Wagnernek csakugyan többféle portréja létezik a köztudatban. A kevéssé hízelgő, felületes arcképváltozat egy egocentrikus, paranoid és antiszemita egyént ábrázol, s ez műveinek megítélését is sokszor beárnyékolja. Pedig a komponista fiatalkorában igazi forradalmár volt, s később a nagy zeneszerzők közül talán ő mutatta a legmélyebb fogékonyságot a filozófia kérdései iránt. Bryan Magee korának sajátos közegében vizsgálja Wagner gondolatvilágának fejlődését, és feltárja, mely filozófiai nézetek érhetők tetten érett operáinak világlátásában. Szól arról az erőteljes hatásról, melyet Schopenhauer gyakorolt a zeneszerzőre, és bemutatja, hogy Nietzschéhez fűződő barátsága milyen meglepő és értékes adatokkal gazdagíthatja a Wagner világnézetéről és személyiségéről alkotott képünket. Nyíltan elemzi a zeneszerző vérmes antiszemitizmusát és Hitler Wagner-rajongásának okait is.
A végeredmény egy lebilincselő portré, amely egészen új megvilágításba helyezi Wagner személyét, életművét, és bemutatja a Ring, a Trisztán és a Parsifal mögött felsejlő, döntő fontosságú, ám sokszor figyelmen kívül hagyott szellemi áramlatokat.
A könyv sítlusa ugyanakkor rendkívül közvetlen és olvasmányos, témájának intellektuális súlyát kifejezetten személyes könnyedséggel kezeli, szubjektív megjegyzésekkel tarkítva például Wagner és Nietzsche bonyodalmas kapcsolatának kérdését: "Ha az ember könyvet ír - üt meg anekdotikus hangot a szerző -, a barátai óhatatlanul rákérdeznek, min dolgozik éppen, és amióta ezt a kötetet elkezdtem, általában így zártam rövidre az efféle párbeszédeket: »A filozófia hatása Wagner operáiban«. Igencsak meglepődtem, hogy mennyien kérdeztek vissza így: »Nietzsche, meg ilyenek?« Láthatólag széles körben elterjedt nézet, vagy legalábbis feltételezés, hogy Nietzsche milyen nagy hatást gyakorolt Wagnerre. Valójában azonban épp az ellenkezőjéről van szó: Nietzsche szinte egyáltalán nem befolyásolta Wagner zeneműveit, míg Wagner sorsdöntő hatással volt Nietzsche egész életpályájára."
Magee a 19. századi német kultúra két óriásának ellentmondásos viszonyát is határozottan közelíti meg, Wagner különleges egyéniségét állítva a kérdés középpontjába: "Walter Kaufmann, Nietzsche talán leghíresebb életrajzírója [kettejük ismeretségének buktatóit elemezve] így fogalmazott: Wagner és Nietzsche barátsága »soha, a legcsekélyebb mértékben sem volt szimmetrikus«. A huszonnégy esztendős Nietzsche még diákként, 1868-ban találkozott először Wagnerrel, s ez idő tájt visszahúzódó, félénk, teljesen ismeretlen fiatalember volt. Wagner, aki egykorú volt Nietzsche apjával, sőt állítólag arcvonásaiban is emlékeztetett rá, ötvenöt éves volt ekkor, s nagyjából ekkortájt sikerült végre nemzetközi ismertségre szert tennie. Nem sokkal találkozásuk előtt, szintén 1868-ban volt A nürnbergi mesterdalnokok ősbemutatója, amely összes többi művénél zajosabb sikert aratott, s a Trisztán óta is alig három év telt még csak el. E találkozás idején már csak egyetlen Wagner-darab maradt, amelynek komponálásában szinte semmit nem haladt: a Parsifal. A nagy életkori és helyzeti különbségen kívül még egy kulcsfontosságú tényezőt kell észben tartanunk, amikor Wagner és Nietzsche kapcsolatát taglaljuk, nevezetesen hogy Wagner világéletében rendellenesen domináns személyiség volt. A legtöbb olyan embert, aki a közelébe került, vagy pillanatok alatt lehengerelte, és alattvalójává tette, vagy szakadatlan harcra késztette, ha szellemi függetlenségét meg akarta őrizni. Nietzsche több éven át az előbbi csoporthoz tartozott (s látszólag nem bánta), mielőtt átlépett a másikba, és nyilvánosan hadat üzent Wagner jó hírnevének."
Az első öt játékos, aki 2013. június 7-ig helyesen válaszol az alábbi kérdésre, átveheti a könyv egy-egy példányát.
Melyik híres filozófussal került közeli barátságba Wagner?
hírlevél
