Zenés színház

Zene mindenkinek

2023.01.05. 15:55
Ajánlom
A karácsonyi időszakban idén is műsorra tűzte a Bécsi Állami Opera Moshe Leiser és Patrice Caurier 2013-as Varázsfuvola-rendezését. A december 16-i előadás alapján a szórakoztató, de újító szándékot nem mutató produkciót leginkább az énekesek miatt volt érdemes megnézni.

Az operairodalom egyik legnépszerűbb darabját sokféleképpen szokás értelmezni, egyesek A varázsfuvola filozófiai vetületét emelik ki, mások a mesei szálra koncentrálnak, és az ifjúságot igyekeznek megnyerni általa. Előfordul, hogy a színre állítók a társadalomkritikai mondanivalóra hegyezik ki az előadást,

akár az eredeti mű értékrendjét ütköztetve a modern világ változásaival, vagy éppen az operának a mai korból nehezen védhető pontjait (nőkérdés, rasszizmus) kritizálják,

esetleg írják át. És persze ott vannak a fülbemászó slágerek, Mozart varázslatos zenéje, az Éj királynője nyaktörő koloratúrái és Papageno belépőjének otthon is fütyülhető dallamai közötti teljes skálán. A Bécsi Állami Opera előadásában a legnagyobb élményt az énekesek jelentették, a Moshe LeiserPatrice Caurier rendezőpáros pedig mérsékelten modernizált, szórakoztató, de nem túlgondolt színpadi környezetet alkotott meg körülöttük.

A 2013-ban bemutatott produkció nagyjából hagyományos értelmezéssel és realista megközelítéssel tárta a nézők elé az operát, a színpadon látott cselekmény pontosan követte az eredetit (jóval pontosabban, mint ahogyan mostanában megszokhattuk), legfeljebb a prózai szövegből húztak ki itt-ott pár mondatot. Két feltűnő változás történt csupán, Monostatos természetesen nem arcát, hanem ruháját tekintve fekete (illetve feltűnő színpadi sminket is viselt), és

bár a vizuális elemek nem kötötték egyértelműen korhoz a történteket, Sarastro és hívei modern öltözéket viseltek,

öltönyeik akár az üzleti világban is megállták volna a helyüket.

DieZauberflote_5_SELIG-154649.jpg

Franz-Josef Selig Sarastro szerepében (Fotó/Forrás: Michael Pöhn / Wiener Staatsoper)

A jelmezek a látványvilág legfontosabb részét képezték, egyrészt élénk, tiszta színeikkel vizuálisan is meghatározóak voltak, másrészt a szereplők közötti viszonyrendszerről is sokat elárultak (Agostino Cavalca tervezte őket). Feltűnő volt a negatív szereplők hangsúlyosan színpadi viselete, míg az Éj királynője pompázatos nagyestélyit hordott, a három dáma már inkább félvilági, giccses, karikatúraszerű kosztümöket. A darab nagy részében Pamina is estélyiben volt, habár fiatalosabb, világosabb színű ruhában, mint anyja. Majd a víz- és tűzpróba után Taminóval (aki addig keleties öltözetet hordott)

öltönyben, illetve kiskosztümben bukkantak fel, jelezvén, hogy az átmeneti rítus után a felnőttközösség teljes jogú tagjai lettek.

A racionalitással szemben Papageno és Papagena a jó értelemben vett gyermeki létállapotot képviselte, ahol az Éj királynőjével és körével ellentétben nem az illúziók uralkodtak, itt valódi volt a szépség, a játékosság, a humor.

Még ennek tudatában is meglepő gondolat, hogy az előadás főszereplője a kedves madarász lenne, ám a tapsrendnél az őt alakító Markus Werba hajolt meg utolsónak. Az elismerés persze jogos volt, hiszen a kiváló osztrák baritonnak, akinek előadásairól az utóbbi időben többször is beszámoltunk (Rómából és Palermóból), nem véletlenül Papageno lett az emblematikus szerepe, amelyet a világ valamennyi jelentős operaházában elénekelt már. Az ő megformálásában a figura nem olyan naiv és gyámoltalan, mint sok más előadásban,

inkább egy népmesei hősre hasonlít, akinek megvan a magához való esze, és azon igyekszik, hogy cselesen minden helyzetből kivágja magát.

