Eleonóra

A legcsodálatosabb éjkirálynő

2007.01.15. 00:00

Programkereső

Nagy sikerrel játssza a New York-i Metropolitan Mozart Varázsfuvoláját, amelyet a neves amerikai rendező, Julie Taymor álmodott a világ legnevesebb operaszínpadára. A darab főszereplője az állandó éjkirálynő, Miklósa Erika.

A művésznő a hét elején érkezett haza New Yorkból, és február elején már a Művészetek Palotájába várják.

– Mikor kérte fel a Metropolitan az éjkirálynő szerepére?

– Három évvel ezelőtt kaptam először próbaéneklési lehetőséget a Metropolitantől, és a bemutatkozásom nyilván elnyerte a tetszésüket, mert az idei már a harmadik szezonom a New York-i operában. Büszke is vagyok rá, hogy tagnak mondhatom magam a világ legjelentősebb operaszínházában.

– Nehéz vagy könnyű a Varázsfuvola főszerepe?

– Nyilván sokan tudják, hogy annak idején, gyerekkoromban aktívan sportoltam, mi több, magasugrónak készültem, és később szakedző is szerettem volna lenni. Az éjkirálynő szerepét is csak az élsporthoz tudnám hasonlítani. Iszonyatos kondícióra van szükségem hozzá nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is.

– Ha már a sportnál tartunk, neves sportemberekben is van egy egészséges szorongás, ha pályára lépnek. Ön hogyan van ezzel?

– Szerencsére bennem nincs szorongás, sőt inkább olyan vagyok, mint a versenyló. Alig várom, hogy felgördüljön a függöny. Szoktam számolni a perceket, hogy mennyi idő van még hátra az előadás kezdetéig. És mivel minden egyes fellépésre úgy készülök, mintha életemben először lépnék színpadra, nem érhet különösebb meglepetés.

– Nyilván rengeteg világsztár látta már az előadást. Kapott valamiféle elismerést valamelyik fellépése után?

– Igen, és büszke is vagyok rá. James Levine, a Metropolitan főzeneigazgatója a szombati előadás után külön gratulált nekem. Azt mondta, hogy ezen a színpadon eddig két éjkirálynőt tartott a világ legjobbjának, most azonban megváltozott a véleménye. Ilyen előadást, mint tőlem, még nem látott. Megsimogatta az arcomat, és azt mondta: "Erika, te vagy a világ legjobb éjkirálynője." Ez számomra hallatlan elismerés.

– December 30-án több országban is élőben közvetítették az előadást. Noha a Bartók rádió is beharangozta, ott mégsem lehetett hallani. Miért nem?

– Látja, ez számomra is kérdés. A Metropolitan vezetői döntöttek úgy, hogy egy százperces angol nyelvű változatot készítenek, amelyet hat alkalommal mozikban is játszani fognak. És így igaz, több mint 352 rádióállomás közvetítette élőben a tavalyi év utolsó nagy kulturális eseményét, de sajnos a Bartók rádió valamiért mégsem.

– A Metropolitanben már sztár, de ha végigmegy New York utcáin, felismerik, megállítják az utcán, kérnek autogramot?

– Előfordult már, de New York hatalmas város, és inkább az ott élő magyarok ismernek fel. Volt is egy érdekes eset. A Broadwayn van egy állandó kávézóm, ahol minden este megiszom egy forró csokoládét, és egy alkalommal betévedtek magyarok is. Nagyon jólesett, amikor úgy köszöntöttek: "Üdvözöljük a mi kis hazánk operaénekes sztárját."

– Van valamilyen szerepálma?

– Büszkén mondhatom, hogy a Hoffmann meséi című darabból Olympiát fogom énekelni, valamint szerződésem van már a Metropolitannél a Lammermoori Luciára is. És van egy titkos vágyam, Delibes Lakné szerepét szeretném eljátszani. Placido Domingo meg is hívott Washingtonba egy koncertre, és ott ebből a darabból fogok áriákat előadni.

– Meddig élvezi hazánk vendégszeretetét?

– Március 1-jén és 8-án leszek ismét New Yorkban, addig pedig készülök a február 9-én, a Művészetek Palotájában rendezendő önálló estemre. Verdi, valamint Bellini operáiból adunk elő részleteket vendégeimmel, a máltai Joseph Callejával és az olasz Roberto Scadiuzzival.