Árpád

Operaház-megálló

2006.10.26. 00:00

Programkereső

Vass Lajos elbukott a szolnoki polgármester-választáson, így - legalábbis az év végéig mindenképpen - az Operaház miniszteri biztosa, első embere marad. Kérdés azonban, hogy pénz és koncepció nélkül lehet-e bármit tenni a színház fejlesztéséért.

- Nem lett Szolnok polgármestere, sőt, a helyi képviselő-testületben szerzett mandátumáról is lemondott. Így miniszteri biztosként irányítja az Operaházat, december 1-jéig. Hogyan tovább? Szakít a politikával?

- Nem hiszem. A listás helyről valóban lemondtam, hiszen önkormányzati képviselőként nem lehettem volna köztisztviselő az Operaházban. Ám ettől még szeretem Szolnok városát, és úgy érzem, segíteni is jobban tudom így, mintha be lennék skatulyázva az önkormányzati képviselői posztba, vagy ha rohangálnom kellene Budapest és Szolnok között.

- Pályázik az Operaház további vezetésére?

- Még nem döntöttem el. Ha nem lesz pályázat, hanem esetleg megkérnek, hogy vezessem még egy ideig a házat, el tudom képzelni, hogy maradok.

- Akár miniszteri biztosként is?

- Úgy is, mondjuk, az évad végéig.

- Nem érzi úgy, hogy nem volt szerencsés egyszerre kampányolni a polgármesterségért és vezetni az Operaházat? Mindkét feladat egész embert kíván - erre többen figyelmeztették is.

- Nem azért nem nyertem, mert nem volt jó a kampány. Úgy vélem, több energiát fordítottam a kampányra, mint az elmúlt tizenhat év bármelyik polgármesterjelöltje. Meggyőződésem, hogy ha az országos politika nem úgy alakul, ahogy alakult, toronymagasan nyerek. Majdnem négyezerrel több szavazatot kaptam, mint a szocialista párt jelöltjei.

- Korábban, a kulturális tárca államtitkáraként feltehetően volt rálátása az Operaház helyzetére. Mégis már az első interjújában úgy fogalmazott, hogy "súlyosabbak a gondok, mint gondoltam". Mire számított és mit talált a színházban?

- Lakva ismeri meg az ember a másikat - gyakorlatilag ez történt ebben az esetben is. Más a színház helyzete belülről és más a minisztériumból nézve. Az igazán meglepő az volt, hogy bárhová nyúltam, csőstül jött a baj.

- Nyugalmat akart teremteni. Sikerült?

- Szerintem igen, de az igazi nyugalom csak akkor köszönt majd be, amikor kialakul, hogy merre, milyen úton, milyen repertoárral, struktúrában és hány emberrel haladjon tovább a színház.

- Segít ebben a fenntartó tárca?

- Az ideális helyzet az lenne, ha a tárca vagy a kormány azt mondaná, hogy van néhány kiemelt intézményünk, amelyeknek inflációkövető módon, öt évre garantálunk ennyi és ennyi támogatást. Akkor lehetne igazán tervezni. De azt is mondhatnák, hogy ne ebben a formában működjék tovább az Operaház, hanem másképp. A lényeg, hogy meg kell fogalmazni a célt, aztán meg kell találni a leghatékonyabb működési formát.

- És mi a cél?

- Döntés kérdése. Az döntést azonban az is meghatározza, hogy lesz-e Erkel Színházunk. És ha lesz, akkor ez a régi felújítását jelenti-e, vagy egy új, multifunkcionális épület megépítését. Én ez utóbbi megoldás felé hajlok, ahol az Operaház 100-120 napot bérelne. Aztán hogy lesznek-e új helyszínek. Mondjuk, a gödöllői barokk színház, egyáltalán lesz-e komoly igény vidéken is operajátszásra. Nézzük meg, hogy kortárs operáknak találunk-e helyet. És azt ki finanszírozza? Miből?

- A sok kérdés ellenére nincs elmozdulás a holtpontról.

- Nem megy máról holnapra. Ahhoz, hogy bármilyen változtatást végre lehessen hajtani, koncepcióra és pénzre volna szükség. Büszkén mondom, most együtt mozdulunk azért, hogy a színháznak segítsünk. November 11-én az Operaház történetében először olyan jótékonysági gálát rendezünk, melynek bevételét premierjeinkre fordítjuk. Vezető művészeink, a színház valamennyi tára és a teljes személyzet honorárium nélkül dolgozik az esten. Ez persze nem oldja meg a gazdasági nehézségeinket. Igazán csak akkor lesz nyugalom, ha biztonságban érzik a jövőjüket azok, akik tényleg dolgoznak, tehetségesek, akikre szükség van.

- Ez hány ember?

- Nem tudom, de ahogy már említettem, a legfontosabb, hogy mi a feladat, mi a cél. Ahhoz kell alakítani a struktúrát és a létszámot is.

