Önmagukat kereső emberek, akik az éjszakában bolyonganak, ám a tiltott gyümölcs íze végzetesnek bizonyul számukra. Claus Guth lélektani eredetű tragédiák iránt különösen fogékony Don Giovanni-rendezése, amelyet 2024-ben vett át a Magyar Állami Operaház, két év után is nagyon erős produkció – még ha a koncepció egy-két zenei vagy karaktervonásra nem is illeszkedik tökéletesen. Az újranézést azonban az idei évadban a produkció sok új beállója is indokolttá tette.
Elsőként mindjárt a karmester, Hontvári Gábor személye jelentett újdonságot. A fiatal dirigensről lépten-nyomon lelkendező szavakat hallani, miközben a hazai közönség még csak most kezdi megismerni. Egy teljes opera-előadás alapján is azt mondhatjuk, hogy
nem csupán precízen fogta össze a produkció egészét, a színpad és a zenekari árok művészeit, de hatalmas energiával és gazdag hangzással szólaltatta meg a darabot.
A Don Giovanni vesztére törő trió minden tagja új beálló volt: a Donna Annát éneklő Sáfár Orsolya a nyitójelenetben még nem volt teljesen meggyőző, vokális produkciója az első áriájában csúcsosodott ki. Horváth István a tőle megszokott hangi rugalmassággal fölényesen győzte Don Ottavio szólamát, külön öröm, hogy a Dalla sua pace ária frázisait nem kellett levegővétellel megtörnie.
Sáfár Orsolya (Donna Anna) és Horváth István (Don Ottavio) (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
A közönség nagy kedvence volt a Donna Elviraként színre lépő Celeng Mária, aki külföldi munkái miatt szintén kiesett valamennyire a hazai zenekedvelők figyelméből, ám ezúttal szopránjának elementáris ereje lehengerlő hatást tett.
Ez a drámai intenzitású hang valódi főszereplővé tette Don Giovanni elhagyott kedvesét, akinek szélsőséges érzelmei, vívódásai közvetlenül szólították meg a hallgatóságot.
A Kormányzó szerepében Rácz István volt hallható, akinek különlegesen sötét basszusa jól illett a túlvilági figurához, és megjelenése is fokozta az ebben a produkcióban sírásóként megjelenő férfi misztikumát.
A két évvel ezelőtti szereposztás énekesei továbbra is a produkció biztos pontjait jelentették, legyen szó akár a címszerepben Szemerédy Károly stabil baritonjáról és egyszerre vonzó és taszító nőcsábászáról vagy a folyton betépett, de jó szándékú szolgájáról, Cser Krisztián megformálásában. A házasulandó fiatal pár, Zerlina és Masetto szerepében Brindás Boglárka érezhetően még teltebb, gazdagabb hangot mutatott meg, mint két éve, míg Pataki Bence egy kevésbé könnyed indítás után korrektül alakította a figurát. Az előadás egészének dinamikájában jól összeillettek a régi és új szereplők, sikerült megőrizni a részletgazdag produkció minden fontos elemét. Újfent árnyaltan végigkövethettük, hogy a szélsőséges emberi energiák hogyan pusztítanak el mindenkit, beleértve azt is, aki birtokolja őket.
Mozart: Don Giovanni
május 12. Magyar Állami Operaház
Karmester: Hontvári Gábor
Rendező: Claus Guth
Szereplők: Szemerédy Károly (Don Giovanni), Cser Krisztián (Leporello), Sáfár Orsolya (Donna Anna), Horváth István (Don Ottavio), Celeng Mária (Donna Elvira), Brindás Boglárka (Zerlina), Pataki Bence (Masetto), Rácz István (Kormányzó)
Fejléckép: Celeng Mária (Donna Elvira) és Leporello (Cser Krisztián) (fotó/forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
