Zenés színház

Vidám temetés

2014.09.14. 10:55
Ajánlom
"Csupa frissesség, telve a legfinomabb szellemességekkel, a keresettség legcsekélyebb nyoma nélkül. Nem viccel mindenáron, de árasztja a legmosolyogtatóbb humort, ha meg karikatúrát fest, ellenállhatatlanul megkacagtat." Ennél szebb bókokat kevés magyar opera kapott premierajándékként. OPERA MAGAZIN

Márpedig ha A tenor operaházi ősbemutatója, vagyis az 1929. február 9-e környékén megjelent sajtót átnézzük, meglepve tapasztaljuk, hogy a zenei szakírók - a Magyarság című lap szerzőjének fent idézett mondataihoz hasonlóan - szinte kizárólag szuperlatívuszokban szóltak Dohnányi Ernő operájáról, melynek eredetileg német nyelvű librettóját Góth Ernő Berlinbe szakadt, kiváló magyar újságíró jegyezte. „A tenor (...) nemcsak a zenetörténeti adatok számát fogja gyarapítani. Ennek a dalműnek nemcsak a szakmabeliek fognak tapsolni, hanem a közönség is" - olvassuk a Kurír február 10-i számában. A Pesti Napló ugyanekkor ezt írja: „A tenor Dohnányi nemes, fennkölt tradíciókat leszűrő zeneszerzői kultúrájának kétségkívül legszebb színpadi diadala."

Nem az lep meg persze, hogy a kritikusok majdnem mindennel elégedettek voltak, hanem inkább az, hogy akkor a három felvonásos vígopera miért nem vált mégsem a hazai dalszínházak repertoárjának részévé? Az Erkel Színház szeptemberi első premierjének rendezője, Almási-Tóth András szerint éppen azért kérte fel Ókovács Szilveszter az elfeledett Dohnányi-mű színrevitelére, mert a régi legendás siker kíváncsivá tette a főigazgatót: vajon mi és hogyan tud ma működni az egykor kirobbanó lelkesedéssel fogadott műből? A történet egy különös egybeesés miatt lesz kerek: Almási-Tóth évekkel korábban már rábukkant A tenorra, amikor kamara jellegű darabokat válogatott, melyeket a növendékek vizsgaelőadásként mutathatnának be a Zeneakadémia kistermében.

A darabban tehát már akkor fantáziát látott, mondja, elsősorban azért, mert a komponista különböző stílusú zenei allúziókat, melódiákat helyez egymás mellé úgy, hogy azok végül egységes szövetté állnak össze. Van itt németes, keringős zene, de találunk idézetet A bűvös vadászból, érződik az operán Wagner és Richard Strauss hatása, a zárójelenetben meg éppenséggel egy Mendelssohn-dal csendül fel.  (Ez utóbbi egyébként a mű süllyesztőbe kerülésének egyik oka volt: a nácik a harmincas évek végén a Németországban igencsak népszerű operát betiltották, hiszen Dohnányi nem volt hajlandó lecserélni a „Wer hat dich, du schöner Wald" kezdetű dalt.)

A kritikák annak idején nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel: soha nem fárasztó vagy unalmas, bő leleményű, hatásos, előkelő invenciójú, csiszolt kultúrájú műként emlékeznek meg az operáról. „Tény, hogy rengeteg helyről összeszedett zenei anyag bukkan fel A tenorban, ám ezeket Dohnányi úgy rendezi össze, hogy a darabnak egészen különleges világa születik: ebben a zenében csak úgy pezseg az élet, tele van váratlansággal és meglepetéssel" - mondja a rendező.

Pezsgő életről beszélni egy olyan opera esetében, amelynek a cselekményét egy haláleset indítja el, legalábbis meglepő. Az énekes kvartett tenorja ugyanis váratlanul elhunyt, gondoskodni kell hát a pótlásáról. A merész ötletek akár jól is elsülhetnek: némi tanakodás után Schippel fuvolás neve mellett voksol a trióvá karcsúsodott együttes. Azonban a fuvolással van egy kis gond: a kórust alkotó finnyás német polgárok szerint Schippel az alapvető udvariassági szabályokat is képtelen betartani, ezért aztán nem fűlik ahhoz a foguk, hogy egy lapon említődjön a nevük az övével. Azonban szükség törvényt bont, sőt a későbbiekben szerelmi bonyodalom és lovagias párbaj is zajlik a színpadon. A Budapesti Hírlap egykori ítészét egyetértően idézzük: „Nem szabályszerű, lekerekített történet, hanem epizód egy múlt századvégi német kisváros néhány alakjának az életéből."

De ha térben és időben ennyire távol fekszik tőlünk A tenor cselekménye, akkor vajon mi dolgunk ma vele? A rendező elárulja: az új előadás szétfeszíti majd a darab realista kereteit, maga mögött hagyja a német miliőt, hogy az egész cselekményt inkább a szürrealitás irányába lökhesse. Mindebben kulcsszerep jut a tervezőknek: Rózsa István díszlete épp úgy megváltozik, hogy új arcát mutassa a nézőknek, mint ahogy Lisztopád Krisztina jelmezei is meglepő átalakuláson esnek majd át.

A rendező szerint ugyanis az operában fontos átváltozások zajlanak le, még ha első pillantásra ez nem is feltétlenül tudatosul a nézőben. „A darab végére itt minden szereplő a birtokába jut olyan tapasztalatoknak az életről, amelyeket korábban még csak nem is sejtett. A felszínes, mesterkélt közegből eljutunk egy olyan területre, ahol muszáj választ találni az élet nagy kérdéseire, ahol színt kell vallani a szenvedélyekről és a mulandóságról."

Vitán felül komoly üzenet, ám a rendező garantálja, hogy senki sem fog búskomoran távozni a vígopera új bemutatójáról. Dohnányi Ernő egy másik művéhez, a Változatok egy gyermekdalra címűhöz írott mottóját-ajánlóját ez esetben is bátran elővehetjük és alkalmazhatjuk: „A humor barátjának örömére, mások bosszúságára."

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Zenés színház opera

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Zenés színház operaház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Zenés színház interjú

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.
Zenés színház veszprémfest

José Cura: „A művészetben nincs helye a skatulyáknak”

José Cura az olasz operairodalom slágereivel és a West Side Story fináléjával tér vissza a VeszprémFestre. Ebből az alkalomból adott interjút a Fideliónak a sokoldalú művész, aki éppen Nabuccót rendez Prágában.