Lázár, Olimpia

A hét portréja: Ruggero Leoncavallo

2006.08.07. 00:00

Programkereső

Az olasz zeneszerző 1857. március 8-án született Nápolyban, s 1919. augusztus 9-én hunyt el a toszkánai Montecatiniban. A nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban Lauro Rossi növendéke volt, majd a bolognai egyetemen irodalmat tanult.
43d0c20a-fd3b-458b-bda4-3b14da9c8f9d

1875-ben fejezte be a tanulmányait, s még ebben az évben megkezdte első operája, a Chatterton komponálását, amely a tizennyolc évesen öngyilkosságot elkövetett angol költő, Thomas Chatterton életét dolgozza fel. A librettót maga Leoncavallo írta Alfred de Vigny drámája nyomán. Az elkészült művet egy impresszárió gondjaira bízta, aki végül becsapta őt, ezért Leoncavallo arra kényszerült, hogy kávéházakban zongorázzon a megélhetésért. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg Victor Manuel világhírű baritonistával, aki – felfedezve a zeneszerző képességeit – Milánóba hívta. A Ricordi zeneműkiadó itt ígéretet tett Leoncavallo tervezett operatrilógiája (Crepusculum) első részének, az I Medici-nek a megjelentetésére. A kiadó azonban nem tartotta a szavát, a mű pedig hatalmasat bukott a bemutatón.

Évekkel később Leoncavallo egy másik színpadi művel, a fél év leforgása alatt írt Bajazzókkal (I Pagliacci) a rivális kiadóhoz, Sonzognóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az ősbemutatóra Milánóban került sor a Teatro del Verme színházban 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével. A megtörtént esetet feldolgozó szövegkönyv – melyet maga Leoncavallo írt – egy commedia dell’arte-előadáson elkövetett gyilkosságot beszél el. A verizmus alapműveként számon tartott egyfelvonásos opera sikerét szerzője későbbi operái – köztük egy Bohémélet-feldolgozás (1897) – sem elérni, sem meghaladni nem tudták.