Zenés színház

War Sum Up: A háború illúziója

2012.10.14. 07:22
Ajánlom
Nem kifejezetten békés témát boncolgat, de első opera- és vizuális-színházi élményként talán bejöhet a Hotel Pro Forma és a Lett Nemzeti Opera War Sum Up című előadása. KRITIKA

Mozgásban és dramaturgiában a japán nó színházzal, a vizualitást tekintve a mangával, a vetítéssel és a fények játékával operál a japán nyelvű dán-lett koprodukció, amelynek zenéjét brit komponista jegyzi és brit szimfonikus popzenekar játssza. A végeredmény az ajánló szerint: "Háború. Hadvezérrel, zsoldossal és szenvedő hátországgal. A manga képregények találkozása a nó színházzal a dán terepasztalon. Öldöklés és civil dráma. Keleti hagyomány, nyugati kultúra, 21. századi teatralitás. Istenek, démonok és persze emberek. Ez a Hotel Pro Forma és a háború természetrajza." Mindezt a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon a budapesti - összetételét tekintve viszont nemzetközi - közönség is megtapasztalhatta.

A háttéranyag szerint a nó mesterek szövegei inspirálták a dalszövegeket, a történet szerkesztése pedig a tradicionális japán műfajnak megfelelően narratív elbeszélésekre épül, és a kezdetét tekintve a 14. századra datálódó nó mozgáskultúrája is komoly hatással volt a koreográfiára. Ha egy ortodox nó előadást látnánk, nyilván nem lenne kulcsunk az összes zár felnyitásához, azaz a darab teljes megértéséhez, ebben az esetben azonban elég az érzeteinkre hagyatkoznunk. Mint ahogyan mangaszakértőnek sem kell lenni a Hikaru Hayashi készítette illusztrációk dekódolásához: a perspektíva miatt torzónak tűnő térdelő ember, a szemek, az anatómiai pontosságú testrészekből transzformerek alkotórészévé váló lábak magától értetődő olvasatot adnak. Túl sokat viszont nem tesznek hozzá a vizuális élményhez, azt pedig, hogy mangaoperává tennék a produkciót, elég erős kifejezésnek érzem.

Három történetet ismerünk meg. A nyugati vidékről való sebesült Katonáét (a vetített fordításban Katona, a színlapon Zsoldos: Aigars Reinis), akiben a háború után is tovább él minden, amit a harctéren elszenvedett, és ez a poszttraumás stressz-szindróma nem hagyja, hogy a civil életbe visszailleszkedjen. A Szamurájét (a vetített fordításban Szamuráj, a színlapon Harcos: Gundars Dzilums), aki harc közben halt meg, ám élők és holtak világa közt bolyong, keresi nyugalmát, az élet értelmét. A Kémét (Liga Paegle), aki nő, és munkájában amellett, hogy használnia és kihasználnia kell női mivoltát, kénytelen a férfias harcművészetet is elsajátítani. A szálak fő mozgatója a Játékmester (Ieva Ezeriete), aki a színpad előterében sárga kosztümben természetes - azaz nem absztrakttá tett - mozgásokat végez: jön, megy, pakolja a székeket, a szétdőlt bútorokat, kötöget; ő narrálja az említett három, egymáshoz nem kapcsolódó karakter sorsát, bemutatja őket, és kommentárjaival próbálja a nézőben folyamatosan életben tartani az együttérzést, a háború szörnyűségei ellen érzett indulatot.

A többiek, a három megnevezett karakteren kívül még nyolcan egy függöny mögött állnak egy kétszintes emelvényen. Mindannyian mattfehérben, egészen világos szürkében vannak, fejükön kis kupakszerű sapka. A ruhák futurisztikusak: formájukat tekintve geometrikusak, a kötött darabok sodronyingre, a steppelt nadrágok és felsők pedig a páncélra asszociáltatnak mindamellett, hogy az anyagok látható vastagsága miatt a farkasordító hidegek nagy téli hadjáratait is megidézik. (Henrik Vibskov munkái akár egy koncept-divatbemutatóra is alkalmasak lennének.) Ahogyan rájuk vetül az első fénypászma, egészen pontosan egy csík, majd sok, egymáshoz közeli vonal úszik át jobbról balra, az addig 2D-snek tűnő formák hirtelen megtestesülnek. Hiába azonban minden fény-árnyék játék, festés és technikai truváj (fény: Jesper Kongshaug, vizuális design és technika: Kasper Stouenborg, Sine Kristiansen), megéledni nem tudnak. Ha ehhez hozzávesszük azokat a vetítéseket, amelyeket mindhárom nevesített karakter esetében láttunk, nevezetesen a háborúból hazatérő katonáknál tapasztalható pszichés problémák listáját, a harcos szó szinonimáit az ellenállótól a szabotőrig, továbbá a kémkedés kisszótárát, akkor a "fölösleges didaxis" kifejezés sem áll messze attól, amit láttunk.

A színpadon levők, a Lett Rádió Énekkarának tagjai fegyelmezetten és pontosan, hallható-látható hang- és testtudattal működtek, és legyen ez bármennyire banális, de igen jól szóltak; s a hangosítás kapcsán a zenekar, a The Irrepressibles esetében sem merülhet fel kifogás. Az opera zenéje összességében kellemes, vannak benne fülbemászó dallamok, de túl könnyed és erőtlen: a háborús tematikát sem nem illusztrálja, sem nem ellenpontozza.

A War Sum Up alkotói dánok (koncepció: Willie Flindt, Kirsten Dehlholm). Az ország nem háborús övezet, hadseregük azonban részt vett a boszniai intervencióban, az afganisztáni hadműveletekben, Irak megszállásában, a líbiai harcokban, ilyeténképp mint nép, mégis rendelkeznek zsigeri és személyes élményekkel. Kár, hogy túl távolról tekintenek rájuk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Klasszikus

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Tóth Péter operát írt a Tótékból

Kenessey Jenő Az arany meg az asszony és Örkény István-Tóth Péter Tóték című egyfelvonásos operáit Káel Csaba rendezésében és Jankó Zsolt vezényletével mutatja be április 26-án a Magyar Állami Operaház az Eiffel Műhelyházban.
Zenés színház ajánló

Kortársak és klasszikusok a Bartók Plusz Operafesztiválon

Közzétette programját a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál. A klasszikus és modern zenés színházi élményt, opera-animációt és báboperát is kínáló fesztivál szenzációjának Eötvös Péter Az Aranysárkány című művének hazai ősbemutatója ígérkezik. A jegyárusítás megkezdődött, egyes előadásokra 30 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak belépőjegyet május 5-ig.
Zenés színház interjú

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Zenés színház interjú

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.