- Nagyon szeretem ezt a feladatot. Egyrészt érdekes és izgalmas olyan kollégákkal dolgozni, akikkel eddig még nem játszottam. Bár vannak darabok, amelyekben együtt vagyunk színpadon Szabó P. Szilveszterrel, de ilyen szoros partneri viszony még nem volt közöttünk. Beszélgettünk az Én és Maxim közti kapcsolatról, és nagyon jól egymásra tudtunk hangolódni.  Igazán hálás vagyok neki, mert az ő rutinja sokat segít, a próbákon biztonságban érzem magam mellette, és azt hiszem, új dolgokat hoz ki belőlem. Azért is szeretem ezt a szerepet, mert én magam is új oldalamat ismerem meg, olyan dolgok jönnek elő, amik mélyen bennem élnek. A próbák alatt például azt tanultam meg, hogy legyek türelmesebb magammal szemben, hogy bízzak az időben.

- Furcsán hangzik, de fogalmazhatunk úgy, hogy az Ént magadból építed fel?

- Igen. Megélt élethelyzeteimmel tudok párhuzamot vonni, azzal, hogy felidézem azokat az élményeimet, könnyebben formálom meg a szerepet. Az, hogy tudatosan próbáljunk kapcsolódási pontokat találni magunkkal a rendező, Béres Attila kérése is volt. A nyáron, amikor elkezdtem készülni az szerepre, megnéztem a filmet, utána pedig elolvastam a regényt. Amint kinyitottam a könyvet, elindult a fejemben egy mozi. De abban már én játszottam, és ez érdekes, ugyanakkor nagyon felszabadító érzés volt.

- Melyik Ént nehezebb színészként megformálni?

- Az első felvonásbeli Ént mi magunk közt csak "növénynek" hívjuk. Számomra az a kihívás, hogy megmutassam, hogyan nyílik ki, és válik Mrs de Winterré. Hogy a növényt vagy az erős nőt nehezebb-e játszani? Egy kívülálló tudná megmondani, melyikben látszol jobbnak, de a nagyobb feladat mindig az, ami te vagy. Úgyhogy nekem a Mrs de Winter-ség a könnyebb, mert a keménysége, a határozottsága távolabb áll tőlem.

- Mitől szeret bele Maxim ebbe az - ahogyan ti fogalmaztok - "növénybe"? Mi vonzza hozzá?

- Maxim egy hirtelen ember, aki semmit nem tervez. Talán az vonzza, hogy ez a lány szöges ellentéte Rebeccának. Az első pillanatban látja, hogy az Én egy tiszta, szerény, egyszerű, szerepjátszásra, színlelésre képtelen valaki, ami pontosan olyannak mutatja magát, amilyen valójában. Maxim annak örül, hogy rátalál egy olyan fiatal lányra, aki nem akar más lenni. Aki mellett lehet majd hallgatni, mert az igazi szerelem természetéhez az együttsírás, az együttnevetés és az együtthallgatás is hozzátartozik.

- Ez a hallgatás azonban arról is szól, hogy egy bizonyos gyilkosságról ne essék szó. Mitől változik meg az Én, miért kezd el kérdéseket feltenni a férfinak?

- A naiva alkat nem jelent teljes naivitást. A Manderley-házba kerülve csupa furcsasággal találja szembe magát. A kérdéseket pedig azért kell feltennie, hogy bizonytalansága csökkenjen. Az Én nem buta. Nem nyomozni akar, hanem válaszokat kapni, ezek azonban olyan információkat tartalmaznak, amik felett nem lehet elsiklani. Félelmei ellenére próbálja az apró mozaikokból összerakni a képet.

- Maxim iránti érzései hogyan változnak meg akkor, amikor ez a kép összeáll?

- A történet kezdetén látunk egy árva lány, aki Mrs Van Hoppen társalkodónőjeként egy nagyon zárt világban él. Jön egy férfi, aki elegáns, vonzó, ő pedig bármennyire is „növény", mégiscsak nőből van. A Manderley-házban örül, mert egy házban lehet azzal, akihez tartozik, az első Mrs de Winter, Rebecca iránt féltékenységet nem érez, nem akar az emlékével versenyezni. Amint azonban megtudja az igazságot, átveszi az irányítást, erőre kap, öntudatra ébred. Mindez azért tud megtörténni, mert a szerelem és önmaga erejét ismeri fel.

- Szerelmi történetről vagy krimiről van szó?

- Egyszerre krimi és a leggyönyörűbb szerelmi történetek egyike. Ez a lány nem manipulatív. Egyenes és tiszta. Érzi, hogy Maxim számára ő soha nem érhet fel Rebecca emlékéhez, és annak ellenére, hogy ezt tudja, tiszta szívből, érdekek nélkül szereti. Én pedig hiszem, hogy ez a színpadok kívül is létezik. Ebben a darabban a szeretet és a szerelem minden árnyalata megmutatkozik: Mrs Danvers és Rebecca anya-gyermek viszonya, Rebecca és Fawell furcsa vonzalma, amit egyrészt a mérhetetlen élethabzsolás, másrészt a puszta anyagi érdekek mozgattak, vagy a Maxim és az Én közti egyre mélyebbé váló összetartozás.

- A Lévay-Kunze-musicalek mások, mint a többi darab, amiben játszol?

- A jó szerzőt fel lehet ismerni akkor is, ha nem tudod, hogy az adott darabot ő írta. A Lévay-Kunze-musicalek azért különlegesek, mert bennük egymásért van próza és zene: a zene nem csak kiegészít, a próza pedig nem csak átvezet két dal között. Egységet alkotnak, ami a musical műfajának a lényegét adja, az, hogy zenés és színház.