Eleonóra

Hoffmann Miskolcon mesél

2007.01.19. 00:00

Programkereső

A január sok mindent, de premiert is hoz, ezúttal a miskolciaknak, ugyanis a Miskolci Nemzeti Színház január 26-án mutatja be Offenbach operáját, Halasi Imre Jászai-díjas művész rendezésében.

A Hoffmann meséi Jacques Offenbach utolsó színpadi műve, melynek 1881-es párizsi bemutatóját a zeneszerző már nem élte meg. Szövegkönyvét Jules Barbier írta a fantasztikus, bizarr történeteiről elhíresült E. T. A. Hoffmann elbeszéléseit felhasználva, sőt az operában magát Hoffmannt is szerepelteti.

Egy berlini kocsmába, ahol a diáksereg már javában mulat, betoppan Hoffmann, a költő. Borús kedvében van, mert a szomszédos színházban a Don Juant adják, és a főhősnő, Stella fájó emlékeket ébreszt benne. Hoffmann aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve belekezd szerelmi kalandjainak elbeszélésébe: előbb Olympia, majd Giulietta, végül Antonia történetét osztja meg hallgatóságával.

Amikor befejezi három szerelmének szomorú történetét, a kocsmáros Stella sikerének hírét hozza. Az ünnepelt primadonna meg is érkezik, de ekkor Hoffmann italoktól elnehezülve már a földön alszik...

1819. június 20-án született Kölnben, a helyi zsidó hitközség kántorának fiaként. Apja Párizsba vitte, hogy zenét tanulasson a rendkívül tehetséges kis Jacob. 1833-ban a Conservatoire-on gordonkázni tanult és magán zeneszerzés-órákat vett. Eleinte a nagyhírű Opéra-Comique csellistájaként dolgozott, és hamar a párizsi szalonok érdekes és kedvelt figurájaként tartották számon az alacsony és csúnya, de annál tehetségesebb emberkét. Színházi vállalkozásba kezdett: saját társulatot szervezett, és ő lett a Bouffes-Parisiens igazgatója.

Első és rendkívüli sikerét az Orphée aux enfer vagyis az Orfeusz az alvilágban című vígoperával aratta 1858-ban. Ez a mű lett az operettek prototípusa, és ez alapozta meg a mester hírnevét és vagyonát.

be1c65f4-8095-4a05-8cfc-64ce006ce477

Rendkívül hajszolt életet élt, elképesztő tempóban dolgozott, körülötte népes családja zsibongott, naponta fogadta vendégeit, és színházat igazgatott. A 60-as évektől köszvény gyötörte. 1864 elejétől 1867 elejéig komponálta a Szép Helénát, A Kékszakállt, A gerlodsteini nagyhercegnőt, A párizsi életet, és még tizenegy operettet, revüt, vígoperát. 1873-75-ig a Théatre de la Gaîté igazgatójaként dolgozott, de ez a vállalkozása csődbe jutott. Hogy a válságból kilábaljon, Amerikában utazott, ám az 1876-os körút nem hozott kellő sikert és pénzt. Ettől kezdve csak zeneszerzéssel foglalkozott. Régi tervének megvalósításához fogott hozzá élete végén: 102. és egyben utolsó színpadi kompozícióját, egyetlen operáját, a Hoffmann meséit már súlyos betegen komponálta, s már nem tudta meghangszerelni. A munkát Guiraud végezte el. A művet 1881-ben mutatták be a párizsi Opéra-Comique-ban.

Főbb szerepekben: Vermes Tímea / Eperjesi Erika; Seres Ildikó / Lázin Beatrix; Kertész Marcella / Herczenik Anna; Radnai Erika; Mester Viktória / Tóth Judit; Molnár Anna / Orth Éva; Vadász Zsolt / Xavier Rivadaneira / Urbán-Nagy Róbert; Domoszlai Sándor / Turpinszky Béla; Boncsér Gergely; Kincses Károly / Molnár Erik; Irlanda Gergely; Rozsos István; Turpinszky Béla; Sándor Árpád/Gábor Géza; Kolozsi Balázs; Demeter Sándor.

(2007. január 26. 19:00, Nemzeti Színház – Nagyszínház: Offenbach: Hoffmann meséi – premier)