Zenés színház

Závada Péter: „Nem tilos nagy szavakat leírni, csak jól kell őket elhelyezni”

2019.02.06. 09:15
Ajánlom
Egyértelmű, hogy véget ért a posztmodern, de nem ez számít, jó verset kell írni. Az sem számít, hogy rap vagy musicalszöveg, ha szöveg, mellesleg az alkotás józanul megy a legjobban. Závada Péterrel beszélgettünk.

Amikor felhívtalak, hogy interjút kérjek tőled, azt mondtad, csak azért ne beszélgessünk, hogy legyen még egy megjelenésed. Megterhelő neked ez az állandó jelenlét?

Megterhelő, ezért sem állandó úgymond a jelenlétem. A legutóbbi, Roncs szélárnyékban című kötetem kapcsán jelent meg velem utoljára interjú. Akkor szeretek interjúzni, ha van mit mondanom.

Nem vagy az az ember, aki a csapból is folyik, de sokféle módon vagy jelen. Költő, zenész, drámaíró, dalszövegíró vagy. Melyik vagy te?

Ez mind egy és ugyanaz. Szövegekkel foglalkozom, legfeljebb az változik, hogy épp milyen stílusban írok.

Mit jelent neked a szövegekkel való foglalkozás? Mennyire engeded el vagy szorítod magadhoz őket?

Nekem az írás gyerekkoromtól fogva egyfajta megküzdési stratégiát jelent, a szövegeken keresztül értem meg önmagam. Korábban azt mondtam, hogy nincsen terápiás hatásuk, de rájöttem, hogy természetesen van. Azért is írsz, mert írni muszáj.

Érzed, hogy egészségesebb vagy, ha megírtál valamit?

Érzem azt, hogy nem lenne egészséges, ha nem írnám meg. Nem érezném magam hasznosnak.

Kísérik az írást olyasféle felismerések, ami például terápiában történhet egy emberrel?

Persze, főleg akkor, ha később, egy bizonyos távolságból visszaolvassa a dolgait. Akkor lelepleződik, ami el van rejtve, vagy ami korábban szimbólumként jelent meg a szövegben.

IMG_3682-093121.jpg

Závada Péter (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mennyire vagy intuitív versírás közben, és mennyire támaszkodsz az eszedre?

A kettő együtt jár, és ez, remélem, így is marad. Azok a versek, amelyekben nincs valamelyes intuíció, nem működnek. Legyen meg a szövegnek a maga szabadsága, meg kell lepjem vele önmagamat is.

Három versesköteted jelent meg eddig, én úgy olvasom, egyre „sterilebb” irányba halad a költészeted.

A verseim jobbára kísérletek, és az elképzelt verseszmény mindig változik, ahogy az embernek az ízlése is alakul, csiszolódik. A Roncs… óta is keletkeztek versek, de ezek – bár megvan bennük a fogalmi költészet jellege – kevésbé sterilek, talán „piszkosabbak”, érzékibbek, tapinthatóbbak. Ugyanakkor megjelenik bennük a mítosz, a történelem vagy akár vallás is. Ilyen a jelenlegi verseszményem: fogalmi, de burjánzóbb, gazdagabb, „talajközelibb”.

Engem mindig óva intettek a „nagy szavaktól”, amikor a bölcsészkarra jártam. Szerinted szabad őket használni versben, vagy már kiüresedtek?

Nekem ezzel kapcsolatban nincsenek aggályaim, nem tartok szerencsésnek semmilyen tiltást.
A lényeg, hogy a vers jó legyen, működjön. Az egyik kedvenc irányzatom a huszadik századi magyar költészetben az Újholdasok, különösen Nemes-Nagy Ágnes lírája. Majdnem minden versében van egy vagy több szó, ami gyomron vág. Majd minden versében jelen van transzcendencia, csak okosan ki van egyensúlyozva. Nem válik patetikussá. Nem tilos nagy szavakat leírni, csak jól kell őket elhelyezni.

