Lázár, Olimpia

Rondó - Klasszikus zene a Szigeten

2006.08.10. 00:00

Programkereső

Hatodik alkalommal van jelen a Sziget Fesztiválon a klasszikus zene, s ehhez kapcsolódóan rovatunkban ezúttal három olyan személy véleményére voltunk kíváncsiak, akik produkciójukkal szerepelnek augusztusban a komolyzenei sátor színpadán. Kérdésünk: Ön miért tartja fontosnak a klasszikus zene jelenlétét a Sziget Fesztiválon?

dr. Varga Eszter (Carmen-előadás, augusztus 13.)

Ha azt vesszük, hogy egykor a komolyzene volt a könnyűzene, és Verdi dallamait fütyülték az utcán, akkor beláthatjuk, hogy a klasszikus zenének is komoly létjogosultsága van a Szigeten. Ezt indokolja az egyre színesedő műsorkínálat is. A „Carmen - A Végzet Asszonya és arcai”, ami saját témám, egyébként is az a darab, amely „komolyzenementes” világunkban megkerülhetetlen. Népszerűsége áttörte a műfaji határokat, és számtalan feldolgozása mindennapi életünk részévé vált. Operának indult, de tisztítószerreklám és pezsgőbontó diadalzene lett belőle, vagy éppen baletté transzformálódott. Alig akad olyan ember, aki ne tartaná ismerősnek egy-egy részletét, még ha konkrétan nem is tudja, honnan olyan ismerős. És sorolhatnék még számtalan hasonló remekművet, amelyet a legutolsó sikerfilmben hallottunk, vagy éppen kedvenc együttesünk dolgozta fel legújabb lemezén. Mi tehát a célja a komolyzene exportjának a Szigetre? Egyrészt lehetőséget adni mindazoknak, akik az egyhetes rendezvény alatt arra járnak, hogy a klasszikus muzsika térfelére tévedve (mert jó páran bizonyosan csak a véletlennek köszönhetően jutnak majd oda) bepillantást nyerjenek eme műfaj csodálatos világába is, másrészt a hely szellemiségéhez igazodva mégis – a szokásosnál valamivel könnyedebb hangnemben – megcsillantani egy-egy érdekességet a komolyzene területéről. Ha csak annyit sikerül elérni, hogy ezek után valaki maga indul az ott hallott vagy ismertetett mű felkutatására, akkor már célt értünk.

Matuz Gergely (Marcato Együttes, augusztus 9.)

Megkísérlem a kérdés megválaszolását, de attól félek, bátortalan próbálkozás lesz, mivel meglehetősen messzire vezet, és igen tág problémakört érint, úgymint a klasszikus zene piacképessége-rentabilitása, a közönség igényeinek helyes felismerése. Mindenesetre tény, hogy a fesztivál szervezői széles látókörűen kezelik a komolyzenei programok szerkesztését is: az idei kínálatban is szép számmal találhatók olyan koncertek, előadások és nyilvános beszélgetések, amelyek nemcsak az úgynevezett „hagyományos” koncertlátogatók igényeit elégítik ki, hanem egyéb rétegek számára is nyújthatnak izgalmas élményeket már csak azért is, mert műhelytitkokba engednek bepillantást. Ez a kérdés tulajdonképpen nap mint nap elhangzik – ha nem is konkrétan ebben a formában –, szembesülhetünk vele a médián keresztül vagy ismerőseink, kollégáink egzisztenciális problémáit elemezve, éppen ezért úgy érzem, hogy roppant aggasztó lehet bármilyenfajta válasz, hiszen mindenképpen arra kényszerít, hogy igazoljuk létjogosultságunkat a mai versenyhelyzetben – amit egyébként feltétlenül szerencsésnek tartok. Úgyhogy inkább azt tartanám rendhagyónak, ha ebből az elképesztően gazdag kínálatból éppen a klasszikus zene maradna ki, hiszen miért ne lenne igaz a közhely, hogy csak rossz és jó zene, illetve rossz és jó előadás létezik, éppen ezért nincs szükség arra, hogy más szempont alapján kategorizáljunk. A döntést végül úgyis a közönség hozza meg.

b89c54ff-1ba9-45c9-8d26-e588c177fe5b

Paál Gergely (Bel Canto Operatársulat/SZÉF Alapítvány, augusztus 11.)

A Sziget Fesztivál rendhagyó, különleges esemény nemcsak Budapest, az ország, hanem Közép-Európa kulturális életében is. Hét napon át látogathatják a szigetlakók a legkülönfélébb előadók, együttesek koncertjei, előadásait, ismert és ismeretlen szervezetek, vallások sátrait és egyéb játékok, happeningek helyszíneit. Személyesen találkozhatnak minden fellépővel, aki meghívást nyert a Fesztiválra, akit a közönség érdeklődése és a piac kereslete igazol. Vannak zeneszerzők, akikkel már nem lehet találkozni, mégsem bír velük az idő. Évszázadok telnek el, mégis, újra elővesszük műveiket, eljátsszuk, meghallgatjuk a zenét, amit írtak. Az előttünk élt generációk elismerése, az irántuk való folyamatos érdeklődés garantálja: jó minőségű, első osztályú, amit alkottak. Ők a klasszikusok. Társulatunk egy ilyen szerző művéből készült előadást mutat be a Szigeten. Klasszikus operát, méghozzá az egyik legjobb zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart tollából. Fontos ez? Klasszikus zene a Szigeten? Nekünk, a Bel Canto Operatársulat tagjainak, akik között zeneművészeti egyetemisták éppúgy vannak, mint több évtizede a pályán lévő énekesek, fontos. Ugyanúgy, ahogyan a múlt rendszer munkásotthonaiban, szakszervezeti ünnepségein, május elsejéin is fontos volt népszerűsíteni az opera műfaját. Ezért van ez az előadás: hogy továbbadjuk a mai fiatal, nem operaismerő közönségnek azt a klasszikus zenét, amely formájában hatásos, üzenetét tekintve pedig ma is érvényes. Érthető, szórakoztató módon tart tükröt közönségének: így éltek, ilyenek vagytok. Ha nem tetszik, változzatok meg! Természetesen a Szerelmesek iskolája nem valami nehezen érthető, zeneileg poros, unalmas opera. Sőt, pont olyan, amilyent egy mai „Való Világ Villában” is el lehet adni vagy el lehet játszani. A lányok szexisek, a fiúk viccesek és mellesleg állati jól énekelnek. Ja, és mindez belefér két órába.