Zenés színház

Violinkulcs a rejtélyhez

2008.03.31. 00:00
Ajánlom
Veszedelmesen kezdődik az Operettszínház Abigél-előadása. Egy feldúlt apáca rángatja az ajtót, s dalban kulcsért rikoltoz. Kisvártatva fegyveresek kísérnek be a színre egy zömök férfit, aki énekel az apácának. Mindjárt egy csinos táncesten termünk, kapkodva immár a fejünket. Az első jelenetek avval fenyegetnek, hogy fontos drámai eseményekről maradtunk le, illetve a jegyszedők elmulasztottak a belépőjegyen kívül írásos igazolást is kérni arról, hogy olvastuk vagy láttuk Szabó Magda Abigéljét.

Vágó Zsuzsi és Udvaros Dorottya

Túljutván az első, durván összeflesbekelt jeleneteken, a játék lehiggad, s kezdő nyugvópontra vagy nyugvó kezdőpontra ér. Vitay Georginát édesapja Árkodra viszi és ott szigorú intézetbe adja. Ez az első prózai jelenet. (Elképzelni is aggasztó, mi lenne, ha Balikó Tamásnak végig énekelnie kellene Torma Gedeon iskolaigazgató szerepét!) Innentől sínre kerül a történet, s jószerével minden állomásnál tehetünk kedvező megállapításokat. A legátfogóbb úgy szól, hogy Szabó Magda nem tévedett, amikor rábízta kedves Abigéljét Somogyi Szilárdra. Az írónő bizalmát elnyert fiatalember ügyes kézzel szerkesztette színpadra a művet, amely egyfelől izgalmas dráma sötét történelmi háttérrel, másfelől pedig igazi „csíkos könyv” – tanulságos leányregény, jóllehet bakfis hősnője voltaképp ellenáll a nevelő-érlelő hatásoknak, hiszen a végén pont ugyanolyan hiszékeny gyerek, mint az elején.

Somogyi mint librettista jó lehetőségeket teremtett Kocsák Tibornak arra, hogy a komponista a maga intelligens zenei világának néhány színét megmutassa. (A stiláris változatosságra igyekszik módot adni például a Mimó néni zenés-táncos zsúrja, vagy a Matula intézeti franciaóra, tornaóra és énekóra lázas kavalkádja.) Majd a színpadra alkalmazó meg is rendezte a darabot, a mindent átadni akarás rokonszenves ambíciójával, már-már a nézőt is kimerítő vehemenciával. Még a bátorságát is felemlíthetjük annak kapcsán, ahogy megpróbálta ízléssel és érzékkel odafesteni a cselekmény mögé a világháborús színteret. (Viszonylag ritkán fordul elő a Budapesti Operettszínház musical-előadásaiban, hogy a Kerényi-produkciók módfelett kultivált reflektorai nem fehér inges bonvivánon vagy egymást ölelő szerelmeseken pásztáznak, hanem egy koncentrációs tábori borongós élőképet tesznek láthatóvá.)

Az Abigél nem egyszerű eset, tekintettel a zenés műfaj korlátaira. Hiszen a legszerteágazóbb jelenetek megelevenítéséhez is meghatározott számú ütem és hangjegy áll rendelkezésre. Előnyös a muzsika minden olyan helyzetben, amikor a szereplők érzelmeivel, belső vívódásaival ismerkedünk. De hátrány például akkor, amikor egy jókedvtől bugyborékoló leányosztály és egy beletörődő leltárjegyzék csoportos házasságkötésén kell végigszaladunk néhány strófa alatt.


Udvaros Dorottya és Csonka András

Lányregényhez illő naivitással feltételezzük, hogy Somogyi Szilárd rendezőnek a szereplőkkel lehetett a legkönnyebb dolga. Az Operettszínházban rendelkezésre áll, akár több szereposztásban is, az a gárda, amelynek nem okoz gondot az Abigél főbb szólamainak meggyőző eléneklése, s szerencsés esetben alkati megfelelések, illetve színészi energiák növesztik alakítássá a fellépők szakszerű munkáját. Gina szerepében Vágó Zsuzsi telitalálat. Kicsi, pisze, dacos, és legalább akkora erővel játszik, mint amekkorával énekel. Földes Tamás Vitayja kívülről talán nem egészen tábornok, de belülről, a gerincoszlopa és a lelke fegyelmezettsége felől kétségkívül az. Kuncz Feriként Mészáros Árpád Zsolt kedves Jávor-bajuszkával végzi szolgálatait és domborítja a szükséges pózokat. A kissé talán egybemosódó matulás lányseregletből Szendy Szilvi a hetyke bájával, Peller Anna pedig egy-egy szép, bánatos sóhajjal tűnik ki. Csonka András Kőnig tanár urában jószerével csak az öregítés kifogásolható: őszülést tettető hajával úgy fest a színész, mintha molyok harapdálták volna a fejét. Balikó Tamás kiabálás nélkül is igen tekintélyes Torma Gedeon volna. Nádasi Veronika a dús hangjával, áradó éneklésével hívja fel a figyelmet Zsuzsanna nővérre. Végül, de első sorban ott pompázik a színen Udvaros Dorottya, aki különösen a konspirációs Gedeon-naphoz illesztett parádés magánszámával arat megérdemelt sikert.

Vágyakoztatóan szépek Velich Rita jelmezei, s variábilis díszletként kitűnően működnek a Túri Erzsébet tervezte áttört, zöldes fémfalak és átlátszó építmények. Utóirat gyanánt még egy kósza gondolat: kedves lett volna, ha az antik Abigél-szobor Szabó Magda arcát idézi. Vagy Ruttkai Éváét. Végső soron Garas Dezsőét.

(2008. március 26. - Thália Színház, 19:00 - Kocsák Tibor-Somogyi Szilárd-Miklós Tibor: Abigél (Szabó Magda azonos című regénye nyomán); főbb szerepekben: Vágó Zsuzsi, Földes Tamás, Udvaros Dorottya, Balikó Tamás, Csonka András, Nádasi Veronika, Homonnay Zsolt, Peller Anna, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Náray Erika, Felföldi Anikó, Nagy Anikó, Kovács Zsuzsa, Papadimithriu Athina, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Arányi Adrienn; km.: a Budapesti Operettszínház musicalegyüttese, zenekara és a Petőfi Musical Stúdió növendékei; rend.: Somogyi Szilárd; dramaturg: Kerényi M.G.;vez.: Silló István; karig.: Kéringer László; díszlet: Túri Erzsébet; jelmez: Velich Rita; kor.: Lőcsei Jenő)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.
Zenés színház interjú

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.