Árpád

Nabucco felújítása az Erkelben

2006.12.28. 00:00

Programkereső

A 2006-2007-es idény tervezett három új operaprodukciója közül az első december 15-én zajlott le az Erkel Színházban. Verdi nagysikerű korai dalműve, a Nabucco került színre.

Nem úgy, ahogy előre elképzelték, mert állítólag a Szegedi Szabadtéri Játékoktól átvenni kívánt díszletek nem fértek be a színházba, ezért az együttes régi főrendezőjének, az azóta elhunyt Mikó Andrásnak az 1987-es rendezését vették elő, és azt rekonstruálva állították újból színpadra. Ennek voltak előnyei és hátrányai is.

Egyrészt az operaközönség konzervatív része örülhetett, hogy nem került szembe valamilyen provokatív, a zenének ellentmondó új rendezéssel, másrészt, azóta mégiscsak eltelt tizenkilenc év, és a különben ötletes, jól átgondolt koncepció egyes elemeit már elavultnak érezzük. Ilyenek például az egyes tömegjelenetek végén a nagy, látványos tablók, amelyek így, szinte kimerevítve, a szovjet operajátszásra emlékeztető, számunkra immár idegen, patetikus hatást keltenek. Kézdy Lóránt díszletei már egy letisztultabb, a naturálistól távolabb álló képi világot képviselnek.

A produkció zeneileg igen jó kezekbe került. Kovács János karmester személye volt a biztosítéka annak, hogy mű összefogott, stílusos és szuggesztív előadásban szólaljon meg a premieren. Irányításával a zenekar remek színvonalon játszott. A Nabuccóban a kórusnak nagyon fontos drámai szerep jut. Rendkívül nagy létszámú énekkar jelent meg a színpadon, szereplésük jó hatást keltett ezen az estén. Az opera legismertebb, legnépszerűbb zeneszáma, a "Szállj gondolat aranyszárnyakon"-kórus ezúttal is nagy sikert aratott.

A női főszereplőé, Abigélé az operairodalom egyik legnehezebb drámai szoprán szólama. Igen magas fekvésű, nagy dallamugrások vannak benne és nagyon erős drámai kifejezést igényel. A bemutatón Lukács Gyöngyi mutatkozott be Abigélként. Lukács Gyöngyi kiváló énekesnő, a nagy szerep minden buktatójával megbirkózott, talán a maximális expresszivitásra való törekvés hevében néha megfeledkezett arról, hogy a hangnak azért eközben is szépnek kell maradnia. Pedig tud finoman is énekelni, ezt bebizonyította második felvonásbeli áriájának lírai szakaszában. Perencz Béla Nabuccója nagy nyeresége az előadásnak. Hősbaritonja fényesen, erőteljesen cseng a drámai részletekben, de a lágyabb, olaszos dallamformálás sem okoz számára problémát. Rácz István, mint Zakariás jól helytáll, számomra azonban egy kicsit puhább hangszínű basszista volna az ideális zsidó főpapként. A Nabuccóban nincs nagy, mutatós tenor-szerep, Fekete Attila Izmaelje megfelelt a követelményeknek. A gonosz Abigél ellenpárja Nabucco másik lánya, az ártatlan szívű Fenena. Lényegesen kisebb jelentőségű szerepét az igen mutatós külsejű Gál Erika jól oldotta meg.