„Wagner bölcsebb volt, mint gondolnánk”

- A Budapesti Wagner-napokon három évvel ezelőtt, Wagner születésének 200. évfordulója alkalmából mutatták be A nürnbergi mesterdalnokokat, az idei évben újra színpadra kerülő előadással pedig a fesztivál tízéves működését ünnepelhetjük. Van összefüggés?

- Gesztus értékű, hogy így alakult, de valójában annak, hogy mit mikor játszunk, inkább nagyon erős gyakorlati funkciója van. Sok mindent össze kell egyeztetni, nem lehet például egymás mellett a Mesterdalnokok és a Hollandi, a kórusnak megterhelő lenne, ugyanígy kérdés, hogy milyen főszereplőket tudunk az adott évre lekötni, hogy a zenekar mennyire bírja majd a terhelést és számításba kell venni azt is, hogy meddig pihentethetünk egy rendezést.

Fischer Ádám

- Az elmúlt időszakban évről évre vezényelte Wagner-operáit. Milyen mértékben változnak az elképzelései egy-egy darabbal kapcsolatban?

- Karmesterként a zenei elképzelésem változik, de nem tudom, hogy a közönség észlel-e ebből valamit, és valójában nem is kell, hogy ez kivetüljön. Szeretném ugyanakkor kamatoztatni és kihasználni azt a tapasztalatot, amit a tíz Wagner-opera végigvezénylése jelent. Az évek során természetes, hogy új ötleteket és inspirációkat kaptam, nem beszélve arról, hogy az életem

Fischer Ádám (Fotó/Forrás: Attila Nagy / Müpa)

folyamán a hozzáállásom is változik bizonyos dolgokhoz. Az ember fiatalon egyértelműbbnek látja a negatív figurákat, később pedig rájön, hogy Wagner nagyon bölcsen dolgozta ki a karaktereit. A Mesterdalnokokra is igaz, hogy másképp fogom vezényelni, mint három éve. Korábban azt hangsúlyoztuk ki, hogy Wagner annyira meg volt sértődve korabeli kritikusára, egy bizonyos Eduard Hanslickra, hogy írt egy operát csak azért, hogy az ítészt kifigurázza és bosszút álljon. A kritikus egyébként, azt hiszen, nagyon örül az ilyesminek. (Nevet. – a szerk.) Idén Hans Sachs és Éva rejtett viszonya inkább foglalkoztat, észrevettem olyan tényezőket, amiket eddig nem. Sachs reméli, hogy Éva titkon az övé lesz, és a csalódást, amit a harmadik felvonásban átél, most sokkal intenzívebbnek érzem.

- Wagner zenedrámái közül, már csak a hosszúságát tekintve is, egyetlen vígoperája az, ami a legjobban igénybe veszi az énekeseket és a zenekart. A karmester számára is ez a legmegterhelőbb?

- Nehéz erre válaszolni, mert sok minden függ attól, hogy mennyire ismerem a szereposztást és hányszor vezényeltem a darabot. A Siegfried első felvonása például a legnehezebb felvonásként van számon tartva.

Én nem hiszek a technikai nehézségekben, mert nekünk, zenészeknek az a feladatunk, hogy ezeket megoldjuk. Az, hogy együtt tartsam a színpadot és a zenekart alapfeltétel, és ha érzem az énekesek speciális ritmusát, akkor ez nem is jelent nehézséget.

A Mesterdalnokok utolsó felvonása is az egyik legkarmestertpróbálóbb feladat, mégpedig azért, mert nagyon hosszú. (Nevet. – a szerk.)

Lehet mondani, hogy A Rajna kincse a maga két és fél órájával hosszabb, de ebben az esetben már túl kell lennünk az első két felvonáson. A híres verekedési jelenet pedig csak tovább nehezíti a dolgot. Igaz tehát, hogy ennél az operánál kell nekem is a leginkább figyelnem arra, hogy jól osszam be az energiáimat.

Fischer Ádám (Fotó/Forrás: Müpa)

- Az egy évtizede működő Wagner-napok létjogosultsága már nem kérdés, de mi biztosíthatja a jövőt?

- Ezt nem csak tőlem kell megkérdezni, mert ha a Wagner-napokat úgy szeretnénk továbbvinni, hogy az a fesztivál stílusához és hírnevéhez méltó legyen, akkor azt mindenkinek akarnia kell. Itt nem csak a pénzre gondolok, hanem arra is, hogy ez egy nagyon komoly próbafolyamatot igényel, mert egy Wagner-operát nem lehet úgy próbálni mint egy átlagos szimfóniát.

A Rádiózenekarral és a Rádiókórussal már kialakítottunk egy gyakorlatot, ami a bayreuthihoz hasonló,

de ez akkor azt jelenti, hogy május-júniusban kizárólag rólunk és a Wagner-próbákról kell szólnia a Müpának. Nemzetközi probléma, hogy egy gazdasági igazgatót csak az előadás érdekel, a próbafolyamat csupán zavaró tényező. Én jobban akarom csinálni, és építeni szeretnék azokra a tapasztalatokra, amiket az elmúlt tíz év alatt szereztünk, mert még nagyon sok új dolgot lehetne létrehozni.

bo1

 „Megbuktam latinból”

A nürnbergi mesterdalnokok című előadásban az a dán bariton, Bo Skovhus, alakítja majd a valós személyről mintázott Beckmesser szerepét, aki ha minden igaz, egyre több időt fog lánya miatt Budapesten tölteni.

- Azt az igényt fogalmazta meg, miszerint szükség van az új karmesterekre.

- Ezt a kijelentésemet nagyon félreértették, és fontos is, hogy tisztázzunk. Nem arról van szó, hogy egyre kevésbe érdekel a Wagner-napok sorsa és emiatt háttérbe akarok vonulni. Éppen ellenkezőleg, addig csinálom, amíg lehetőséget kapok rá, de elítélendőnek tartom, ha egy művész, politikus, vagy bárki egyszerű emberi hiúságból nem neveli ki az utódját, és egyszer csak ott állunk, és nézzük, ahogy összeomlik az építmény. Én nem szeretném, ha ez megtörténne, ezért rendezetten gondolnom kell arra, hogy időben adjuk át a helyet a fiatal generációnak.

Fischer Ádám (Fotó/Forrás: Attila Nagy / Müpa)

- A fesztivál jellegéből adódóan megvan a lehetőség a fiatalok kinevelésére, vagy más irányba kell elindulni?

- A nehézség pontosan ebben rejlik, mert nem csak a már említett gazdasági igazgatók nem kedvelik a próbákat, de a közönség sem. Ők azt szeretnék, ha nem lenne pihenő és folyamatosan mennének az előadások. Nekünk a Rádiózenekarral a minimális próbaidőszakot van lehetőségünk kitölteni, de tíz év alatt megismertük egymást, és eljátszottuk az összes operát. Ennyi év tapasztalattal jobban bele tudunk állni egy-egy produkcióba. Többek között emiatt is, egyelőre az tűnik reálisnak, hogy olyan vendégkarmestereket hívunk meg, akik már bizonyítottak, és akiknek már a kezükben vannak az egyes operák. Vannak jelöltjeim, de nem tudok konkrétumot mondani, mert a szervezés nagyon komplikált ügy, és én csak kívánságokat tudok megfogalmazni, mindenesetre jövőre itt lesz velünk Sebastian Weigle Bayreuthot járt karmester, aki a Rienzit fogja vezényelni.