A Súgó c. versedből idézek: „estéről estére újraosztják / a szerepeket, de valaki / mindig önmaga marad.” Miért olyan fontos számodra az identitás kérdése?

Próbálkoztam a zenész szerepével, most azt mondanám, író vagyok, de doktoris egyetemista is, színházi ember. Sokan kérdezik, hogy melyik vagyok én. Én semmi furcsát nem látok ebben. A bölcsészek drámát, verset, rapszöveget, dalt egyaránt írhatnak. Talán egyedül az a szokatlan, hogy a költő elő is adja a szövegeit. Ezért a slam eleinte sokaknak furcsa volt. A színpadi előadást a rocksztárokhoz társítjuk.

Él bennünk egy olyan kép a költőről, hogy nem engedheti el magát, nem lazulhat föl, nem örülhet annak, ha mások előtt felolvas vagy zenével adja elő a szövegeit, mert az komolytalan.

Ha Bukowskit olvasom, mindig az ő hangját hallom magamban.

Ő kivétel. Ő talán mindig is ellenállt a konvencióknak. Egyébként bevallom, hogy ma már nem állok olyan szívesen színpadra sok ember előtt, mint korábban.

IMG_3694-093122.jpg

Závada Péter (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Régebben, az Akkezdet Phiai-koncerteken ez máshogy volt?

Akkor is csak pillanatokra éreztem magam igazán otthon a színpadon. A stúdióban már inkább, vagy amikor otthon megírtam egy rapszöveget, és hallottam a fejemben, milyen lesz, ha elkészül. De sok ember elé kiállni hatalmas felelősség.

Januárban bejelentettétek, hogy feloszlik az Akkezdet Phiai. Ez egy fejezet vége számodra?

Természetesen. Erről nem is szeretnék most többet beszélni. Majd hosszabb idő távlatából…

Volt egy hatalmas közönségetek a „magaskultúrán” kívülről. Át tudtál menteni belőlük a versnek, a drámának?

Szerintem igen. Ez azért a Facebookon is látszik. Nehéz dolog ez, nyilván nem szeretném azokat sem cserben hagyni, akik korábban az AKPH miatt velünk jöttek. Viszont ha az ember nem önazonos abban, amit csinál, mesterkéltté, hamissá válik. Ha nem érzed otthon magad benne, nem tudod a maximumot nyújtani.

Tranzkaphka: Kodein

Lesz még Újonc meg Tranzkaphka?

Lehet. Amikor a Tranzkaphkát elkezdtem csinálni, éppen új műfajok alakultak a rapban, és engem ez nagyon felvillanyozott, részt akartam venni benne. Tetőzött a trap-őrület, megjelentek a queer-előadók, az elektronikus meg a cloud rap. Azóta ezeknek a unásig történő újrahasznosítása folyik, pillanatnyilag nem érzek komoly libidót a rapben.

Néhány éve letetted a cigit, nem iszol alkoholt. Ez segít az alkotásban?

Igen. Tisztábbak a gondolataim, tudom, hogy mit akarok. Föl tudok kelni időben, és el tudok kezdeni dolgozni.

Mennyit írsz egy nap?

Napközben általában írok, vagy felkérésre, vagy saját magamnak. Napi négy-öt órát biztosan.

Egy ideje az Operettszínháznak írsz dalszövegeket. Ilyenkor parancsszóra jön az ihlet?

Dehogy. A legutóbbi munkánk, a Kék madár például nagyon nehéz volt. Egy elvont, allegorikus alakokat szerepeltető moralitásdrámáról van szó. És akkor az a feladat, hogy írd meg, miről énekel a Fény. Vagy a Cukor. Hát kösz.

Áprilisban mutatja be a színház a Carouselt, amely Molnár Ferenc Liliomjának amerikai musicalváltozata. Hogy álltok a produkcióval?