Ettől a Papagenótól távol áll mindenfajta önsajnálat – ami pedig gyakori humorforrás alakjában – sokkal egészségesebb, stabilabb és józanabb lelkivilággal rendelkezik. Míg az első áriában Werba a karakterábrázolás érdekében kissé nyersebb hangot ütött meg, később bőségesen megcsodálhattuk baritonjának szépségét és hajlékonyságát.

DieZauberflote_3_WERBA-154649.jpg

Markus Werba Papageno szerepében (Fotó/Forrás: Michael Pöhn / Wiener Staatsoper)

Az énekesek többsége erősebb, teltebb hanggal rendelkezett, mint ahogyan az itthoni Mozart-előadásoknál megszokhattuk. A Taminót alakító Sebastian Kohlhepp kiművelt, fényes tenorjával, igényes frázisformálásával a szólam kényesebb részeit is élményt nyújtóan tudta megszólaltatni. Paminát az eredetileg kiírt Erin Morley helyett a teljes szériában Olga Bezsmertna énekelte, aki azonban némiképp ingadozóbb teljesítményt nyújtott, miközben a Papagenóval énekelt duettjében élesek voltak a magasságai, más részleteket képes volt finoman, érzékenyen, kellően kontrollált és vezetett hangon megszólaltatni.

Az Éj királynőjének szerepe olyan kihívásokat támaszt, amelyeknek igen kevés szoprán tud megfelelni, öröm volt megtapasztalni, hogy Brenda Rae még az első áriájában elkövetett apró rontás ellenére is kielégítő teljesítményt nyújtott,

gazdag hangja az extrém magasságokban és a sűrűn pergő koloratúrák közepette is megőrizte szép, telt csengését.

Bár kevésbé feltűnőek a szerepben rejtőző buktatók, Sarastrót szólamát elénekelni sem egyszerű, Franz-Josef Selig vokálisan tökéletesen megfelelt a feladatnak, basszusa sötét, de hajlékony is. Összességében azonban a jelenléte kevésnek bizonyult ahhoz, hogy csekély számú színrelépésében képes legyen olyan jelentőséget adni a főpap alakjának, amit annak darabbeli helyzete megkíván.

DieZauberflote_8_RAE-154649.jpg

Brenda Rae az Éj királynőjének szerepében (Fotó/Forrás: Michael Pöhn / Wiener Staatsoper)

Az előadás mellékszerepeiben is számos kiváló énekest hallhattunk, remek volt a három dáma, Regine Hangler, Stephanie Houtzeel és Noa Beinart, különösen csillogóra sikerült a magas szoprán szólam. A Monostatost éneklő Thomas Ebenstein eleven színészi játéka és kidolgozott mozgáskultúrája mellett kifejező tenorhangjával is örömet okozott. Pont olyan csilingelő hangon, bájosan és természetesen énekelt Ileana Tonca, ahogy Papagenától elvárnánk. Emlékezetes volt Clemens Unterreiner (Öreg pap), valamint a két őrtálló szerepében Carlos Osuna és Dan Paul Dumitrescu, és természetesen ismét örömmel tapasztalhattuk meg, hogy a három fiú szerepére sikerült szépen éneklő gyermekszereplőket találni Johannes Pietsch, Noah Schuster és Gabriel Hoeller személyében.

A varázsfuvola karmestere Alexander Soddy volt, és bár egyes részekben a Bécsi Állami Opera Ének- és Zenekara igen megkapó pillanatokat szerzett, gyakran előfordult, hogy nem éreztük elég összefogottnak a produkciót.

Már a nyitány sem volt kellőképpen feszes, később pedig a sokszor bonyolult mozgásokat végző énekesekkel nem sikerült mindig együtt maradni

– azért az igazán elvárható lenne, hogy a dirigens egy kicsit alkalmazkodóbban kövesse a színpadon álló művészt, ha annak épp egy eleven galambbal kell vesződnie.

DieZauberflote_9_BEZSMERTNA_EBENSTEIN-154649.jpg

Olga Bezsmertna Paminaként és Thomas Ebenstein Monostatos szerepében (Fotó/Forrás: Michael Pöhn / Wiener Staatsoper)

Visszatérve a bevezető kérdéshez, vajon kiknek és milyen céllal hozta létre a Bécsi Állami Opera A varázsfuvola előadását, megállapítható, hogy az alkotók nyitva hagyták a kérdést, bár a jelen produkció nem tekinthető mesének, nem sok olyasmi történik benne, ami meggátolná, hogy iskoláskorú gyerekek is megnézzék (mindössze Papageno tesz egy apró, 18-as karikásnak tekinthető gesztust a „seit ich das schöne Weibchen sah” – „mióta láttam azt a lányt” szövegrésznél, utalván az ennek hatására bekövetkező testi folyamataira).

