Árpád

A hét portréja: Kálmán Imre

2006.10.23. 00:00

Programkereső

Az operettszerző október 24-én vagy 25-én született - nyilván éjféltájt. Később maga Kálmán Imre sem csinált nagy gondot a dátumból: megtartotta mindkettőt, mert így két napon át jöttek a gratulációk és táviratok.

Kálmán Imre

A siófoki születésű zeneszerző szülővárosában töltötte gyermekkorát, és gimnáziumba is itt járt először, csak később került Budapestre. Zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek. A Budapesti Újság csodagyerekként ünnepelte, de a zongorista karrierről 1900-ban betegség miatt le kellett mondania. Sikeres érettségi vizsgáját követően 1900-tól zeneszerzést és zeneelméletet tanult Siklós Albertnél, illetve 1904-ig Koessler Jánosnál a Zeneakadémián, ahol egy osztályba járt Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Dohnányi Ernővel és Weiner Leóval.

1908-ig a Pesti Napló zenekritikusa volt. 1906-ban Robert Volkmann-díjjal, 1907-ben Ferenc József-díjjal tüntették ki. Első műve, A pereszlényi juss 1906-ban keletkezett. Tatárjárás c. operettjét nagy sikerrel mutatták be 1908-ban a Vígszínházban. Ezután Bécsbe ment és 1938-ig ott is maradt. 1915-ben mutatták be legsikeresebb művét, a Csárdáskirálynőt, amely szerzőjének nemzetközi hírnevet szerzett. 1929-ben feleségül vette Vera Makinskaja táncosnőt, akitől három gyermeke született. Közben folyamatosan komponált (Cigányprímás, Kis király, Bajadér, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő, stb.). Az Anschlusst követően zsidó származása miatt Amerikába menekült, és ott élt 1945-ig, majd Párizsban tartózkodott 1953. október 30-án bekövetkezett haláláig.