Az élő tévéközvetítés célja – amelyet Magyarországon is foghattak a csatornák előfizetői –, hogy Violetta Valery (Eva Mei) és Alfredo Germont (Vittorio Grigolo) tragikus szerelmi történetét a fiatalabb nézők számára is közel hozzák. A történet a különös helyszínhez igazodott: Violetta és Alfredo egy sör mellett szerettek egymásba az állomás csarnokában, rövid boldogságukat egy pályaudvari presszóban ünnepelték, a szerelmesek drámai vitája pedig az állomás központi termében zajlott. A zürichi operaház zenekara külön emelvényen játszott a nagycsarnokban Paolo Carignani karmesteri pálcája alatt, a hangokat elektronikusan közvetítették az énekesekhez.

A cselekmény a hatalmas pályaudvar tereiben zajlott, így emberek százai lehettek részesei az előadásnak. De ami az előnye, az a hátránya is a produkciónak, ugyanis csak a tv-nézők láthatták a teljes előadást, és a hangminőség sem volt makulátlan. Ennek ellnére a vonatra várakozók élvezték a produkciót vagy inkább annak részleteit. A zürichi előadás része annak az egyre inkább megfigyelhető törekvésnek, hogy az operát ne csupán közvetítsék valamelyik híres színpadról, hanem tévés műfajjá változtassák, és ezzel szélesebb közönség számára tegyék hozzáférhetővé.