Az alkotók tehát nem szűkítették sem a potenciális közönség, sem a lehetséges értelmezések körét,

néhány ötletes és szórakoztató megoldással színesítették az előadást, azontúl viszont hagyták, hogy a zene és a nagyszerű énekesek tegyék a dolgukat. Ami igazából elég is volt.

Fejléckép: Olga Bezsmertna mint Pamina és Sebastian Kohlhepp Tamino szerepében (fotó/forrás: Michael Pöhn / Wiener Staatsoper)

Ki van a fal túloldalán?

Kapcsolódó

Ki van a fal túloldalán?

Bár több mint ötven éve indult világhódító útjára, Olaszországban első alkalommal állították színpadra Bernstein Mise című darabját. A július 3-i előadáson jártunk, a Római Opera impozáns szabadtéri helyszínén, a Caracalla Fürdő romjai között.

A diktátor emberi arca

A diktátor emberi arca

Különleges bemutatóval indította évadát a palermói Teatro Massimo. Viktor Ullmann Atlantisz császára című operáját és Mozart Requiemjét adták elő, ám nem egymás után, hanem jelenetenként összeillesztve, így a két mű még erősebben lépett egymással párbeszédbe. Az új produkció mindkét előadásán jártunk, november 8-án és 9-én.

Álomértelmezés

Álomértelmezés

Új produkcióban mutatta be a Bécsi Állami Opera Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című művét 2022 decemberében. A rendező, Keith Warner Hans Sachs álmába helyezte a történetet, és a kiváló szereplőknek köszönhetően gondolatébresztő produkció jött létre. A december 15-i előadáson jártunk.

A karácsony igazi üzenete

A karácsony igazi üzenete

Családi programként hirdette meg a MusikTheater an der Wien Menotti egyfelvonásosából, az Amahl és az éjszakai látogatók című operából készült új produkcióját. A halállal való szembenézés kérdéseire épülő előadás azonban jóval súlyosabb lett annál, mint amire a közönség az ünnepek tájékán számít.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Nagy oratóriumokat játszik a Zeneakadémián a Haydneum

Meghirdette 2024/25-ös évadát a Magyar Régizenei Központ, a jövőre különösen nagyszabású Zeneakadémia Bérlet mellett továbbra is lesz Őszi, illetve Egyházzenei Fesztivál, és a fortepianót a középpontba állító sorozatukat is folytatják.
Könyv

„A gyermeknevelésnél is fontosabb lesz a szülőnevelés” – Steigervald Krisztián a Lírástudók vendége

Közgazdászként fordult a figyelme a pszichológia felé, az utóbbi hónapokban pedig a bestsellerlistára is felkúszott Generációk harca a figyelemért című könyvével. Podcastunkban Steigervald Krisztiánnal beszélgetett Grisnik Petra.
Zenés színház

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Vizuál

Fellini klasszikusait vetítik a Puskinban

Május 2. és 23. között az olasz filmművészet egyik legjelentősebb rendezőjének három alkotását vetítik a budapesti Puskin Moziban. A közönség újra nagyvásznon élheti át Az édes élet, a 8 és ½, valamint az Amarcord című filmeket.
Zenés színház

Meseoperát mutatnak be a Vigadóban

Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című darabját láthatja a közönség a Szent István Filharmonikusok Pastorale című ifjúsági sorozatában, április 20-án és 21-én.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Zenés színház interjú

A Föld forog tovább, és ezek a csodák újra és újra megtörténnek

Kocsis Dénes a Budapesti Operettszínház vezető művésze, a musicalirodalom legnagyobb szerepeit tudhatja maga mögött. Ezúttal Frank Wildhorn Carmenjében mutatkozik be április 19-én a Nagymező utcai teátrumban.
Zenés színház ajánló

Meseoperát mutatnak be a Vigadóban

Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című darabját láthatja a közönség a Szent István Filharmonikusok Pastorale című ifjúsági sorozatában, április 20-án és 21-én.
Zenés színház interjú

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Zenés színház ajánló

Gálaesttel támogatja az autistákat a Budapesti Operettszínház

Április 23-án Együtt az Autistákért címmel rendeznek jótékonysági estet, amelyen a legnépszerűbb operett-, illetve musicalrészleteket hallhatja a közönség az Operettszínház sztárjainak előadásában.