Zenés színház

Werther nem akar meghalni

2015.11.05. 08:30
Ajánlom
Közhely, hogy az operák legtöbbje halállal végződik, s ez alól a Werther sem kivétel. Az Operaházban azonban már-már a főhős túléléséért izgulhattunk, olyan eleven volt utolsó perceiben a haldokló szerelmes.

Ha a modern rendezésekkel szemben esetenként joggal vetődik fel a panasz, hogy megölik a művekben rejlő életszerűséget, drámaiságot, éppoly helyénvaló észrevenni, hogy milyen gyakran süllyednek a hagyományos rendezések a közhelyes megszokások szintjére. Az Operaházban sikert arató Jules Massenet-mű is alighanem hasonlóképp járna, ha nem bűvölné el a hallgatót a valóban impozáns színpadkép és a kiváló énekesi gárda, nem is beszélve a dirigens Michel Plassonról.

A47A8577 resize

A47A8577 resize (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

Szikora János rendezésére lehetne a „kevesebb néha több” elvének megvalósításaként tekinteni, hiszen minimális invencióval, de biztonsággal vezeti végig a goethei történetet, és csak annyit bíz a képzeletre és a képiségre, amennyit szükséges: az invenció helyett a látvány nyomán feltörő sóhajokra alapoz. És meg kell adni, Horesnyi Balázs díszlete egyszerűségében is méltatást érdemel, Kovács Yvette Alida jelmezei pedig úri bájt kölcsönöznek a produkciónak. Werther festőművész, a díszlet az ő alkotásaiból áll, de bármilyen kecsegtető is lenne a drámai tér ilyesforma megjelenését az ő világaként vagy perspektívájaként azonosítani, a sejtés nem nyer megerősítést a későbbiek folyamán.

A47A8534 resize

A47A8534 resize (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

Massenet műve megmarad annak, aminek talán egykor szánták: a művész és a polgár figuráinak romantikus szembeállításának a magasztos szerelem piedesztálján. Szikora nem bonyolít, és ez akár szimpatikus is lehetne, ha az opera hagyományos feldolgozása elegánsabban és ötletekben gazdagabban kerülne színre. Ezzel szemben a színészi játék gyakran alulmarad a nagystílűség koncepciójában, és az úriasnak szánt mozzanatokból alkalmatlan ügyetlenkedések lesznek. A negyedik felvonás szerelmi halálával pedig végképp súlytalanná erőtlenedik a történet, s válik a romantikus regényirodalom, egyszersmind az operai végletek paródiájává. A vicc úgy tartja, operában senki nem lel örök nyugalomra meg anélkül, hogy ne énekelne előbb negyed órát, és Werther valóban alig akar meghalni. Egy lázálmos jászolkép ráadásul arra ösztökéli, hogy végigsétálja a színpadot, majd félúton összeesve kellő műviséggel mintegy tizenöt métert guruljon vissza, fenntartva utolsó perceinek aktivitását egészen addig, míg a hosszúra nyúló jelenet joggal nem sarkallja alig leplezett kacagásra a közönség egyes tagjait.

A47A8295 resize

A47A8295 resize (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

De ezért a legkevésbé sem okolható a címszereplő, Arturo Chacón-Cruz, aki már megjelenésében is kiváló az álmodozó, introvertált Werther szerepére. A mexikói tenor hangja meglehetősen könnyű ugyan, de végig nagy érzelmi töltettel rendelkezett, még ha némi a sztártenori allűrrel a slágerszámokra spórolta is meg teljesítménye legjavát. Az O Nature, pleine de grâce és a harmadik felvonás Osszián-áriája (Pourquoi me réveiller?) méltán aratott sikert, az utóbbi különösen őszinte tapsot kapott. Szintúgy kiváló volt szerepében Schöck Atala, kinek mezzo hangja lehetővé tette, hogy a mélyebb tartományokban is átütő és természetes maradjon, ezáltal könnyedebbé téve Charlotte karakterét. De, ahogy az a Levéláriából kiderült, nem maradt adósunk a drámai pillanatokban sem, s minden bizonnyal nagyobb tetszésnyilvánítást érdemelt volna.

A47A8417 resize

A47A8417 resize (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

Celeng Mária Sophie szerepében kislányos bájt sugárzott, miközben kiváló profizmussal énekelt, színészi játékában pedig alighanem a legtöbbet adta a produkcióhoz. A második felvonás Du gai soleil, plein de flamme kezdetű áriáját megkapó könnyedséggel énekelte, később remek partnere volt Schöck Atalának. A polgári értékek abszolút birtokosaként állt elénk Albert (Haja Zsolt), aki iránt ezúttal kisebb rokonszenvvel viseltethettünk. Alakja ugyanis kevéssé volt kidolgozott (elég, ha arra gondolunk, hogy Werther vallomását a második felvonásban például az alázatos közlegény szálfatartásával hallgatta végig), éneke azonban emelte az előadás fényét. Le Bailli szerepében Busa Tamást, Schmidt és Johann szerepében Szerekován Jánost és Egri Sándort hallottuk, mindannyian kaliberüknek megfelelő feladatot láttak el sikeresen.

A47A8249 resize

A47A8249 resize (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

Nem lehet panaszunk a gyermekkarra sem, bár a negyedik felvonásban a hangosítás helyett az oldalerkély birtokba vétele kétségkívül elegánsabb megoldás lett volna (vezetőjük Gupcsó Gyöngyvér). Ezúttal a nagyszerű Michel Plasson dirigálta az Operaház zenekarát, nem is akárhogy. A műfaj szerelmesei ugyanis tudhatják, milyen, ha a zenekari árokban a szimfonikus koncertek igényességével zajlik az operapartitúra mélyreható újrafelfedezése.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”

A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Zenés színház interjú

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.