Zenés színház

Violetta és Don Carlos bőrében

2017.06.21. 14:12
Ajánlom
Biztosan önökkel is meg szokott történni, hogy olyan sokszor találkoznak egy programajánlóval vagy hirdetéssel, hogy tekintetük egy idő után észrevétlenül átsiklik az információn. A Bartók Plusz ingyenes kísérőrendezvényei közt is van néhány, amit minden nap ajánl a programfüzet, s paradox módon éppen ezért történhet meg, hogy kihagyjuk. Pedig nem érdemes!

Ilyen állandó program például a Simándy József-emlékkiállítás, vagy Weszely Ernő harmonikaművész koncertje a Déryné-kertben, ahol a fellépők és a szervezők minden nap éjszakába nyúlóan lazítanak jól ismert jazz-számokra, sanzonokra, slágerekre. És ilyen az opera élményfotó is a Széchenyi utca 30. szám alatt. Tegnap elandalogtam a helyszínre, ahol a látogatók a színház jelmezit ölthetik magukra, az annak megfelelő stílusban berendezett térben pedig  meg is örökítik az átváltozást. Természetesen kipróbáltam én is, íme a végeredmény:

opera élményfotó

opera élményfotó (Fotó/Forrás: Varga-Andrási Gábor / Bartók Plusz Operafesztivál)

Aki tehát szeretne néhány percre Violetta, Tosca, Don Carlos, vagy akár a Székely fonó leányának és legényének bőrébe bújni, feltétlenül térjen be ide!

Ötkor térzene a Classic Brass Quintettel, majd irány a Szent István tér. Hétfőn ülőhely nem volt, tegnap – kis túlzással – állóhely sem, pedig a nap igen meleg szeretettel tűzött ránk. A szabadtéri színpadon a Budapest Gold Stars: „klasszik-dzsessz-rock koncert alfától az Omegáig”. Ez az egészen új formáció kétség kívül méltó a nevéhez, hiszen három Kossuth-díjas billentyűs-zongorista, Benkő László, Szakcsi Lakatos Béla és Jávori Ferenc Fegya, illetve a költőénekes Müller Péter Sziámi alkotja. A műsoron pedig – minden. Csak a zárószámban volt jazz, musical, klezmer, egy kis Beethoven, sőt magyar népdal is. Éppen azon elmélkedtem, hogy a könnyűzene még mindig nagyságrendekkel több embert vonz a klasszikusnál, amikor megszólalt egy Bartók-darab két szintetizátoron és egy zongorán.

Micsoda rocker volt ez a Bartók a maga idejében!

És a tegnapi koncerten semmivel sem volt kisebb sikere az Omega-számokénál.

Ezután újabb szabadtéri koncert a Budapest Jazz Orchestrával és Náray Erikával, a száz éve született Ella Fitzgerald emlékére. A tömeg maradt, nekem – bár szívem szakadt meg –, hamarosan mennem kellett. Mielőtt elkezdenének sajnálni, hozzáteszem, hogy az I Musici di Roma koncertjére siettem a Nyári Színházba. A teltház szót nem lehet fokozni, pedig most szívesen megtenném, hiszen a hatalmas érdeklődésre való tekintettel a nézőtérre még pótsorok is kerültek. Az idén 65 éves I Musici a legrégebb óta működő kamarazenekar Európában. Számos elismert zeneszerző írt már nekik darabot, köztük Nino Rota is. Az ő vonószenekari versenyművével nyitották a műsort, melynek első felében olasz szerzők műveit, második részében pedig népszerű táncokat hallhattunk. A magyar közönségnek Brahms 1. és 5. magyar táncával és Bartók Román népi táncaival kedveskedtek. Utóbbi mű – legalábbis a hazai közönség számára – ritkán hallható értelmezésben, a paraszti zene egyszerűségét nélkülöző előadásban szólalt meg. Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy a zenekar a giccs felé hajló túlzásba esett volna.

Galéria a  5. nap eseményeiről:

A véletlen úgy hozta, hogy a koncerten olasz vendégek között ültem. Lehet, hogy a szünetben megfogadták Bősze Ádám műsorvezető zenetörténetileg megalapozott tanácsát, miszerint a tánctételek sokkal élvezhetőbbek egy pohár bor elfogyasztása után, (bár gyanítom, hogy nem ez a valódi ok,) mindenesetre: a slágerdarabokat végig intenzív kéz- és fejmozdulatokkal, időnként dúdolással kísérték. Az első sokk után visszagondoltam egy római Nabucco-előadásra, ahol a közönség a fellépőkkel együtt énekelte Szabadságkórust – kérem szépen, így is lehet koncertet hallgatni.

A magyar közönségre vonatkozóan is tettem pár megfigyelést, például: a miskolciak nem köhögnek!

A fővárosi hagyományokhoz szokva egészen furcsa volt, hogy a tételek között nem egy tüdőszanatóriumban éreztem magam.

Illetve: a magyarok imádnak tapsolni. Szerencsére az I Musici koncertjén adózhattunk eme szenvedélyünknek, hiszen Bősze Ádám diszkréten megsúgta, hogy a zenekar három ráadással készült. Bíztam a publikum humorérzékében, és nem hiába. A tapsot az utolsó ráadásszám, egy Vivaldi-allegro után sem hagytuk abba. Megilletődött arcok a színpadon, tanakodás, kottacsere jobbra-balra, majd frappáns visszavágásként megkaptuk a negyediket is: egy újabb Vivaldi-allegrót. Igencsak jó hangulatban ért véget tehát ez a koncert is, ami számomra sajnos az utolsó volt az idei Bartók Plusz Operafesztiválon. Holnaptól Merényi Péter élménybeszámolóit olvashatják, én pedig már most alig várom, hogy jövőre újra itt lehessek ezen a fergeteges fesztiválon.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Bordás Barbara: A nők ma bármire képesek!

Mozart-operával folytatódik a Figaro-történet Szentendrén. Susanne szerepében Bordás Barbara lép színpadra, aki beszélgetésünk során elmondta, hogy sosem gondolta volna, hogy ilyen fontos és hosszú szerepben debütálhat operaszínpadon.
Zenés színház interjú

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”

A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.