Zenés színház

Zseniális pofátlanság – ossia il Don Giovanni

2006.03.24. 00:00
Ajánlom
Kovalik Balázs nyilatkozataiban többször kifejtette: egy rendezés nem attól lesz hagyományos vagy avantgárd, hogy milyen a díszlet vagy a jelmez.

Kérdés persze, meddig díszlet a díszlet és mit takar a jelmez. Ami tény: a Tavaszi Fesztivál Don Giovanni-előadásán a Millenáris Teátrum spártai akusztikájához meglehetős díszlettelenség társul (hagyományos értelemben): egy ajtó, egy fal és egy koporsó.

A díszlettelenség részint körülmény: a Don Giovanni alacsony költségvetésű produkciónak tűnik. Igaz, aki látta a Szigeten Kovalik Jancsi és Juliska-kivonatát, az tudja, hogy ennyi díszlet is mennyi lehetőséget rejt. Másrészt nagyon figyelmetlennek kell lennünk ahhoz, hogy ne vegyük észre, hogy a „sivatag” közepén e három díszletelem ordító értelmezőeszköz. Hasonlóképp: a szereplők jelmeze látszólag egyszerű, mai öltözet. Itt viszont a színeket nem tekinthetjük körülménynek: a vörös és fekete, illetve ezek árnyalatai nyilvánvalóan jelentéshordozók. A többi nem-hagyományos megoldást is vehetnénk külsőségnek. Gondoljunk az első felvonás végi sztriptízre, mely egyértelműen közönségsikert arat, vagy a kevésbé szerencsés (ugyanis részint szájbarágós, részint a mozarti zenéből és a darab ritmusából is kirívó, azt megakasztó) lekötözési jelenetre. Ezek önmagukban nagy gegek, de Kovalik darabértelmezéséhez ugyanolyan szervesen hozzátartoznak, mint az, hogy ki kivel hogy beszél (énekel), ki kinek ül az ölébe, ki kinek ad pofont vagy csokit, illetve ki ki mellett beszél el.

Nem szándékozom részletesen elemezni a rendezést, netán lelőni a leendő nézők előtt a poénokat, így csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ezek a „külsőségek” Kovalik koncepciójának egészébe illeszkednek. Az ő értelmezésében Mozart Don Giovannija ugyanis nem egyszerűen erotikusan túlfűtött darab, és nem is csupán az érzéki zsenialitás ötletgazdag színpadra állítása. Nála Erosz és Tanathosz szó szerint kéz a kézben jár (ld. még vörös és fekete), a koporsó nászágy (és viszont – innen érthető, miért nem vagyunk tanúi a gyilkosságoknak sem). A fal ugyancsak motivikus, az ajtóval nemcsak szemben, hanem ellentétben is áll: a bezárás, a beszorítás kelléke. A szereplők is élnek a kinyitás és a közrezárás eszközével, ahogy fontos a kint és a bent (hogy ne csak a Mozart-évfordulóhoz kapcsolódjék a rendezés – ha valakinek az ajtóról netán nem jutott volna eszébe a Kékszakállú).

Már csak azért sem vállalkozhatok arra, hogy ennél mélyebben elemezzem a rendezést, mert az az érzésem, a másik két Da Ponte-opera alapján még árnyaltabban látnám Kovalik koncepcióját. Annyi bizonyos, hogy a három közel azonos hangkarakterű bassz-bariton: Don Giovanni, Leporello és a Kormányzó ugyanannak a figurának három lehetséges arca – még kevésbé meglepő, hogy a három nő is egy. Vagyis cosi fan tutti (e tutte).

És ha idáig jutunk, leszögezhetjük, amivel kezdtük: Kovalik értelmezése meglehetősen hagyományos, alapvetően kirkegaard-i. Amitől a darab mégis mai, azok nem annyira a körülmények, külsőségek (pl. hogy a pisztoly fontosabb, mint a kard), hanem ahogy pl. e pisztolyokat használják. A „viva la libertá” lövöldözése részint gúny – részint épp az van benne, amitől e rendezés aktuális. Az érzéki zsenialitással egyenértékű a szereplők által megelevenített zseniális pofátlanság – nemcsak a címszereplőé. Bárki, akit kérdőre vonnak, olyan magától értetődő természetességgel kezd egész másról énekelni, hogy abból politikusaink is tanulhatnának.

