Etelka, Aletta

Ugyanaz másképp

2006.03.06. 00:00

Programkereső

Két Hair-előadás, két egészen más felfogás – hiszen az alkotók más alapanyagból, ráadásul más fordítással dolgoztak. Egerben a musical 1968-ban, a Broadway-n bemutatott színpadi változatát használják Miklós Tibor szövegeivel, Székesfehérváron Szurdi Miklós, Szurdi András és Valla Attila magyarításában Milos Forman 1979-ben készült filmjének történetét követik.

Kovács Patrícia

A Hairt szerzői, Galt MacDermot, James Rado és Gerome Ragni amerikai-törzsi-szerelmi-rock-musicalnek határozták meg, és a lazán összefüggő, leginkább montázsnak nevezhető, szinte a dalok köré írt történetével szertartásjáték formájában kívánták színre vinni. Csizmadia Tibor rendező az egri társulattal talán ezt akarta megvalósítani. Nincsenek a színlapon szereplők, csak fiúk és lányok. Mintha nem lenne fontos, ki kicsoda, nevek is alig hangzanak el – a társulat van a színpadon, az együttlét, a közösség fontos. Nincsenek egyéni tragédiák, a színészeknek nem kell jellemet formálni, a történet helyett az egymás után felhangzó dalokra kerül a hangsúly.

Az egri Hair inkább szcenírozott koncertszerű előadásnak tekinthető, és ezt a jelleget az élőben játszó zenekar – Kupak Tamás és a Sörnyitók – is erősíti. Egyetlen emlékezetes momentuma van az előadásnak: a Crissyt játszó Kovács Patrícia dala Frank Millsről. Tompos Kátyát vendégként hívták Sheila szerepére, de kénytelen beleszürkülni (illetve ruhájának színével belebarnulni) a tömegbe. Mészáros Máté Bergernek elképzelhetetlen. És nem a hosszú haj hiányzik belőle, róla. Hüse Csaba is teljesen súlytalan Claude, nincs semmi drámaiság abban, ahogyan az I got life-ot egyhelyben állva énekli, és hiába vonul be kötelességtudatból, halála nem megrendítő.

Egerben kitalálnak öt új szereplőt: a megfigyelőket. Az öltönyös úriemberek talán figyelő vagy provokátor ügynökök, de jelenlétük nem kelt félelmet, a történet általuk nem kap többletjelentést. Úgy tűnik, hogy ezek a fiatalok a környezetszennyező fogyasztói társadalomból egy szeméttelepre vonultak ki – Csanádi Judit díszlete rozsdás vasketrecekből áll, amelyekben műanyag hulladék van –, de mindez maximum polgárpukkasztás; elképzelhetetlen, hogy komolyan érdeklődnek a politika iránt vagy lázadnának a háború ellen.


Jelenet az előadásból (forrás: www.vorosmartyszinhaz.hu)

A székesfehérvári Hair egyszerre akar bensőséges és nagyszabású lenni. Már-már kamaradrámaként koncentrálnak hat ember történetére. Revüszerű musicallé a fényekkel való játék és az teszi, hogy a kórusoknál – az illúziórombolóan playbackelő és vegyes tánctudással rendelkező – kar is színpadra kerül. A cselekmény lineárisan halad előre, bár azt időnként Sheila, Jeannie, Woof és Hud visszaemlékező narrációja szakítja meg. Könnyen átalakítható a díszlet: a New York-i házak közé betett néhány asztal és egy szekrény jelzi a könyvtárat, a tűzlépcsőket camouflage hálóval beterítve és néhány kandeláberrel a sorozóbizottság előtt, a laktanyában vagyunk. A börtön bejárata a laktanya bejárata is, ezt kifordítva viszont már a laktanyát látjuk. A záró képben megjelenik a filmből jól ismert rámpa, amelyen Berger a Vietnamba induló repülőgépre Claude helyett száll fel.

Az előadás Bergerről, azaz Németh Attiláról szól. Karizmatikus egyénisége, lendülete, energiája és humora rányomja bélyegét a három órára. A Claude-ot játszó Feke Pál valószínűleg megfázással bajlódott, mert sem ereje, sem színe nem volt hangjának, a magasabb hangfekvésben becsúsztak hamisságok is. Brunner Mártának sokkal jobban állnak azok a szerepek, ahol bátran eltúlozhatja a karaktert; a naivákat, így Sheilát is, melodrámaian és hamisan adja elő. Az előadás nagy részében hiba nélkül énekel, de helyenként alulintonál. Rendkívül bájos Bakonyi Csilla Jeannie-ként, Varga Bálint kissé túlzóan izgága Hud, a Woofot játszó Szrapkó Nándor kihasználja a figurából adódó humort, és mindhárman rutinnal énekelnek. A több szerepet alakító Zsurzs Kati és Matus György mellett a lúzer Steve-ként feltűnő Várfi Sándor élnek a jellem- és helyzetkomikum lehetőségeivel.

Mindkét előadáson főleg középiskolásokból állt a közönség, akiknek történelem a vietnami háború, a hippi-korszak. De éneklik a dalokat, hordják a hasonló stílusú ruhákat, és tudják, nem mindegy, hogy Bukowich vagy Bukowski.

(2006. február 24. Gárdonyi Géza Színház, Eger; Gerome Ragni – James Rado – Galt MacDermot: Hair; ford.a: Miklós Tibor; főbb szerepekben: Mészáros Máté, Hüse Csaba, Gál Kristóf, Szívós Győző, Tompos Kátya m.v., Kovács Patrícia, Bozó Andrea; díszlet: Csanádi Judit; jelmez: Kárpáti Enikő; koreogr.: Bodor Johanna; rend.: Csizmadia Tibor

2006. március 2. Vörösmarty Színház, Székesfehérvár; Gerome Ragni – James Rado – Galt MacDermot: Hair; magyar változat: Szurdi Miklós és Szurdi András;, dalszövegek: Valla Attila; Berger: Németh Attila, Sheila: Brunner Márta, Woof: Szrapkó Nándor, Hud: Varga Bálint, Claude: Feke Pál, Jeannie: Bakoniy Csilla; díszlet: Szlávik István; jelmez: Szakács Györgyi; látvány: Feke Pál; koreogr.: Kátai Róbert; rend.: Szurdi Miklós)