- Ördögi kör, amiből nincs kitörés?

- Egyszer ki kell törni. Például a jövő évi költségvetés nagymértékben befolyásolja, hogy mit tehetünk és mit nem.

- Mi lenne az ideális összeg?

- 6,3 milliárd forint. Tény, hogy most, így, ahogy van, nem költségtakarékos az intézmény működése. Sok területen törekszem a hatékonyságra, de ezt nem lehet hentesmódszerrel elérni. Itt emberek sorsáról kell dönteni. Felülvizsgáltuk például a kollektív szerződést, amely olyan anomáliákat is megengedett, hogy egy évadon belül valaki az operaházi fizetésén kívül túlórában bruttó nyolcmillió forintot felvegyen. A szerződést július 31-ével felmondtam, dolgozunk az újon.

- Ez mitől lesz jobb?

- Attól, hogy azokon a pontokon módosítottunk, ahol leginkább elfolynak a pénzek.

- "Pótcselekvés, ami most az Operában zajlik" - vélekedett nemrég a Népszabadságban Megyeri László, a modernizációs program felelőse.

- Ebben eltér a véleményünk. Újra mondom: nem hentesnek jöttem. Rengeteg a probléma, jelentősek az anyagi gondok, amelyek egy részét nem lehet, a személyi kérdéseket viszont nem szabad egy tollvonással elintézni. Én nem úgy számolok, hogy ha mondjuk 150 ember elmegy, akkor havonta 50 millió forint megmarad, ha pedig 400-at küldenék el, akkor 100 millió maradna... Az ügy bonyolult, sok egyeztetést, alapos döntés-előkészítést igényel.

- Akik az utóbbi években megfogalmazták, hogy változásokra, létszámcsökkentésre van szükség, azonnal házon kívül találták magukat.

- Valószínűleg valamit rosszul csináltak. Én még itt vagyok, és nem azért, mert nem váltam meg senkitől. Kilencvennyolc főt építettünk le, felmondtam a kollektív szerződést, és két komoly döntést hoztam az Erkellel kapcsolatban. Ennek ellenére nem hallom, hogy palotaforradalom készülne.

- A társulatról beszél. Hosszú távon is ebben gondolkodik?

- Vitathatatlan, hogy egy társulat fenntartása nehezebb és költségesebb, mint egy befogadó színházé. Mindkettőnek van előnye és hátránya. Az Operaház esetében támogatom a társulati struktúrát, hiszen számos európai országtól eltérően hazánkban egyetlen operaház működik. Ha egyetlen intézményünket befogadó színházzá tennénk, kevesebb művésznek nyújthatnánk biztonságot.

- Társulattal nehezebb bekapcsolni a házat a nemzetközi vérkeringésbe.

- A társulat nem lehet ennek akadálya. Mindemellett fontos, hogy ami megvan és értékes, ne hagyjuk elveszni. Szélsőséges példával: nem lesz automatikusan színesebb a magyar operaélet, ha mindenkit elküldünk, marad húsz zenész, meghívunk produkciókat, és lesz öt bemutató.

- "Ami előttünk áll, ahhoz hasonlatos borzalom még nem volt" - mondta Kovács János fő-zeneigazgató az évadnyitó társulati ülésen. És a kezdet nem biztató: az új Nabucco-bemutató helyett az 1987-es változatot frissítik fel. Milyen szezon várható?

- A művészet magaslatáról illik rálátni másra is. Amíg csak művészettel kell foglalkozni, és nincs más szempont egy évad lebonyolításánál, addig az fantasztikus érzés. Most, hogy a vezetőségre is rázúdult a valóság, gazdasági-gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni. Ami pedig a rendezéseket illeti, nem az a lényeg, hogy milyen régiek, hanem hogy le tudják-e őket úgy porolni, hogy tomboljon a közönség. Úgy vélem, ez egy jó évad lesz.

VASS LAJOS

1955-ben született Szolnokon.
1976-1980: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola; 1983-1987: ELTE (filozófia); 1988-1991: Színház- és Filmművészeti Főiskola (színházelmélet).
1986-1989: Szolnok Megyei Tanács; művelődési osztály, osztályvezető-helyettes, majd osztályvezető.
1989: MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága - társadalompolitikai titkár.
1991-től az Ars-In-Kom Művészeti és Kommunikációs Kft. alapító ügyvezető igazgatója.
1990-1996: a Szolnoki Szigligeti Színház szervezőirodájának vezetője, majd menedzser igazgatója.
1996-2000: a Szolnok Városi Művelődési és Zenei Központ Kht. ügyvezető igazgatója.
2000-2002: a szolnoki színház igazgatója.
2002-2006: a kulturális tárca közigazgatási, majd politikai államtitkára.
2006. június 19-től a Magyar Állami Operaház miniszteri biztosa.