A produkció zenei része messze nem ennyire következetes, mégsem mondható rossznak. Adottságként kell elfogadnunk az akusztikát – kérdés, ilyen viszonyok között mennyit hallanak az énekesek a zenekarból és viszont. De lássuk be: ha a helyszínhez és az operához ragaszkodunk, szükség van színpadra és zenekarra is, és nem baj, ha a kettő egymástól elkülönül – tehát túl sok választási lehetőség nem marad. Esetleg játszhatnák a darabot az Operaházban, ott a fizikai körülmények adva vannak. Az a sanda gyanúm, a MÁV Szimfonikusok nem elsősorban emiatt nem nyújtanak tökéletes teljesítményt: a csökkentett létszámú hegedűszólamot igencsak zavarba hozza, mikor pultonként más táncot kell játszani az első felvonás fináléjában. A vonóskar nemcsak a hangzó körülmények miatt vérszegény. A fagott, a kürt egy-egy rossz belépése inkább koncentrációs kérdés, még zavaróbb, mikor a pokolraszállási jelenetben az egyik harsona másfelé modulál, mint ami a kottában van. Ezzel együtt soha rosszabb zenekart nem szeretnék hallani az Operaházban sem. A második felvonás-végi zenei idézetek fúvósai például remekül kamaráznak, a tuttik hangzása mindvégig arányos.

Nagyszerű a karmester, Oberfrank Péter – tempói, váltásai, határozottsága és kísérőkészsége példaértékű, és őt (vagy legalább az árnyát) minden előadó látja. Vezényléséből kiderül: érti a darabot, melynek zenei árnyaltsága és összetettsége még ebben a teremben is megvalósul. (Remélem, a következő előadásig megtalálja a széket Don Giovanni „mandolinos” áriájához.) Az énekeseknek van mit játszaniuk (bár ha pl. a Stuttgarti Opera Alcinájának két évvel ezelőtti pesti előadásával hasonlítjuk össze, meg kell állapítanunk: semmi extrém helyzet, állva, legrosszabb esetben ülve kell énekelniük, a legnehezebb Donna Elvirának, akinek arra is ügyelnie kell, ne essen hasra a közönség soraiban). Rengeteget mozognak, fontos a mimika is, tehát jó színészekre van szükség – ebből a szempontból kitűnő a Kovalik-iskola. A címszerepet alakító Bretz Gábor énekesnek is kiváló. Ebben két méltó partnerre akad: Palerdi Andrásra (Kormányzó) és Fodor Beatrixra (Donna Anna). Érsek Dóra (Donna Elvira) és különösen Hajnóczy Júlia (Zerlina) színészi játékukkal bőven kárpótolnak minket kevésbé kiemelkedő hangjukért. Gábor Géza is kiváló Masetto lenne, de neki okoz legtöbb gondot, hogy úrrá legyen ritmikai tunyaságán. A Leporellót alakító Hámori Szabolcs hangja különösen a recitatívókban kevés és fakó, cserébe ő is jó színész, szeretnivalóan szerencsétlen. Szappanos Tibor (Don Ottavio) viszont időnként bántóan hamis – holott ő nemcsak külsőre idézi Anton Dermotát, hangja is hasonlóan szép. Az ő szerepe a legkevésbé hálás, cseppet sem látványos – talán kevésbé tűnik ki, milyen jól játssza.

Feltehetően a másik két Da Ponte-opera is hasonlóan magas színvonalú. Kovalik körül műhely és műhelymunka alakult ki. Ezek az énekesek (gondoljunk a Csavar…-ban kiemelkedő Wierdl Eszterre, esetleg a tavalyi – Paróczay Balázs által kovaliki kiválósággal rendezett – Opera Ritornata remek szereplőire, pl. Mester Viktóriára és Hábetler Andrásra) nemcsak zeneileg jók és színészileg nagyszerűek, hanem az is látszik, mennyire szeretik, élvezik a közös munkát. És ameddig így van, körülményekre, külsőségekre való tekintet nélkül érdemes megnézni őket – és tanulni tőlük.