Már leadtam a dalszövegeket, Mihalics Jánossal és Lőrinczy Attilával végigvettük őket, javítottunk néhány apróbb prozódiai hibát. Szóval a dalok nagyjából készen vannak, most Béres Attila rendezőé
a következő lépés.

Ez már a negyedik munkád, amire az Operettszínház kért fel. Egyre könnyebben megy?

Nem mondanám. Melódiáit tekintve és ritmikailag is összetett dalok ezek, ráadásul elég hosszúak. Volt, hogy három-négy napig dolgoztam egy számon. De közel áll hozzám a szövegek világa: tengerparton, kikötőben játszódik.

IMG_3705-093123.jpg

Závada Péter: A posztmodern véget ért, ez egyértelműnek tűnik. (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Ég és föld az underground színtér és az operettszínház. Mi az, amit felfedeztél az operettben és a musicalben?

Hogy minden műfajú zenében létezik magas színvonal. Az operettnek vannak olyan erényei, amilyenek például a rapnek nincsenek. Szerelmes dalokkal színpadra állni nagy merészség, és amikor az ember biztonságos távolságból hallgatja, mintegy kívülről rátekintve, benne is fölszabadul valami. Merőben szubjektív, és stílusirányzatok kérdése, hogy mi a giccs.

A posztmodern nem szereti az érzelmi, a metafizikus vagy vallásos giccset. Szerintem ideje azonban újra feltenni a kérdést, hogy pontosan mit és mi alapján nevezünk giccsnek.

Múlt időben beszéltél a posztmodernről. Szerinted túl vagyunk már rajta?

Igen. Ez egyértelműnek tűnik.

És mi van azon túl?

Erről vannak elméletek, valaki metamodernnek nevezni, valaki poszt-posztmodernnek vagy fejlett posztmodernnek. Mintha visszatérnének az átfogóbb narratívák, a vallásos vagy politikai világértelmezések, a kevesebb iróniát működtető, önmagukat komolyabban vevő műalkotások, szövegek.

Az olcsó pátoszt továbbra is érdemes kerülni, de ha az ember nem elég jó író, akkor ironizálhat is, a viccei nem lesznek tőle jobbak.

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.
Színház

Otthagyja a Nemzetit Bánsági Ildikó

A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy felmondott a Vidnyánszky Attila vezette teátrumban.
Színház

Trokán Péter Székesfehérvárra szerződött - Évadnyitót tartott a Vörösmarty Színház

Az Ember tragédiája 2-vel kezdődik az új évad a Vörösmarty Színházban, ezt követően azonban bőven lesz alkalma az önfeledt szórakozásra a nézőknek a Boeing, Boeing, leszállás Párizsban című bohózat, a Mágnás Miska, vagy a Koccanás megtekintésével.
Jazz/World

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.
Jazz/World

Barabás Lőrinc: Úgy énekelsz, amilyen ember vagy

Hajlamos egyedül maradni a színpadon, a zenéjét is belső utazásnak tartja. Barabás Lőrinc trombitáján úgy szól a jazz, hogy arra a popra éhes fülek is megnyílnak. Augusztus 13-án a Kultkikötő badacsonyi színpadán lép fel a Random Szerda. Csütörtökön.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.
Zenés színház interjú

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Zenés színház hír

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház interjú

Az operett megoldást kínál és reményt ad az embereknek

A Budapesti Operettszínház művésze, Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna is fellép az idei Budavári Palotakoncerteken. A Jászai Mari-díjas művésznővel nemcsak a műfajjal való első találkozást idéztük fel, de egyebek mellett arról is beszélgettünk, mi az a pótolhatatlan érték, amit manapság is nyújt számunkra.
Zenés színház magazin

Pietro Mascagni sosem tudta felülmúlni a Parasztbecsület sikerét

Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is, ennek ellenére szinte csak erről az operájáról ismert. Hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző, a Parasztbecsület komponistája.