Pandora, Gabriella

A lányok nem angyalok

2006.04.26. 00:00

Programkereső

Bagó Bertalan „színház a színházban”-t, illetve inkább „(média)cirkusz a színházban”-t játszat Szolnokon, ahol a Chicagót erőteljesen a groteszk revü irányába viszi.

Velma Kelly szerepében: Nádasi Veronika

Talán Billy Flynn mondatából indultak ki, amellyel Roxie-t a tárgyalás (vagy ahogy a Chicagói Szigligeti Színházban mondják: a megaper) előtt nyugtatja: „Ez csak egy cirkusz.” Mindez a díszletből (Vereczkei Rita munkája) is egyértelművé válik: a zenekar tagjai a dzsesszkorszakot idéző ruhákban egy galériaszerű építményen ülnek, fölöttük felhőkarcolók kinagyított képe, alul ezüstfüggöny. Nincs eldöntve, mikor is játszódik a cselekmény. Folyamatos az „itt és most” és a történet ideje közti játék – erre referenciát bőven találunk a ruhákban és egyes kiszólásokban.

Kovács Yvette Alida jelmezei utalnak a ’30-as évekre, ilyen a zenekar és az újságírók ruhája, a detektívek bajuszkája, illetve Roxie (Peller Anna) és Velma (Nádasi Veronika) dietrich-es nadrágkosztümjei. A börtönlakó nők öltözéke hagyományosan a szexust hangsúlyozza, ám a bőr- és lakkruhák, a láncok, különösen a Rocky-t idézően súlyzózó Liz (Huszárik Kata, aki ennél sokkal finomabb és nőiesebb jelenség) softpunk orrkarikája és szegecsekkel kivert nyakpántja viszont a közelmúltból valók, csakúgy, mint a Szombat esti lázat idéző fehér öltöny, fekete ing a Konferansziét távolságtartó eleganciával alakító Quintus Konrádon.

Az eklektika a textus szintjén is megjelenik. Ám ez a játékosság szervetlenül illeszkedik a szövegbe, helyenként öncélú poénnak hat. A tárgyalás közvetítésében a műszakiak, Jim Beam, Jack Daniels és Johnny Walker urak tevékeny szerepet játszanak. A 12 esküdtet (dühös embert) a közönség alkotja. Néhányan a szünetben borítékot kapnak, amelyek tulajdonosait a Konferanszié egyenként szólítja. Gomba, nyuszi, házikó – mint a tombolán. Majd pénz és posztó következne, de se pénz, se posztó. Majd az ígéret, amelyből több is van. A nézők felállnak, majd a tenyerek összeütése helyett csak a taps, taps szavakat kaphatják. A játék viszont ennyiben kimerül, nincs rájuk többet szükség.

Komoly hatáskeltő funkciója van Hunyák (Kerekes Vica) kivégzésekor három színész civil énjének. A szöveg szerint magyar származású lányból szlovák lesz. Az Amerika, a népek olvasztótégelye sztereotípiát erősíti az egyik börtönőr szerepében Barabás Botond, aki a szláv szavakat meghallva örömében románra vált. A bábeli hangzavart egy Basta!-val Morton mama (Sztárek Andrea) függeszti fel, erre az ügyvéd (Kaszás Mihály) oroszul kezd beszélni. Vicces a jelenet, de kissé kaotikus, pláne, ha a Könyörgök, akasszuk fel! zárja le.

Duda Éva koreográfiája hangsúlyozza a groteszket. A mozdulatok hol szélesek, hol a némafilmekből ismert túlzó jellegűek, hol pedig a dal narratíváját erősítik. Tulajdonképpen teljesen érthető, hogy Szolnokon ezt a musicalt választották: van egy szőkéjük, Peller Anna és egy barnájuk, Nádasi Veronika. Egyéni és kiváló a hangjuk, erős az egyéniségük, sokoldalú a személyiségük, mindez érvényesül a színpadon. Peller Anna Roxie-ja számító, nem rossz vagy gonosz. Mindössze annyit akar, hogy sztár legyen. Többször áhítattal ismétli a bűvös szót, amiért képes mindent megtenni. Játssza csak a naivat, a szendét, de pontosan tudja, mit akar. Velma Kelly Nádasi Veronika alakításában komoly, hidegen megfontolt és elegáns, akinek az ismertség csak eszköz, nem pedig cél, a pénz ennél többet jelent számára. Zelei Gábor igazán megható Amos Hart, amint unalmas barna öltönyét a Celofán-dalban méretben egy számmal nagyobb frakkra és bohóccipőre váltva slemilségéről énekel. Kellemes meglepetés énektudásban Harsányi Attila (Billy Flynn). Sztárek Andrea megbízhatóan játssza Morton mamát, bár igazán túl sok teret nem kap: egy fémasztalon keresztbe tett lábbal ülve dirigál. A Börtöntangót nem a Chicago-konvencióhoz igazodó vasrács díszletben, hanem – a revüszerűséget fokozandó – zsinórpadlásról leeresztett ezüst hengerek között táncolják. Nem hibátlan a rendezői koncepció, a színészek azonban élménnyé teszik az előadást.

(2006. április 21. 19:00 Szolnoki Szigligeti Színház – John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago; fordította: Prekop Gabriella, a verseket fordította: Eörsi István; Billy Flynn: Harsányi Attila; Velma Kelly: Nádasi Veronika; Roxie Hart: Peller Anna; Amos Hart: Zelei Gábor; Mary Sunshine: Schramek Andrea; Morton mama: Sztárek Andrea; Liz: Huszárik Kata; Annie: Melkvi Bea; June: Gombos Judit; Hunyák: Kerekes Vica; Mona, Kitty: Sárvári Diana; konferanszié: Quintus Konrád; km.: a Szolnoki Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult együttes; díszlet: Vereczkei Rita m.v.; jelmez: Kovács Yvette Alida; zenei vezető: Rácz Márton; koreográfia: Duda Éva m.v.; rendező: Bagó Bertalan m.v.)