Csilla, Noémi

Arkangyal, puskával - Artus: Farkasok társasága

2007.10.01. 00:00

Programkereső

Gondolom, senkit nem lep meg az a megállapítás, hogy a meséknek van egy pszichológiai olvasata, hogy a mese azért (is) lehet kitüntetett a műfajok között, mert nagyon szépen végigkísérhető akár az egyes ember életében is, hogy egy-egy alaptörténet értelme, jelentése hogyan módosul, változik a felnőtté válás során. Számos könyv foglalkozik azzal, hogy milyen alapmintázatok, érzelmi-indulati elfojtások, tudatalatti tartalmak személyesülnek meg a mesefigurákban, illetve vetülnek ki archetipikus helyzetekbe.
a430604b-202b-47f1-b1db-2be109ec071c

Goda Gábor nagyszabású "Piroska – projektje" a mindenki által ismert történetből indul ki. Ám itt fontos, hogy a hangsúly nem annak mese mivoltán van, hanem konkrétan a történeten. Azokon az emberi alaphelyzeteken, tudásokon és nem-tudásokon, előítéleteken és törvényszerűségeken, amelyeket Piroska megtapasztal. Az előadás alapszituációjában nagyon fontos lesz a három generáció, a lány, az anya és a nagymama viszonya. Piroskát ugyan az anyja indítja el, ám ezt csak azáltal teheti meg, hogy előtte már az ő anyja is elindította őt egy úton. Azonban úgy tűnik, hogy az anya (Gold Bea) nem tud (vagy nem is akar?) igazi útravalót adni. Ellentmondásos, zárkózott figura ez az anya, szigorú, sötétszürke tónusú, összefogott kontyú. De, hogy tombol benne az érzékiségre való vágy, azt egyetlen duett erejéig, kibontott hajjal, szálegyenes tartásáról elfeledkezve meg is mutatja, a többféle éhséget is szimbolizáló, a farkasoknál is feltűnő lábassal a kezében, hogy aztán visszazáródjon saját szigorúságába. A nagymama (Ágens) már túl van mindezeken a testi vágyakon, számára már nem okoz gondot saját nőisége. Az erdőben él a farkasok és a fák között, úgy tűnik, mindent ért. Piroskának hozzá kell eljutnia. Piroska (Réti Anna) pedig belép az erdőbe és megtapasztalja a megtapasztalandókat.

Az élő, gólyalábakon mozgó erdő a felnőtt előadásban is kellően mesés-varázsos hatású. Ám, a legalább három méter magas posztamensen álló vadász figurája, hatalmas, arkangyali szárnyaival, joviális mosolyával, puha nagydarabságával és persze mindenek felett rendet tartó puskájával inkább a terrort képviseli, mintsem a jóságos igazságszolgáltatást. Bármikor, bárkit kilőhet, és bár védelmet is adhat Piroskának, mégis inkább riasztó és taszító a jelenléte. Hogy az erdőben élő farkasok mennyire vannak tisztában kiszolgáltatottságukkal, az számomra nem volt egyértelmű, bár inkább tűntek tudatlannak e tekintetben. A hét farkas hét nagyon különböző karakterű férfitáncos, illetve zsonglőr, akikben közös, hogy ösztönös, az erdő (és saját) farkastörvényeik alapján élő lények, ám hét teljesen különböző karakter. Van köztük vad, van játékos, nyegle, érzékeny és így tovább. Azaz hétféle tapasztalatot is jelentenek Piroska számára.

Az eddigiek alapján a történet szimbolikus, elvont értelmezése egy tökéletes illúziót teremt a színpadon, amíg meg nem jelenik a "beavatott civil" (Méhes Csaba). Kérdéseivel, idegesítő
okoskodásaival és kritikájával tökéletesen ironizálja mindazt, ami a színpadon történik, a figurája teljes józanságával lerántja a földre a szimbolikus értelmezést. Persze, ez a fajta elidegenítés nem újdonság a kortárs (tánc)színpadokon, akár olcsó fogásnak is tűnhetne, ha nem lenne ennyire konzekvensen felépítve, és ha a színpadról való eltűnése után nem sikerülne ugyanúgy megteremteni a szimbolikus világ illúzióját. Visszatérése sem jelent igazi törést. Nemcsak azért, mert akcióival értelmezi az előadást, például mikor megszavaztatja a nézőket, hogy a hét közül ki melyiket gondolja a gonosz farkasnak, hanem mert a vadász őt is lelövi, amikor zavaróvá válik a jelenléte. Ezzel a kieséssel válik igazából részévé a játéknak.

Egyfelől szokatlanul nagyszabású, igazi nagyszínházi produkció Goda Gábor legújabb bemutatója, amelyet a Nemzeti Táncszínházzal közösen hozott létre. Másfelől ez egyáltalán nem úsztatta el a sekélyesen látványos megoldások felé, azaz úgy lett nagyszínpadi, professzionális előadás, hogy a stúdiómunka kísérletező jellegét is meg merte, tudta tartani.

(2007. szeptember 26., 27., október 10., 11. 19:00 - Művészetek Palotája, Fesztivál Színház – Artus-Goda Gábor társulata: Farkasok társasága)