Péter írta egy kritikájában, hogy nem is láthattam azokat az elődöket, akiket az alakításom eszébe jutatott. Arra törekszem, hogy legyen különbség a szerepeim között, hogy Georges-ként az Őrült nők ketrecében, vagy a Hotel Mentholban Bringaként, vagy a Csárdáskirálynőben Bóniként ne legyek ugyanolyan. Szeretném egy prózai színész igényességével játszani a táncoskomikus szerepeket. Miközben remélem, egyre "vidásabb" vagyok. Nem tudom meghatározni, hogy mit jelent ez, egyelőre csak tapogatózom. A saját attribútumaimmal szeretnék hatni.

- De amikor tapogatózol, keresel egy hangot egy szerephez, akkor ezektől az elődöktől veszel át valamit?

- Nem. Ha készülök valamire és tudom, hogy van egy celluloid által megőrzött változat, akkor direkt nem nézem meg, hogy ne befolyásoljon. Utána, amikor már megvolt a premier, akkor természetesen igen.

- Akkor már nem "árt"?

- Nem. Előtte csak a korábbi szövegkönyvet szoktam átnézni, nehogy óhatatlanul olyat mondjak, ami valakihez már köthető. Maradtak fenn olyan szövegpéldányok, amiben csak annyi olvasható, hogy "Itt bejön Latabár, hét percig vicceseket mond és utána indulunk". Nem szeretném, hogy akaratomon kívül olyat mondjak, amit más Frosch már előttem - Suka Sándor vagy Koltai Róbert - elmondott. A saját fejemből pattanjon ki a szöveg! Valaki egyszer gratulált, hogy milyen jó a dramaturg, milyen remek mondatokat adott a számba. Sokan még azt sem tudják, hogy a saját szellemi termékem, ami elhangzik! A fene tudja egyébként, hogy Frosch, a szerep maga jó-e. Lehet, hogy ők, az elődök tálalták már nekünk úgy, hogy azóta azt gondoljuk, bárcsak egyszer eljátszhatnám! Először 1996-ban voltam a részeges fegyőr, abból a miskolci előadásból egy-két mondatot vettem ár, mert amikor Szinetár Miklós 2006-ban felkért Frosch szerepére, szabad kezet kaptam. Most például kitalálták, hogy a nézőtérről kell bejönnöm...

- Meg is szólítod a nézőket?

- Meg is énekeltetem őket! Ráadásul, ha nem sikerül az átdíszítés, tehát nem megy fel a függöny, akkor muszáj tovább beszélni!

- Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál, hogy nem vagy egy bonviván alkat...

- Igen, kicsi vagyok, gumiarcú és hízásra hajlamos. És tudom, nem tudok énekelni. Azt szoktam mondani, hogy felfigyeltek az Operában a hangomra, azért kaptam prózai szerepet. Mert akik tényleg tudnak énekelni, azok itt játszanak az Operaházban, és nagyszerű dolog, hogy mellettük én vicceseket mondhatok. A már emlegetett Latabár hányszor ritmikus prózázik! A nagy elődök, akikről beszéltünk már, az alakítás komplexitásán belül, ha kell, dalra is fakadnak. Ez érvényes rám is. Korábban ugyanannyi prózai és zenés szerepet játszottam, az arány az utóbbi időben fordult meg, de egyáltalán nem bánom. Azt viszont nem tudom, hogy én mentem-e ebbe az irányba vagy vittek. 

- Amiről most beszélsz, az a pálya indulása, alakulása, de amikor színész akartál lenni, akkor is tudatában voltál, hogy táncoskomikus alkat vagy?

- Bohóc akartam lenni. Amikor az alkatot említettem, nem csak a fizikai alkatra gondoltam. Én nagyon szeretek nevetni és megnevettetni másokat. Gyerekként hallgattam a Rádiókabarét, akkor ment a tévében a Telepódium, az Idesüss. Nekem tetszett, hogy bolondoznak és nagyon szerettem volna ezt csinálni, mert milyen jó, ha engem néznek. Aztán ez átfordult, ma már azt szeretném, hogy annak legyen jó, aki néz. Persze én se haljak bele! Szóval, bohóc akartam lenni. Keserű tapasztalat volt egy színjátszó táborban, amikor bohóctréfákat kellett csinálnunk. Rettentő nehezen ment és izzadságszagú volt. Hogy abban mennyi munka van! A színpadi lazaság mögött mindig rengeteg munka van.