(2006. március 21. 19:00 Millenáris Teátrum; Mozart: Don Giovanni; km.: Bretz Gábor, Palerdi András, Fodor Beatrix, Szappanos Tibor, Érsek Dóra, Hámori Szabolcs, Gábor Géza, Hajnóczy Júlia, énekkar, MÁV Szimfonikus Zenekar, vez.: Oberfrank Péter, rend.: Kovalik Balázs)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Megkezdte munkáját Antal Zsolt az SZFE Elméleti Intézetének élén

Sára Balázs és Bodolay Géza után újabb intézetvezető kezdte meg munkáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Jazz/World

Három napon át minden a jazz körül forog

A kilenc éve minden évben április 30-án megrendezett Nemzetközi Jazznap (International Jazz Day) magyar eseményeit a koronavírus-járvány miatt elhalasztották, azonban a szervezők most online pótolják az elmaradt koncerteket, amiket három napon keresztül, öt budapesti és egy felvidéki helyszínről közvetítenek.
Színház

Online tartja legújabb bemutatóját a Pesti Színház

Elmesélhető-e a 20. század történelme egyetlen család, ház vagy kő történetén keresztül? Marius von Mayenburg A kő című drámájában generációról generációra hagyományozott titkok, falakba eltemetett történetek kerülnek felszínre, megértetve valamit saját múltunkból, de leginkább a jelenünkből. Michal Dočekal, a Prágai Városi Színházak igazgatójának rendezése december 5-én látható élő stream formájában.
Színház

Auksz Éva: Szerencsére az élet visszaigazolta, hogy jó úton vagyok

A Partitúra december 5-én, szombaton 14.30-tól Dunaújvárosban kalandozik. Itt született a zenés és prózai előadásokban is emlékezetes alakításokat nyújtó Auksz Éva, aki színházi elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni a Partitúra dunaújvárosi forgatásán, egykori néptáncos fellépéseinek helyszínén, a Bartók Kamaraszínházban, ahol Őze Áron, az intézmény igazgatója vitte körbe a stábot. Auksz Éva ugyanakkor a Fidelio.hu-nak mesélt fiatalkori útkereséséről, mesteréről, Iglódi Istvánról, és egy különleges előadásról, amely a Rózsavölgyi Szalonban megy majd – a korlátozó intézkedések feloldása után.
Jazz/World

„Lesz még, aki rákérdez a hamisságra?” – Megérkezett Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új klipje

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint úgy döntöttek, hogy a pandémia okán lelassult időben nem egyben adják ki új lemezüket, hanem havonta bemutatnak egy-egy dalt. Íme a legújabb.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Magyar kontratenor főszereplésével debütál Philip Glass operája Finnországban

Daragó Zoltán alakítja Ehnatont az azonos című Philip Glass operában, amelyet minden remény szerint a jövő évben mutatnak be Helsinkiben.
Zenés színház ajánló

Az operettek királynőjével indul az Operett Online

Valódi közönségkedvenccel indítja el streaming szolgáltatását a Budapesti Operettszínház. Kálmán Imre egyik legismertebb operettje, a Csárdáskirálynő, december 5-én érkezik a nézők otthonába.
Zenés színház hír

Új bemutatóval várja 2021-et a Madách Színház

A Madách Színház újra egy világsikert hoz Magyarországra, a Broadway bemutató után először nálunk kerülhet színre Robert Horn musicalje, az Aranyoskám (Tootsie).
Zenés színház magazin

75 éves a színpad és a filmvászon koronázatlan királynője, Bette Midler

December 1-jén ünnepli hetvenötödik születésnapját Bette Midler amerikai színésznő, énekesnő, aki több mint fél évszázados karrierje alatt négy Grammy-díjat, négy Golden Globe-díjat, három Emmy-díjat, két Tony-díjat vehetett át, emellett hatszor kapta meg a legjobb komikának járó American Comedy Award kitüntetést.
Zenés színház hír

A változásra is reflektál Dolhai Attila új lemeze

A Visszatérés CD után két évvel új lemezzel jelentkezik Dolhai Attila. Az előző albummal ellentétben – ahol a színházi élmények egyfajta összefoglalása volt a cél – a színész ezúttal nem mások által megírt szerepek mentén szólal meg, hanem saját szerzeményeit gyűjtötte össze.