Márk

Stravinsky, mint nagy fa – I. rész

2007.10.29. 00:00

Programkereső

Ha Stravinsky kortárs orosz szatíraszerző lennék, és megpróbálnám beépíteni az október 25-én a Thália színpadán látottakat, mondjuk egy novellámba, akkor az előadást az "egy műkedvelő társulat Stravinskyba vágja kicsiny fejszéjét, avagy a ravasz rókácska kiherélése" címmel emlegetném, és elverném a port, nem túl barátságosan, nem csak a rendezőn, de még a zeneszerzőn is, aki a látottak és hallottak után nem tűnt volna valami nagy talentumnak.
d053ac6b-6056-46d2-af80-d4f19216c778

Továbbá eszembe sem jutott volna azt feltételezni, hogy nem voltak kedvezőek a feltételek, rossz volt a csillagállás, vagyis a darabok, egyébként - eltekintve A katona története bizonyos részeitől - megérdemelnének egy újabb próbát. Nyelje el őket az idő pora, gondolnám, mert bár van bennük némi kecs, és kedvesség, van bennük valami az orosz lélekből, alapvető tulajdonságuk, hogy zavarosak, és bántják a fület. Ha elbeszélést írnék Zoscsenko vagy Bulgakov modorában, mindenképpen megemlékeznék arról, hogy az első darab, a Róka, után a társulat füttyögést imitált, amibe - így sül el az alkalmatlan helyen használt veszélyes fegyver - a közönség is beszállt, mintegy jelezve, mint gondol a vörös kis ravaszdiról szóló mese megvalósításról.

Megemlékeznék arról, hogy a harmadik epizódban a deklamáció a gimnáziumi diákszínjátszó köröket idézte, ezért volt igaza annak, aki mögöttem azt rebegte: elégséges. Bulgakov és a hasonszőrű szerzők, megejtően köszörülnék a nyelvüket a péniszt utánzó kosztümrészeken, azon, hogy akkor, ha vidékre kerül a produkció, a falubeliek majd miket kurjantanak a kakasnak. És lehet, lenne ebben az elbeszélésben egy epizód, melyben az esetlen részvevőket meginvitálja a párttitkár, hogy beszéljen a fejükkel, és azok, élükön a rendezővel, addig izzadnának, míg rá nem tudnák venni az előjárót, hogy megigyon velük egy pálinkát, és csak akkor csitulni a tótumfaktum haragja, ha már elfogyasztotta a második üveggel is. Akkor már tudna mondani szépeket is a műsorról, mellyel a közösség előtt a nevezetes, de még nem híres, Stravinsky nevű szerző - az apja híres énekes, de az anyja is jó családból való - bemutatkozott. De valószínűleg a harmadik előadáson, már csak akkor lenne közönség, ha ingyen osztanának heringet (és egy asszony azt kiáltaná, elnyomva a Róka óbégatását: ide nekem a halat, ami a törvény szerint jár).

Kár, bizony nagy kár, ezekért a kiváló művekért. Szívesen bánnék el Vidnyánszky Attila rendezésével úgy, ahogy Bulgakov tette néhány amatőr csoport előadásával. De tekintettel leszek az érdemdús szerzőre (később az is kiderül, miért), és inkább arra törekszem, hogy kidomborítsam, ő tulajdonképpen mit akart, és hogy az miért is nem látszott a Thália színpadán.

Elméletileg tehát: Stravinsky három egyfelvonásosait láthattuk (a Rókát, a Mavrát, és a legkomolyabb darabot az A katona történetét). Volna. Szögezzük le, rögtön az elején, egyik sem opera, a Mavra is legfeljebb ha vígopera-paródia.

Mindegyik darab magyarul szólalt meg; a Katona Lackfi János hangján. És ezzel volt még a legkisebb baj, de baj, volt ezzel is: nem is csak a Lackfi fordítással, mellyel lehetne vitatkozni (miért lett forint a garas), hanem főként a Róka magyarításával. Ugyanis Stravinsky nem egyszer elmondta, a Róka fenoména darab, csak oroszul szólal meg igazán. Kierkegaard-t idézi: a Szeresd felebarátodat parancsolatnál nem mindegy hová esik a hangsúly, a Szeresdre vagy a másik mondatrészre, ugyanis nem ugyanazt jelenti a két változat. Az orosz nyelvet ilyen trükkökre használta a Rókában.

A sok más műhöz hasonlóan Gyagilev számára készült kis darab eredetije, sok más műhöz, például a Katonához, hasonlóan Afanaszjev mesegyűjteményének harmadik kötetéből való. A Rókát Stravinsky, bár ez nehezen elképzelhető, cimbalmon komponálta, nem zongorán: Svájcban, egy étteremben hallotta először Rácz Aladárt cimbalmozni, és Rácz játéka, valamint a hangszer ihlette meg. Eredetileg guzlával képzelte el a Rókát, különösen a kakas áriáját - pontosabban pilinckázását - de már az ő idején sem volt divatban a guzla. A darabnak egyébként valóban főszereplője a cimbalom, jelenléte meghatározza hangzást. A darab ősbemutatóján a koreográfiát Nizsinszkij testvére, Broniszlava Nizsinszkaja készítette: őt még a nagy Nizsinszkijnél is többre értékelte Stravinsky. Amit Nizsinszkijről mond, elárulja, hogyan képzelte el a Róka ideális előadását: szerinte Nizsinszkij koreográfiái mindig, és szigorúan a metrumot követik, de ezzel csak illusztrálják a zenét - csak aláhúzzák a zene ütemét, de azzal nem kezdenek semmit, nem rugaszkodnak el a hangzástól, nem tesznek hozzá ahhoz, amit a zene egyébként is kifejez.

Vidnyánszky Attila rendezése, mivel a szereplők a metrumot sem tudták követni – amit lehet arra fogni, hogy ez még csak a bemutató volt, a társulat nem összeszokott – ezt a minimumot sem teljesítette. Az, hogy a megzavart tyúkólban a szárnyasoknak maszkírozott emberek az oldalukhoz v-alakba szorított karjukkal verdesnek, nem mondható, a legnagyobb jóindulattal sem, ötletnek; hiszen egy tíz éves gyermek is, ha erre kérik, így adja a tyúkot. S a fej ütemes előrebólintásával sem lehet érdemben kifejezni a baromfiudvart.

A Róka, ez a duplacsavarra építő szatíra, aminek humorát éppen a zene, és éppen a cimbalom (amit később műveiben így a Ragtime-ban is használ majd szerző) adja, nem feltétlenül kotkodácsoló tyúkokról szól, és nem kell mindenáron egy ketrecbe tenni. Vidnyánszky rendezéséből, ebből és a másik két darabból is, hiányoztak a dramaturgiai pontok, nem volt a daraboknak hullámzása, nem lehetett tudni éppen mikor ki-kivel van, ki a jó, ki a rossz, ezért nem lehetetett érteni azt sem, hogy miért kapta el a büszke kakast a róka - s miért kapta el újra. Nem lehet a kásás szövegmondásra, az énekesek teljesítményére fogni, hogy nem lehetett tudni, miről szól e kis (egyébként roppant zenei viccekkel megspékelt) zenés mű, mert az énekesek kitettek magukért - különösen a száraz, Stravinsky által megkövetelt hangzást jól rekonstruáló Gulyás Dénes, és Daróczi Tamás.

(Kolozsi László írásának második részét, a Mavráról és a A katona történetéről szóló kritikát holnap olvashatják a Fidelio oldalain.)

(2007. október 26. 19:00 Thália Színház (Budapest) - Stravinsky: A katona története; Mavra; A róka)