Pandora, Gabriella

Semmi különös

2006.06.09. 00:00

Programkereső

Ősbemutató, mi több: világpremier az Operettszínházban. New York-i Broadway-szerzők írták a darabot, a pesti Broadway teamjével együttműködve, szinte csak nekünk.

Mészáros Árpád Zsolt (Rudolf) és Vágó Zsuzsi (Vatsera Mária)

Összeegyeztethetetlen köz- és magánélet, boldogtalan házasság, be nem teljesült szerelem, cselszövés, politika, hazaszeretet, korán érkezettség – nem, nem egy a romantika korában keletkezett drámáról van szó.

A Monarchia beleragadt a középkorba, a világ rohan a 20. század felé, középkor a 20. század hajnalán – mondja Rudolf trónörökös (Mészáros Árpád Zsolt, aki szokásos vehemenciájával, nagy energiákat mozgósítva alakítja a címszerepet), aki más korban, más helyen szeretne még egy esélyt. Mert Bécs börtön egy pisztollyal a kezében koponyának éneklő hétköznapi hős számára, aki megelőzve a múltat arról beszél: mindenkinek jár a magánélet, a vallás és a gondolat szabadsága. Két ellenféllel is meg kell küzdenie. Apjával, Ferenc Józseffel, aki a Habsburg-birodalom ötszáz éve álló bástyáját, ezt a rendben működő államot mindenáron fenn akarja tartani, és feleségével, Stefániával, aki nem engedi, hogy Rudolf a látszat ellen tegyen, asszonya más legyen. Németh Attila még fiatal a K. u. K. szerepére, a jellegzetes szakáll, bajusz, a merev tartás és az „öblögetve” éneklés nem rejti el Bergert (a színész évek óta játszik a Szurdi Miklós rendezte Hairben – a szerk.). Nádasi Veronika viszont remekül alakítja az erős egyéniségű asszonyt: cinikus, kemény és kegyetlen, olyan hűvösen csillogó, mint az általa viselt ékszerek.


"Gyönyörűek a ruhák"

A 17 éves Vetsera Máriáról a szöveg szintjén nem lehet eldönteni, hogy Rudolfot valóban szereti-e, vagy csak egy feltörekvő kis szuka, aki a társadalmi ranglétrán akar magasabbra kerülni. Vágó Zsuzsi alakítását látva azonban ez utóbbi fel sem merülhet. Bájos, cserfes lány, az egyetlen nő a színen, akinek nincs „frizurája”. Természetes, fiatal, szabad és szenvedélyes. Janza Kata rendkívül elegánsan alakítja Mária barátnőjét, Larisch grófnőt. Érett, tapasztalt, szerelmet és csalódást ismerő asszony, de pillanatok alatt alakul át bizalmassá és cinkostárssá. Időnként feltűnik még Pfeiffer, a bábjátékos. A funkcióját tekintve kikiáltókra, illetve – ha már a musicalek világánál maradunk – a Chicago és a Kabaré Konferansziéjára emlékeztető figura (Szabó P. Szilveszter könnyed előadásban) indítja el és kommentálja végig az eseményeket. A körötte levőket bábuként irányító, hatalomittas Taaffe miniszterelnökként Homonnay Zsolt intrikusként is jól vizsgázik.

Hogy folytassuk a dicséretet: gyönyörűek a ruhák, különösen Larisch grófnő kosztümjei. De itt megakadunk. Hadd álljon első helyen egy nem lényegi, ám annál bosszantóbb hiba. Ferenc József dolgozószobájában egy hatalmas Monarchia-térkép lóg, amelyen a legfontosabb városokat feltüntették: Craców, Prague, Wien, Pozsony. Eldönthették volna, hogy németül vagy az egyes területek saját nyelvén kívánják-e megnevezni a településeket – Prága viszont így is, úgy is kilóg a sorból. A szerelmi szálat megterheli a politika, a kettő nem olvad egybe, nem tartoznak szervesen össze.


Dolhai Attila (Rudolf ) és Németh Attila (Ferenc József)

A zene meglehetősen unalmas, egysíkú – nagyon messze áll a Jekyll és Hyde ötletes, egyedi hangzásvilágától. Rudolf dalai szinte megkülönböztethetetlenek egymástól; semmi újdonsággal nem áll elő Frank Wildhorn. (Valószínűleg erre mondják: nincs új a nap alatt, már mindent megírtak.) Ha Bécs, akkor az obligát valcer és bécsi vér. Ha feltűnnek a színen a magyarok, előbb-utóbb bokázni kezdenek és lengetik a zászlókat. A hölgyek kezében csukott színes napernyő, amelyet természetesen kinyitnak és elkezdenek pörgetni. Kerényi Miklós Gábor rendező követi a jól bevált (saját) sémákat. Emelkednek a szerelmesek, fejgéppel esik rájuk a fény, forog a színpad – nincs meglepetés, minden olyan, mintha már láttuk volna.

(2006. június 1. Budapesti Operettszínház; Frank Wildhorn - Jack Murphy: Rudolf; a Vereinigte Bühnen Wien, a Budapesti Operettszínház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciója Frank Wildhorn és Steve Cuden koncepciója szerint; Rudolf, trónörökös: Mészáros Árpád Zsolt, Vetsera Mária: Vágó Zsuzsi, Taaffe gróf, miniszterelnök: Homonnay Zsolt, Larisch grófnő, Mária barátnője: Janza Kata, Ferenc József, császár: Németh Attila, Stefánia, Rudolf felesége: Nádasi Veronika, Pfeiffer, bábjátékos: Szabó P. Szilveszter, Szeps, újságíró: Csuha Lajos, Bratfisch, Rudolf kocsisa: Marik Péter, Willigut, Taaffe ügynöke: Dézsy Szabó Gábor, Károlyi István, magyar nemes: Kerényi Miklós Máté, Andrássy Gyula, magyar nemes: György Rózsa Sándor, Lónyai Ferenc, magyar nemes: Pálfalvy Attila; további dalszövegek: Nan Knighton;, eredeti szövegkönyv: Jack Murphy és Phoebe Hwang; hangszerelés: Kim Scharnberg, Koen Schoot; musical supervisor: Koen Schoots; magyarországi változat: Kerényi Miklós Gábor; fordította: Zöldi Gergely; dalszövegek: Zöldi Gergely, Kerényi Miklós Gábor, Somogyi Szilárd; világítástervező: Somfai Péter; bábtervezés-készítés: Ősz Lucia; díszlet: Khell Csörsz; jelmez: Velich Rita; koreogr.: Duda Éva, Lőcsei Jenő, Michael Reardon, Rogács László; vez.: Makláry László; rend.: Kerényi Miklós Gábor)