- Azért abban a mondatodban, hogy "egy prózai színész igényességével" akarod megformálni a szerepet, mégis volt valami látens értékítélet. Vagy félreértettem?

- Nem volt értékítélet. Az Operaházból már többekkel játszottam más színházaknál: Kolonits Klárával a Marica grófnőben, Váradi Zitával a Lili bárónőben, Nyári Zoltánnal a Csárdáskirálynőben. Kolonits Klári mindig azt mondta, hogy segítsek neki a prózában. Nekem a beszéd a természetes közeg, aztán jön egy ingoványosabb terep, amikor énekelni kell, de náluk ez pont fordítva van. Ők a zenéből közelítenek a próza megfejtéséhez, náluk első a dallam, én pedig a dalszövegből indulok ki. Erre vonatkozott ez a mondat.

- Az operett egyébként megengedi a kísérletezést? Mennyire rugalmas műfaj? Meddig lehet elmenni?

- A színház szerintem mindig egy gúzsba kötött repülés, mert szabályok nélkül nem lehet játszani. Szerintem az operett operett legyen, mert egy színház - különösen vidéken - azért vesz elő operettet, mert azt akar játszani. Amikor Mohácsi János megrendezte először a Csárdáskirálynőt, a végletekig feszítette ugyan a műfaji kereteket, de megmaradt a korszakban. Amikor egy előadásra készülök, mindig utánajárok egy ötletnek, hogy a szófordulat, a vicc elhangozhatott-e az adott korban. Attól még, játékban lehet és kell modernnek lenni. Próbálom a jelent és a múltat összekötni - ezt a műfajt nagyon frissen művelni a hagyományos keretek tiszteletben tartásával.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Könyv

Az író, akinél Vámos Miklós sem jön rá a fordulatokra

Ezúttal a méltatlanul előítéletesen kezelt orosz irodalom egy képviselőjét ajánlja Vámos Miklós, aki e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház kult50

Szerepek csöndjében – Horváth Margit a Kult50-ben

Mindenki csak Huginak becézi. Anyaszínházának tartja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, de saját bőrén tapasztalta meg, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában.
Zenés színház hír

Bozsik Yvette Tündérkertet varázsol az Operett színpadára

„Az Operettszínház újabb ünnepre készül” – mondta Kiss-B. Atilla főigazgató a Marica grófnő közelgő bemutatója kapcsán. Az október 23-tól látható operettet 96 évvel ezelőtt, szinte napra pontosan ekkor mutatták be a Király Színházban, most pedig az új előadás szólistái, valamint Bozsik Yvette koreográfus-rendező, Berzsenyi Krisztina jelmeztervező és Cziegler Balázs díszlettervező idézték meg Kálmán Imre klasszikusát.
Zenés színház kult50

Játszótárs mindenek felett – Wunderlich József a Kult50-ben

Érzékeny színpadi jelenléte és nagyfokú technikai tudása révén mindössze néhány év alatt meghatározó tagjává vált Wunderlich József a Vígszínház társulatának, ahol a nagyoktól tanulhat, a korosztályába tartozókkal pedig kísérletezve dolgozhat együtt, ami örömmel tölti el.
Zenés színház magazin

50 éve csendült fel először a Getsemane a Broadwayn

Andrew Lloyd Webber kultikus rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár 1970-ben indult el hódító útjára. A mű, melynek szövegét Tim Rice írta, először albumként jelent meg, majd egy évvel később debütált a Broadwayn. Érdekessége, hogy prózai dialógusok nélkül meséli el Jézus életének utolsó hetét, megmutatva többek között Mária Magdolna és Júdás szemszögét is.
Zenés színház ajánló

Rockoperából szimfonikus opera lett az István, a király

Gyöngyösi Levente szimfonikus hangszerelésében, operaénekesek előadásában mutatja be Szörényi Levente és Bródy János csaknem 40 éve töretlen népszerűségű rockoperáját a Magyar Állami Operaház.