Etelka, Aletta

Klezmer az egész

2006.03.24. 00:00

Programkereső

Valahonnan nagyon messziről hallatszó magányos hegedűszóra a násznép lassított mozdulatokkal táncol. A komorbarna díszletben mindez egyszerre baljóslatú és tiszteletet parancsoló.

György Rózsa Sándor és Kékkovács Mara

Hagyományos falusi ünneplő és városi polgári viselet, férfiak és nők keverednek. Nincsenek elválasztva, ez nem Anatevka.

Többek között a Fidelio magazin márciusi Rondójában is felvetődött a kérdés, mennyire fog hasonlítani a Menyasszonytánc a Hegedűs a háztetőn-re, hiszen mindkét musical a zsidó hagyományokból építkezik, a központi kérdés pedig vallás és családi kötelék konfliktusa. Itt azonban véget is érhet a felsorolás, mert az Indig Ottó színműve alapján Kállai István és Böhm György által írt történet az egyéni sorsról, az identitáskeresésről szól. Arról, hogy a már nem tartozik oda és még nem tartozik ide belső zavarodottságot és külső megbélyegzést von maga után. „Ez hát az én népem” – mondja szorongással vegyes távolságtartással a katolikusnak nevelt Patkós Rózsi, körbenézve özvegy Blum Salamonné városi szalonjában. De az sem megnyugtató, amikor kiderül, hogy a lány vér szerinti szülei reformátusok voltak, mert már kezdte beleélni magát abba, hogy neki a szombat a vasárnap.

Torockón csak a katolikus pap és a rabbi élnek egymás mellett békességben. A pap Shalom!-mal köszön a rabbinak és miseborral kínálja, erre Dicsértessék! és kóser szilvapálinka a válasz. (Egyébként mindkét italt a Tórát sajátosan profánul értelmező és tanító Herskovics kocsmáros készíti.) Fiatal és idősödő szerelmesek egymásra találnak, családi és nemzetiségi viszályok majdnem elsimulnak – a román csendőr, Jonel az egyetlen, aki nem javul meg –, de nincs igazi, feloldást hozó happy end.


Jelenet az előadásból

Béres Attila nem engedi, hogy a negédesség, az édes-bús felé csússzon az előadás, megjeleníti a színpadon a fizikai és lelki kegyetlenséget is. (Talán a szerelmi kettősök obligát szárazjég-füstjét és a „musicalfények” kissé modoros használatát lehetett volna csökkenteni.) A két főszereplő, Kékkovács Mara és György Rózsa Sándor „csak” eléneklik a dalokat, a vívódást ábrázolják, de nem játsszák el. Nem miattuk van súlya a konfliktusnak. A már sokat látott, tapasztalt idősebb korosztály viszi hátán az előadást: Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Melis Gábor, Mednyánszky Ági, Kovács Zsuzsa, Papadimitriu Athina és Benkóczy Zoltán. Élvezettel komédiáznak, és a szarkazmussal, bölcs humorral kimondott örök igazságok hitelesen hangzanak tőlük. Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb tapsot az ő számaik kapják. A fiatalok közül Kerényi Miklós Mátét kell kiemelni a jazz-zenészi karrierre vágyó, Amerikába kivándorló, közben a fülig szerelmesedést életében valószínűleg először átélő Dávid szerepében. Csetlés-botlása nevetést, tánctudása pedig csodálatot kelt.

Fülbemászó és poénokkal teli Jávori Ferenc Fegya zenéje. A jól ismert Yiddishe blues mellett felhangzik klezmer(esített) valcer, tangó, jazz, Karády-féle végzetdal, Kardtánc és még a Radetzky-induló is. A Budapest Klezmer Band kettészakad az előadás időtartamára. A színpadon csak négyen vannak (Nagy Anna, Gazda Bence, Kohán István, Tamás Gábor), a többiek (Jávori Ferenc, Kiss Gábor, Végh Balázs) a zenekari árokban foglalnak helyet. Szerepük passzívabb, mint eddigi színházi közreműködéseik alkalmával: egy jelenetben jönnek a játszók közé, egy alkalommal pedig odaszólnak nekik, hogy „Fegya, játsszatok!”

A korabeli népszámlálások adatai szerint körülbelül 1500-an laktak Torockón. Úgy tűnik, szinte az egész városka a színpadon van, akkora a zsúfoltság az utcán, a kocsmában, a polgári otthonban, illetve a katonai táborban. (Túri Erzsébet díszlete forgószínpadra épült, ezért lehetnek gyorsak a váltások.) A zsidó néptáncoktól a revüszerű betétig széles és színes a Rogács László és Bodor Johanna keverte koreográfiai paletta.

Az egyik kocsmai oszlopra szerencsepatkót szögeztek. Működött.

(Budapesti Operettszínház, 2006. március 18., 19:00; Jávori Ferenc Fegya: Menyasszonytánc; Indig Ottó „Torockói menyasszony” című színműve alapján írta Kállai István és Böhm György, dalszöveg: Miklós Tibor; Rózsi: Kékkovács Mara, András: György Rózsa Sándor, Herskovics: Melis Gábor, Jonel: Imre Sebastián, Majzikné: Lehoczky Zsuzsa, Blumné: Felföldi Anikó, Sára: Mednyánszky Ági, Blanka: Kovács Zsuzsa, Lenke: Papadimitriu Athina, Rabbi: Pálfalvy Attila, Pap: Faragó András, Janka: Szendy Szilvi, Dávid: Kerényi Miklós Máté, Blum: Benkóczy Zoltán; km.: a színház Ének- és Balettkara; Budapest Klezmer Band; díszlet: Túri Erzsébet; jelmez: Füzér Anni; koreográfusok: Rogács László és Bodor Johanna; zenei vezető és vez.: Silló István; rend.: Béres Attila)